Ugyan a 2025-ös Forma–1-idény futamai önmagukban nem mindig voltak izgalmasak, az egyéni világbajnokság meglehetősen érdekesen alakult, nem kis részben a főszereplők hibái, bakijai miatt. Ezeket, valamint az egyéb ütős, szégyenletes, vagy épp megszégyenítő momentumokat szedtük össze a csúnya balesetektől az egyéni és csapathibákon át a komoly „pofára esésekig”. Alább az idei top 10 időrendben, jellegükben vegyesen.

Jack Doohan nem érti a DRS-t

Az Alpine-nál a 2024-es szezonzárón bemutatkozott Jack Doohan 2025-re állandó versenyzési lehetőséget kapott, ám eleve nem kezdett jól. A szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon az első körben falnak vágta az autót a vizes pályán, majd a Japán Nagydíjon igazi amatőr hibával üzente meg a csapatnak, hogy érdemes lehet mással próbát tenni.

Az ausztrál a Japán Nagydíj második szabadedzésén egyszerűen későn fékezett az első kanyarban, a nyitott DRS-sel az autó tapadása nem volt elég, így az újonc ripityára is törte az A525-öst.

Doohan még további három futamot kapott, aztán lecserélték Franco Colapintóra, aki végül 18 forduló alatt épp annyit pontot – nullát – gyűjtött, mint elődje. Ami az ausztrált illeti, két hete Japánban a Super Formulában tesztelt, de ott három nap alatt háromszor tört autót, valamiért nagyon nem fekszik neki Suzuka.

Cunoda a falban, sőt a tetején

A Red Bull- és Honda-kötődésű pilóta szintén pilótacsere „áldozata” lett, igaz, másképp. A megelőző szezonokban, illetve még idén év elején is az energiaital-gyártó kisebbik csapatánál vezetett, ám miután az első két fordulóban Liam Lawson gyenge időmérős teljesítményt és versenyes nullázásokat produkált Max Verstappen mellett, hazai versenyétől, Suzukától a japánt léptették elő a négyszeres bajnok csapattársává.

Cunoda tulajdonképpen az idény végéig nem tudta felvenni a fonalat (2026-ra vissza is fokozták tesztpilótává), ám a leglátványosabb kudarcát viszonylag korán hozta: az első európai forduló, az Emilia-Romagna Nagydíj időmérőjének első szakaszában bukott olyat, amely után az ezredforduló környékéig legalább többhetes kihagyás, ha nem sokkal rosszabb következett volna.

Verstappennél leszállt a vörös köd

A Forma–1-ben még 2015-ben(!) bemutatkozott Max Verstappen ugyan sokat érett az elmúlt (világbajnoki) szezonokban, de még az idei évre sem vetkőzte le teljesen indulatos, „lesz, ami lesz” vonásait.

Erre volt ékes példa a Spanyol Nagydíj, amelyen az eleve nem túl versenyképes Red Bull volánjánál foggal-körömmel küzdő hollandot a hajrában történt, számára megalázó és bosszantó előzések – előbb a ferraris Charles Leclerc, majd a mercedeses George Russell „tessékelte” pályán kívülre – után még versenymérnöke is tovább bosszantotta azzal, hogy arra kérte, adja vissza az angolnak a vélhetően ebül szerzett pozíciót.

A négyszeres bajnok agya elborult, a félszívű elengedés közben indulatból nekihajtott Russell Mercedesének, és még olcsón megúszta azzal, hogy a gyorsan kiosztott 10 másodperces időbüntetéssel „csak” 5 helyet bukott, a 10. hellyel pedig 1 pontot szerzett a potenciális 10 helyett.

Az egyéni bajnoki címért való küzdelembe ősszel visszatért holland egy interjúban elismerte, hogy az volt az idei éve mélypontja, ám amikor a szezonzárót követően (mindössze 2 ponttal lemaradva a végső győztes Lando Norristól) a barcelonai incidensről kérdezték, már indulatosan reagált.

20 év, 14 bajnoki cím után év közben rúgták ki

Az egykori Forma 3000-es pilóta, Christian Horner már huszonévesen rájött, hogy több tehetsége van a csapavezetéshez, mint a versenyzéshez, az alsóbb kategóriákban elért szép eredményei pedig tökéletes jelöltté tették a Red Bull saját F1-es projektjének irányítására.

A 2005-ben mindössze 32 évesen F1-es csapatfőnökké vált angol Sebastian Vettellel és Max Verstappennel négy-négy egyéni, illetve hat konstruktőri világbajnoki címet hozott az energiaital-gyártónak, ám miután az alapító, Dietrich Mateschitz halála után céges vezérek vették át az irányítást, ő pedig nem kapott tulajdonrészt a csapatban, ráadásul a munkahelyi zaklatási ügyével – melyben eddig nem találták bűnösnek – rossz fényt is vetett a Red Bullra, az idei, nem túl erős idénykezdést követően, a Brit Nagydíj után nemes egyszerűséggel elküldték. Ilyen sikeres és ilyen hosszú ideig dolgozó F1-es főnök nem bukott még akkorát, mint Horner.

Mondhatnánk, hogy a Verstappen-tábor és a motorsportfőnök Helmut Marko fúrta meg, de utóbbi sem örülhetett ennek – róla később. Horner egyébként dolgozik a visszatérésen, jövőre akár az Alpine új társtulajdonosa és csapatfőnöke lehet.

Példátlan összeomlás

A McLaren harmadik F1-es szezonját töltő ausztrálja, Oscar Piastri az ötödik fordulóban, a Szaúd-arábiai Nagydíjon vette át a vezetést az egyéni bajnokságban, az augusztus végi Holland Nagydíjra pedig már csapattársával, Norrisszal 34, a címvédő Verstappennel szemben 104 pontos előnyt épített ki.

Monzában még csak a csapatutasítás alapján lett 2. helyett 3., ám Azerbajdzsán igazi mélyrepülést indított el, melynek végén a korábbi éllovas csak a 3. lett az év végén.

A 2024-ben Bakuban szép, magabiztos győzelmet hozó ausztrál idén az időmérőn és a verseny első körében is falba állította a McLarent – a futamon ráadásul azt követően, hogy a rajtnál is kiugrott. Igazi fekete hétvége.

Fogalmatlan bajnokcsapat

Las Vegas a hideg, egyébként közúti használatban lévő, eleve gyenge tapadású és huplis aszfalt, valamint az idei vizes körülmények miatt minden csapatnak kihívást jelentett, de csak egy volt, amelyik el is vérzett: a konstruktőri bajnoki címet már jóval korábban megszerző McLaren.

A wokingiak mumuspályáján Norris a 2., Piastri a 4. lett, ám mivel mindkét autón az előírásoknál nagyobb mértékben kopott a padlólemez, utólag mindkettőjüket kizárták. Az orbitális műszaki bakival Piastri és Verstappen is 24-24 pontra közelítette meg az addigra a bajnokságban már viszonylag kényelmes előnnyel vezető Norrist.

Mondhatjuk, hogy legalább érvényesültek a papajaszabályok, de a rossz beállítás egyaránt sújtotta mindkét pilótát.

Esés-kelés a hazai pályán

A Forma–2 tavalyi bajnoka, Gabriel Bortoleto 2025-re versenyülést kapott a Saubernél, ahol a nyögvenyelős, újoncos kezdés után a szezon közepére egészen szép pontszerzéses szériát rakott össze.

Kis szünet után Mexikóban újra összejött neki egy 10. hely, bizakodva utazhatott hazájába, de ott aztán utol is érte a „brazil átok”: Bortoleto a sprintidőmérőn a bokszutcában ütközött a williamses Alex Albonnal. A sprint végén pedig az év legnagyobb bukását produkálta, amikor a célegyenes végén előbb a bal, majd a jobb oldali falnak csapódott, végül a vasárnapi versenyen azzal tette fel az i-re a pontot, hogy már az első körben újra falazott, és így kiesett.

 

Gyűlöletkampányt indított a Red Bull, vevők voltak a szurkolók

Az év utolsó előtti fordulóján, a Katari Nagydíjon a McLaren újabb szarvashibát produkált: míg a 7. körben történt balesetet követő biztonsági autós szakaszban mindenki más kereket cserélt, a bajnokcsapat kint hagyta versenyzőit, akiknek ezután, a későbbi cseréből fakadóan a mezőny sűrűjéből kellett volna előreverekedniük magukat a vezető Verstappen mögé.

Piastri még viszonylag sikeresen kapaszkodott fel a 2. helyig, ám Norris „beszorult” a williamses Carlos Sainzot (3.) üldöző, idei harmadik vasárnapi dobogójára hajtó mercedeses Kimi Antonelli mögé.

Az utolsó előtti körben egy gyors váltás után az látszott a közvetítésben, hogy az angol viszonylag simán elmegy az olasz újonc mellett – az előzést Verstappen versenymérnöke is úgy közvetítette a hollandnak, hogy a mercedeses elengedte a bajnoki éllovast –, de a későbbi visszajátszásokból egyértelművé vált, hogy Antonelli egyszerűen hibázott, kisodródott, ezzel nyitva utat Norrisnak. A Red Bull motorsportfőnöke, Helmut Marko még ezt követően is arról beszélt, hogy a Verstappent már Ausztriában az első körben kiütő ifjonc „megint” a riválist segítette.

A 19 éves pilótára ezután gyűlöletcunami zúdult a közösségi médiában, a nem a sportot, hanem pusztán egyes kedvenceket szerető „szurkolók” nem fogták vissza magukat, a Mercedes pilótája halálos fenyegetéseket is kapott.

Csapata felháborodott, a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) közleményben ítélte el a dolgot, a Red Bull pedig végül nyilvánosan kért bocsánatot, ám Marko és a gyűlölködők hadának örök szégyene marad a reakció.

Sic transit gloria mundi

Így múlik el a világ dicsősége: Lewis Hamiltonról és a Ferrariról van szó. A hétszeres világbajnok óriási hájp mellett érkezett meg idén a Forma–1 legeredményesebb, legrégebbi csapatához, ám minden várakozást alulmúlt a maranellóiaknál.

Igen, versenyképtelen volt az idei évre indokolatlanul átépített autó, és igen, a csapattal, a versenymérnökével sem találta a közös hangot a teljesen máshoz szokott angol, de az egyes blamák külön ismertetése nélkül is elég annyi, hogy a Ferrarinál 44 éve nem volt olyan állandó versenyző, aki a teljes szezonban nem állt dobogóra, ahogy az az F1-ben 2007 óta versenyző Hamiltonnal sem történt meg, hogy egyetlen vasárnap se zárjon a top 3-ban. Nem csoda, hogy el van kenődve.

Az ellenségem ellensége nem a barátom

Az egykori F1-versenyző, az egyik szemét egy felcsapódó kavics miatt elveszítő Helmut Marko még az 1990-es években lett a Red Bull-vezér Dietrich Mateschitz motorsportos tanácsadója, majd az energiaital-gyártó saját Forma–1-es projektjének külső felvigyázója.

Marko Sebastian Vettel és Max Verstappen személyében két szupersztárt is kiválasztott, ugyanakkor számos más karriert idő előtt tönkretett vagy elakasztott, ám egyértelműen sokat dolgozott a Red Bull sikereiért. Mateschitz 2022-es halála után aztán hatalmi harcba keveredett a már említett Hornerrel, és bár nyáron úgy tűnt, ő kerekedett felül, végül néhány hónappal később a szabadszájú, nagyon önjáró, ráadásul már 82 éves osztrák is ugyanarra a sorsra jutott, mint a csapatfőnök: idő előtt ajtót mutattak neki.

A kirúgást ugyan a saját döntéseként kommunikálhatta, ráadásul állítólag a teljes 2026-os fizetésével is megdobták búcsúzóul, de egyértelmű, hogy az F1 egyik óriásánál is nagyobbnak bizonyult a céges vezetés.