Az új kínai autók szűnni nem akaró áradatában, a VW-csoport modelldömpingjében, számos új japán, európai és koreai újdonság mellett szinte fel se tűnt, hogy a Ford háza táján idén valahogy nagy a csend. Illetve indirekt módon feltűnt. Amikor egy-egy új modell bemutatója kapcsán végiggondolom, hogy milyen közvetlen konkurensekhez lehet mérni a kocsit, valahogy csak nehezen, sokára ugranak be a Fordok, mert már régen találkoztam velük – még az aktuális modellekkel is.
A márka hazai importőre is érzi ezt a vákuumot; hiába jön a jövő év elejétől kezdve szép sorban öt új személyautó meg egy elektromos jövevény a Transit családba, ha már egy éve nem volt semmi újdonság a palettán. Ezért az idei év végére szerveztek a sajtónak egy nagyszabású emlékeztető programot: azért létezünk ám! Laza versennyel összekötött kis kalandtúrát hirdettek, mely során a szentendrei irodaközpontjuktól a Magas-Tátráig és vissza gurulhattunk különböző Ford modellekkel, egymás közt folyvást cserélgetve őket.
Útközben megálltunk egy enyhe terepezésre a szlovákiai dombokon odafelé, majd másnap hazafelé egy gyorsulásra és egy szlalomra a visszaúton, az erre a célra kibérelt zsolnai repülőtéren. Megnéztük, jól emlékszünk-e, milyenek a Ford autói, hiszen bemutatáskor mindegyikkel találkoztunk, közben azonban sokat változott a piac és az elérhető modell- és technológiai kínálat.




Hadd dicsekedjünk el rögtön az elején: az etapok pontos időre való teljesítését és mindenféle útközbeni feladatok megoldását, végül a reptéri szlalom idejét és hibapontjait összesítő versenyt összesítve a Vezess-the Zone páros lett a nyertes. De nem csak emiatt és a Balkan Rally szervezését is jegyző GoBeyond-csapat profi szervezése miatt élveztük a kalandot.
Tényleg nem a fődíj-pezsgő miatt mondom, de tanúsíthatom: ma is él a nagyjából az első Focus idején indult márkalegenda, miszerint a Fordok úgy általában olyan autók, amiket jó vezetni. És ha a sok országúti vezetés, még csak egy egyenes gyorsulás erejéig is, de egy reptéri futópályás Mustang Dark Horse – Mustang Mach-E Rally-párbajjal zárul, akkor az egyszeri autós újságíró hajlamos lelkesen távozni a móka végén.
Az első három helyezett páros az eredményhirdetésen
Hétköznapi örömök: Puma, Kuga, Explorer, Capri
Azt mindenképpen meg tudjuk erősíteni, hogy ha autóvásárlási döntésre kerül sor, akkor ne tessenek figyelmen kívül hagyni a márkát, ha az utóbbi időben nemigen hallottak Ford-újdonságokról! Ott van például a Puma, ez a hét éve gyártott modell, a benzines és elektromos változatban is készülő kis crossover, aminek egyik nagy versenyelőnye a kivételes vezetési élmény (a kis súly, az egyliteres, de 170 lóerős ST sportverzió, a benzines modellben még ma is mechanikus kézifék miatt), a másik pedig a nagy csomagtartó. Akár benzines, akár elektromos, a Puma praktikus és jó vezetni – mint ezt már oly sokszor megállapítottuk itt a Vezessen:
Örültünk a vezetésnek, aggódtunk a tartósságért: Ford Puma ST teszt
Egy teszt az egykori facelift után: Ford Puma ST Line teszt
A facelift utáni villanypuma: Ford Puma Gen-E teszt
Szerethető dizájn, jó menetdinamika: a Ford Puma a kisautó-kínálat fontos darabja
A harmadik generációs, szintén hetedik modellévében járó Kuga sok szempontból alkalmas családi autónak. Az európai dízelkorszak végét pedig a sima hibrid mint alternatíva felmutatásával jól át tudta vészelni a Kuga. Egy ekkora kocsitól a vegyes, dinamikus üzemben is elérhető hat liter körüli benzinfogyasztás kiváló érték.
A konnektorról is tölthető hibrid változat különösen jól sikerült: a racionálisan méretezett akkujával az átlagos európai közlekedésben a napi rutinautózást tisztán villannyal megoldani képes, de hosszú utakon benzinnel is takarékos, Toyota-féle hajtásláncával megbízható és tartós konnektoros hibrid crossover, amely 4×4-gyel is rendelhető, éveken át az EU legsikeresebb plug-in hibridje volt. (2023-ban lökte le a trónról a Volvo XC 60, jelenleg a BYD Seal 6 DM-i vezet, de a vén Kuga még mindig negyedik a 2026-os sikerlistán ebben a műfajban.) Az utastér, a vezetői környezet ma már jól érezhetően nem friss dizájnmunka eredménye, de ez se baj, mert így legalább az ergonómia a sok őskori gombbal ma is jó. A Kugáé a képernyőcentrikus mai kínálatban is jól kezelhető, használható műszerfal és kormány.
Legutóbbi tesztünk a Kuga PHEV-ről
A 2,5 literes benzinmotorral a hibrid Kugát még benzinvérűként is lehet szeretni
Az Explorer és kupésabb változata, a Capri két tisztán elektromos Fordswagen. Ezek a kocsik áttervezett karosszériával és berendezéssel készülő Volkswagen ID.4-ek (illetve ID.5-ök). Az élményfaktort ezekben a kocsikban legfőképpen az alapkivitelben hátsókerék-hajtásos, de kétmotoros változatban is hátsókerék-hangsúlyos konstrukció biztosítja, hosszú úton pedig a csendes és vibrációmentes menetkomfortnak lehet örülni. A jelenlegi akciókkal méretéhez, hatótávjához képest az Explorer kimondottan jó ajánlatnak számít. A drágább Capri a mára általánossá vált SUV-os, crossoveres divatdilemmát veti fel: egy kupésabb segg tényleg indokolja, hogy a rosszabb pakolhatóságért többet fizessen az ember?
Legutóbbi tesztünk egy Ford Explorerről
Utolsó tesztünk egy Capriról (fontos tudni, hogy a kétéves tesztekben szereplő árak mára milliókkal alacsonyabbak lettek)
A Capri villanyautós könnyedséggel futott a szlalomon
Ahol véget ér az út, ott indul az igazi móka: Bronco és Ranger
Bár a túrán enyhe terepezésre a 4×4-es Kugával, Explorerrel és Caprival is lefordultunk az aszfaltról, a Broncóval és a Rangerrel egy kicsit sárosabb részre is be lehetett merészkedni. Az alvázas, alapesetben hátsókerekes, fix 50-50%-os nyomatékaránnyal zárható központi osztóműves, felezős terepjáró és pick-up képességeinek végső határait persze nem most teszteltük, és a mai idők szeleinek megfelelően nem is a kúszás-mászás-sárdagasztás mechanikája volt az igazán érdekes, mint inkább az, hogy a Ranger már konnektoros hibridként is képes ilyesmit csinálni, ha kell.
A Bronco klasszikus terepjáró, alvázzal, fix központi osztóművel, felezős váltóval
Ezek a kocsik már nem nagyon tudnak az árukkal hódítani. Az amerikai lelkű Bronco árát megduplázzák a vámok, emissziós büntetések, mire az autó az európai szalonba kerül, a konnektoros hibrid Ranger pedig a visszaigényelhetetlen áfás benzinszámlákkal és a drága, az emissziót valódi pick-upos-terepes használatban leginkább csak papíron csökkentő elektromos technikával nem csak a magas vételár miatt kerül ki hamarosan a profi felhasználók látóköréből.
Aki még tényleg munkára szeretne használni egy Rangert, annak mondom a rossz hírt: a kétliteres, biturbó dízel hamarosan kikerül a porfólióból, tényleges teherautóként csak a háromezres dízel marad. De sebaj, biztosan vigasztalja majd az útépítőket, gazdálkodókat, hogy a vegyes üzemben tíz liter körül fogyasztó PHEV Ranger platóján a kétirányú energiaáramoltatás képességének köszönhetően simán le tudnak nyomni egy elektromos grillezést, kávéfőzést a puszta közepén is, mint ahogy ezt mi is tettük.
Ford Ranger PHEV teszt a Vezessen
A Ford Bronco tesztje
A PHEV Ranger képes mobil konnektorként működni, a pick-upok akkujáról ment a túrán a grill és a kávégép
Extremitás benzinből és villanyból: Mustang Dark Horse és Mustang Mach-E Rallye
Ahogy ránk zárul a gyors autózást démonizáló, a sebességhatárok betartását kikényszerítő európai valóság, úgy értékelődnek fel azok a pillanatok, amikor még meg lehet tapasztalni, mire lehet képes egy-egy erősebb autó, ha úgy igazán nekieresztjük a lovakat. Ezt az élményt most a zsolnai repülőtér 1,15 kilométeres futópályáján tapasztalhattuk meg, ahol a hatfokozató kézi váltós, ötliteres V8-as motorral szerelt 453 lóerős Mustang GT Dark Horse-t és egy Rally kivitelű, 487 lóerős Mustang Mach-E-t, a Ford elektromos kínálatának mai csúcsmodelljét futtattuk meg egymás mellett egy gyorsulási teszten.
Nem mondom, hogy versenyen, mert a 4×4-es, 2,3 tonnával az aszfaltra tapadó elektromos Ford mellett semmi esélye nem volt a klasszikus technikájú izomautónak. És közben persze a benzin-, fék- és kuplungszagot árasztó kupé minden más dimenzióban háttérbe szorította a villanyos játékautót a reptéri naplemente csodálatos díszleteiben.
Hogy melyik kellene az álomgarázsomba? Mind a kettő, nyilván
A Mustangot, mint fontos modellt a maga műfajában, nem nagyon kell reklámozni: hiába kerül Európában jóval többe, mint Amerikában, egzotikuma miatt a V8-as GT sok éve a legsikeresebb sportautó a mi kontinensünkön. A Dark Horse kivitel lényege a Brembo fékszett: a futópályás szaladgálás közben is fáradhatatlanul fogta meg újra és újra 200 feletti tempóról az autót.
A Mustang Mach-E Rally a mai kínálat temérdek 500 lovas vagy még erősebb villanyautója mellett csak egy a sok lehetséges választás közül, ha az embernek ilyesmire fáj a foga. Oké, olyen szép és nagy szárnya senki másnak nincs, mint neki, ezt el kell ismerni, és a kétcentis futómű-emeléssel ez a villanyautó tényleg remek szórakozást nyújthat földutakon is, ha valaki nem félti a fényezést és a felnit egy ilyen 25 millió forintnál is drágább villany-sport-SUV-n.
Kabrióként most nem volt ott a programon Mustang, pedig igazán fantasztikus autó, ahogy az a Vezess korábbi tesztjéból ki is derül.








