Az autózás csúcsa a bivalyerős, sportos gép. Amiben élmény minden perc, ahol padlógázra liftezik a gyomor, szuszogva, harákolva habzsolja a levegőt a motor, és mechanikus fanfárok kíséretében vágtázik a fordulatszámmérő a piros mező felé.
Ezt az élményt a közel százezer eladó használt autó hazájában egész sok árkategóriában, mindenféle méretben és lóerőszinten elérhetjük. 2025-ben, a magyar utakon viszont adott a kérdés: ki tudjuk használni? Van ennek értelme? Felsorolok öt okot, ami pont az ellenkezőjét bizonyítja.
Kanyarmentes ország vagyunk
Az igazi autós túrához kanyar kell. Anélkül mit sem ér az egész. Méghozzá sok, és változatos kanyar. Belátható, völgybe tartó szakaszok, ahol jó előre tudjuk, érezzük, látjuk, mennyit lehet kérni a géptől, kaptatók felfelé hajtűkkel megszórva, hullámok és lejtők, a végén pedig jutalomként elképesztő panoráma, és legalább egy tisztességes büfé, ahol valódi kávét adnak.
Nos, Magyarországon ilyen hely csekély számban akad. Vannak persze, de általában rövidek, és vagy sokat kell autózni értük unalmas, monoton szakaszokon, vagy eszement zsúfolt kirándulóhelyek (erre még kitérünk).
Tehát egyszerűen nincs a határon belül olyan szakasz, ami felvehetné a versenyt a környező országok kínálta lehetőségekkel, elég csak az általunk is több alkalommal meglátogatott Transzalpina‒Transzfogaras-kettősre gondolni, de gyakorlatilag a Kárpát-medencéből indulva minden irányban zseniális hegyi utakba futunk.
Az utak állapota
Talán túl szigorú voltam, azért vannak nálunk is hosszabb, összefüggő hegyi szakaszok, de ezek élvezeti szintjét az alacsony műszaki állapot rontja. „Az utóbbi 15 évben, tavaly is minden második kilométer felújításra szorult – ez derült ki a Magyar Közút nemrég közölt adataiból.”
„A Magyar Közút kezelésébe tartozó 30 ezer kilométernyi állami közúthálózat 53,8 százaléka volt tavaly rossz és nem megfelelő állapotú, összesen 13 274 kilométer pedig azonnali beavatkozást igényelne” ‒ olvasható a vg.hu cikkében, és ezek a kátyúk a látványos szakaszokon is bőven megtalálhatók. Lehet, hogy az egyre népszerűbb kéttonnás elefántok (szabadidő-autók) nyakában ülve ezek már nem tűnnek akkora gondnak, de egy Mazda MX-5 volánja mögött halálos fenyegetésnek tűnnek.
Sebességmérők mindenhol
Az autózás élvezete nem egyenlő a gyorshajtással, ezt sokszor sokan félreértik. Egy könnyű, kis teljesítményű autóval a megengedett határokon belül is lehet vigyorra fakasztó módon menni, de nálunk sokszor olyan helyen futunk bele hirtelen lassítást követelő sebességkorlátozásba, amit nehéz forgalomszervezési okokkal megmagyarázni. Ezek környékén pedig ott leselkednek ránk a sebességmérő kamerák, amelyekre már igazából bárhol-bármikor számíthatunk.
Idén számoltunk be a tényről: egyre emelkedik a különböző sebességmérők és trafiboxok száma. „Negyven darab TraffiCapture 108-at vásárolt az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) 2023 tavaszán, másfél évre rá élesítettek 26 darab sebességmérőt Budapesten, ráadásul hamarosan megduplázódik a számuk. Közben felújítottak 30 darab FámaLézer készüléket is, a rendőrség pedig elkezdett vasúti átjárókba is traffipaxokat telepíteni, jönnek majd újabbak is, ráadásul az önkormányzatok is sorra saját sebességmérőket vásárolnak” ‒ olvasható a témát kiveséző cikkünkben.
Így egy apró figyelmetlenség elég, hogy a könnyed, délutáni autózás vége egy súlyos csekk legyen, ami a postaládánkban landol. Ráadásul a statisztika szerint a sebességmérők erdeje eddig nem hozott eredményt a balesetek számát tekintve: az utakon meghaltak száma emelkedett, 2025 első hat hónapjában 214-en vesztették az életüket Magyarország közútjain közlekedési balesetben, 2021 első felében 207-en.
Dugók, lezárások, zsúfoltság
Már említettem, hogy kevés a jó hegyi szakasz, de azért akad. Ezek között kevés, aminek jó a minősége, viszont lehet találni párat. Nos, ezeket az útvonalakat egy harmadik csapás sújtja: a zsúfoltság.
Ez nem csak a magyar utakra igaz, a turisták körében kedvelt erdélyi Transzfogarasi úton is szembe kell néznünk a problémával. Utazók tömkelege, cammogó buszok, rajban közlekedő bringások, mindenkit előző motorosok, út szélén parkolók, gyakorlatilag teljes a paletta ezeken a kirándulóhelyeken. A helyzet annyira elmérgesedett idén, hogy felmerült az útdíj bevezetése a Transzfogarasi útra, hogy csökkentsék az útszakasz forgalmát, illetve rendezzék a Bilea-tó környékét – írja a Szeben megyei Trunul Sfatului.
A forgalmi kultúra hiánya
Hiába ülünk technikai remekműben, ha a közlekedés légköre inkább frusztrál, mint motivál. Magyarországon még mindig jellemző a szabálytalan sávváltás, a büntetőfékezés, a lassabb járművek indokolatlanul belső sávban araszolása – és az ebből fakadó torlódások.
Ráadásul egy erősebb gép mindig vörös posztó a helyi Dominic Torettók szemében. Ezt gyakran tapasztaljuk, ha egy M-es BMW-t vagy AMG-Mercedest tesztelünk. Jönnek, nyomulnak, villognak, minden áron meg akarnak előzni, ha kell, padlógázon, vastag füstcsíkot húzva, másokat veszélyeztetve akarják begyűjteni a trófeát egy olyan küzdelemben, amiben a másik fél részt sem vett, csak közlekedett.
Így a precízen hangolt futómű, a pengeéles gázreakció mit sem ér, ha körülöttünk kaotikusan mozgó autók között kell lavírozni, miközben a vezetési élmény helyét átveszi a figyelemre kényszerítő stressz.
