Monstre összehasonlító tesztet szervezett a német Auto Motor und Sport magazin globális családjához tartozó spanyol lap, az AutoPista, hogy kiderítse, melyik a legjobb a ma Európában kapható hétüléses szabadidő-autók közül. Mi is ott voltunk, hisz a Vezess.hu hazai kiadója adja ki az AutóMagazint is, amely szintén az AMS-birodalom kapcsolt része.

Nyolcautós összehasonlító, amelyben szinte minden kocsi kakukktojás

A versenyzők

A német autóipart három nagyon közeli rokon, a Volkswagen Tiguan hosszított változata, az AllSpace, a Škoda Kodiaq és a legújabb modell, a Seat Tarraco képviselte. (Mindhárom kocsiról írtunk már részletesen, a Tiguan AllSpace tesztje itt, egy jó kis Kodiaqé itt, a Tarraco menetpróbája itt olvasható.) A japánok az öreg Nissan X-Traillel és a vadiúj Honda CR-V-vel képviseltették magukat. A francia autóipart a Peugeot 5008 képviselte, a koreaiak pedig két testvért, a vadiúj, itthon még teszteletlen Hyundai SantaFét és a Kia Sorentót delegálták a tesztre.

Menjünk végig a kocsikon ABC-ben! Az első a Honda CR-V: kis méretű szükség-hétüléses, dízelmotorral nem kapható Európában, van viszont dízelesen takarékos hibridváltozata (amit nemrég vezettünk a nemzetközi bemutatón). A spanyol összehasonlításra sajnos a Honda csak benzines (1,5 literes turbó), kézi váltós kocsit tudott küldeni, ami így eléggé elütött a többi kocsi dízel-automata masszájától.

A Seat Tarraco a legújabb modell

A második a Hyundai Santa Fé idén debütált negyedik generációja. Hatalmas autó, valóban használható harmadik üléssorral, erős, 197 lóerős, 2,2 literes dízellel, hagyományos automatával. Na meg sajnos méretének megfelelő árcédulával. Egy alapkivitelű hétüléses Nissan X-Trail 4×4 automata itthon hét üléssel kb. 11 millió listaáron – és ez a kocsi kb. 10 000 euróval marad el árban a Santa Fé mögött a spanyol piacon. (Magyarországon a Hyundai Santa Fé egyelőre nem konfigurálható.)

A Kia Sorento félig-meddig a Santa Fé testvérmodellje. 2014-ben mutatták be, műszakilag viszont nagyon hasonló a friss, idei Hyundaihoz. A kocsi belterének kialakítása kábé ugyanolyan, a harmadik üléssor a Kiában is sokkal inkább igazi üléssor, mint a kisebb kocsikban. Például ebbe az autóba is elérhető hátulra a külön elektronikus klímavezérlés, ami a többi autóban nem opció.

Nissan X-Trail: öreg modell, 2013-as debütálással, tavalyi modellfrissítéssel. A kocsi fedélzeti elektronikája látványosan elmarad a korszerű modellekétől, a központi érintőképernyő már-már parodisztikusan hat a legújabb versenytársak mellett. A zajkomfort, a rezgések is rosszabbak, mint a legtöbb vetélytársban, a dízel X-Trail harsányabb és kényelmetlenebb útitárs, mint a tesztben részt vett többi kocsi.

Ha csak öt utas van, a csomagtér hatalmas minden kocsiban

A Škoda Kodiaq remek ár-érték aránnyal adja a VW-technikát, viszont a VW-konszern pár extrát szándékosan nem enged beépíteni a kocsiba, hogy a VW és a Seat kívánatosabb maradjon. Így például a Kodiaqban, a Karoq-kal szemben, nem lehet virtuális műszeregység :-( Érdekes tapasztalat volt a teszten, hogy a Kodiaq menetstabilizálója a Seaténál és a VW-énél megengedőbbnek bizonyult, ez a kocsi sokkal játékosabb volt a szlalompályán, mint a másik két német.

Két napon át ugráltunk kocsiból kocsiba, hogy a végén megállapíthassuk: ezeket az autókat nem lehet objektíve összemérni

VW Tiguan AllSpace: lásd Kodiaq és Tarraco, egy kis presztízsfelárral. A kocsi kapott egy óriási fekete pontot és egy hatalmas piros pontot is a teszten. A fekete: a szlalompályán egy alkalommal csak a jóisten mentette meg a borulástól a szlovén kolléga alatt. Az újságírócsapat egy tüdővel hördült fel, mikor a VW egy erőteljes terhelésváltásnál nemcsak felemelte az egyik hátsó kerekét, de konkrétan elkezdett átfordulni: a helyzetet a kolléga lélekjelenléte és gyors kormánykorrekciója mentette meg. A dolgot nem sikerült reprodukálni, de több szemtanú is van rá, szóval ejnye, Volkswagen. A piros pont pedig: ezzel a kocsival sikerült (életemben először) ugratnom a tereppályán. Könnyű, agilis, jól átérezhető: egyre emeltem a sebességet vele egy bukkanó előtt és tényleg meg is volt a négy elemelkedő kerék. A többi kocsival nem tudtam ilyen érzéki precizitással tágítani a határokat.

Milyenek ezek?

A Honda: dízelmotorral nem kapható, a harmadik üléssor csak szükség-hely, a kocsi sokkal kisebb, mint a többi. A Nissan: öreg, mint az országút, hangos, sprőd, motorja teherautós, CVT-váltója buta. A Hyundai-Kia páros: nagyobb, nehezebb, erősebb, amerikai piacos autók, kényelmes futóművel. A Peugeot: nincs 4×4, a kocsi pedig keskeny, a középső üléssor inkább csak kétszemélyes. Messze ez volt a legszűkebb, de legkönnyedebb autó a mezőnyben.

A VW-Seat-Škoda sor tekinthető Európában a kategória etalonjának, nem véletlenül: a németek tudják a legjobban, mi kell a hazai piacon. Takarékos-nyomatékos TDI, sportos DSG-váltó és otthonos berendezés, verhetetlen ergonómia.

A tesztgyőztes a nagy, erős, de drága, érezhetően amerikai piacra készült Hyundai

Sok-sok órát töltöttünk a kocsik menetdinamikájának, variálhatóságának, terepképességeinek tesztelésével. A végső tanulság, hogy alapvetően mindegyik kocsi képes aszfalton vagy könnyű terepen elfuvarozni hét személyt, de a legkényelmesebben a Hyundai-Kia páros teszi ezt, a VW-csoport autói hozzák a legjobb kompromisszumokat a komfort-vezethetőség-terep dimenzióiban, a Peugeot szűk, de takarékos és szerethető, a Honda japán, a Nissan pedig védhetetlenül vén már sajnos, maximum egy nagyon akciós árral jöhetne szóba a többiek mellett.

Az előre borítékolhatandó végeredmény

Hát persze, hogy a legnagyobb-legdrágább autó, a Hyundai Santa Fé nyert: objektíve ez a legjobb az összes vizsgált hétüléses SUV közül. A szűk és fronthajtású Peugeot nyilván kényelmetlen és terepen ügyetlen volt ahhoz, hogy esélye lehessen – mindazonáltal hétköznapi családi autónak jó ár-érték arányával talán ő a legjobb választás 3-4 gyerek mellé. A VW-csoportos kocsikkal pedig nem lehet mellélőni: jól variálhatók, elegánsak, terepen is kiszámíthatók és ügyesek, országúton egész takarékosak még Euro 6-os motorral is.

A Hondát erősen zárójelbe tenném. Benzinmotorral viselkedése és fogyasztása nem összemérhető a dízelekkel, hibriddel pedig nincs hétüléses kivitel belőle. Mi is van még? Ja, a vén Nissan. Ismétlem: ha jó, akciós áron tudunk szerezni egy bőrös-csúcshifis fullos modellt, akkor már csak a szörnyen avítt HMI-vel kell megbékélni.

Terepen meglepően ügyes volt a kézi váltós CR-V

És szerintünk melyik a legjobb?

Kétgyerekes apuka vagyok, van kertünk nehezen megközelíthető, földutas vidéken és időnként jó lenne, ha lenne még egy üléssor a kocsi farában – szóval bele tudom képzelni magam a vevő helyzetébe. Ebben az esetben én bizony két kocsi között hezitálnék jó sokáig.

A Hyundai hatalmas méretével, jóindulatú rendíthetetlenségével, tankszerű terepképességével nagyon tetszett. Ugyanakkor feleslegesen nagy, drága, erős és szomjas a hétköznapi használatra. A német trióból viszont a Škoda nagyon szimpatikus volt, pont konzervatív műszeregysége és a rongyrázás teljes hiánya miatt.

A Kodiaq ESP-je sokkal engedékenyebb, játékosabb, mint a Seaté és a VW-é

Ha tehát céges autó kéne és más fizetné a tankolásokat, a puhányabb, hagyományos automata koreai luxusgépet vinném. Ha nekem kéne kicsengetni a vételárat, akkor pedig boldogan ülnék be a keményebb, de kisebb külméretei mellett is nagyon tágas, ráadásul jól vezethető, agilis, dinamikus Skodába.