– Jé, ez meg milyen benzinkút?
– Ne hülyéskedj, ez egy hálózat!
– Tényleg, még sosem láttam egyet sem belőle.

A 4,3 millió magyarországi személyautó nagyja valószínűleg soha nem gurult még be az EDO kutak egyikére sem. Sárgatetős töltőállomások, a márkalogó e-betűjébe bekanyarodó töltőpisztollyal. Sokak számára a Dallas is csak egy ősi szappanopera cowboy-kalapos gazdagokkal, pedig mindkettő benzinkúthálózat Magyarországon. Olyan miniláncok, amelyek jellemzően egy-egy tulajdonos kezében, többnyire egyazon régióban szolgáltatnak, így az ország nagyján közlekedő autósok számára ismeretlenek.

A kevésbé híres márkalogók ellenére a kis és közepes benzinkút-hálózatokhoz tartozó töltőállomások száma összességében picit még magasabb is országosan, mint a Mol 400, a Shell és az OMV 200-200, valamint az Orlen 140 kútjai együttvéve (ezek körülbelüli számok).

Mostanában akkor hallunk a multik árnyékában dolgozó kisebb töltőállomásokról, amikor egyes képviselőik kútbezárásokat vizionálnak a szerintük piacgyilkos árstop miatt. Kik ők, és akkor miért csinálják?

Kép: EDO-kút Székkutasnál

Mennyi van belőlük és mik ezek a hálózatok?

Nagyjából 1000 töltőállomásról beszélünk, ebben egyezik az általunk megkérdezettek véleménye, arra viszont más-más számokat mondanak, hogy hálózatból mennyi létezik. A négy AVIA-kút üzemeltetésében dolgozó Gépész László szerint olyan tucatnyinak van saját arculata, míg a Holtankoljak.hu-t üzemeltető Bujdos Eszter szerint 40-50 tuljadonosról is beszélhetünk.

Valójában mindkét tipp közel lehet az igazsághoz, ugyanis az egytulajdonban lévő kútcsoportoknak csak egy része visel azonos arculatot (pl. ilyen az említett EDO), eközben egységes márkanév alatt is üzemelnek különféle vállalkozók által működtetett kutak (pl. az AVIA), és arra is bőven van példa, hogy egyazon tulajdonsok több kutat működtetnek bármiféle márkajelzés vagy beazonosítható dizájn nélkül, teljesen eltérő arculattal. Vagy anélkül.

Ráadásul az ezen a szinten az egyik legjelentősebbnek számító AVIA sem olyan, mint például a Shell, amelynél a látszatra azonos kutakat sokszor más és más vállalkozók működtetik. „Itt nem mondják meg, melyik polcra, mit és hová tegyél, vagy, hogy kitől vásárold meg a kenőanyagot, nincs központ, ahogy ennek megfelelően előírt központi kommunikáció sem” – mondja Gépész.

Kép: AVIA, Gvadányi út, Facebook

„Az egyetlen márka, amely Európában független, saját tulajdonú üzemanyagtöltő-állomásokkal rendelkező, közepes nagyságú cégeket tömörít. Az AVIA hátterében nem áll nehézkes multinacionális cég, ezért a töltőállomásokon családias légkörrel találkozhatunk” – írja magáról az AVIA, amelynek – és ez nem igaz mindenkire – legalább honlapja van. A cikkünkben említett apróbb hálózatokkal ellentétben az ő történetük külföldön kezdődött, független benzinkutasok alapítottak maguknak egy hálózatot Svájcban, még 1927-ben.

Íme, több hálózat a magyar utak mellől, az érintettek szerint az állomásszámok gyakran változnak, pláne árstopos időszakokban: AVIA (80 töltőállomás, ez országosan elérhető), EDO (9 kút Dél-Magyarországon), ConOil (8, főleg Nyugat-Magyarország), M.Petrol (59, országos),  Oil! (50, országos), Auchan (19, mindenkitől eltérő filozófia, ezért csak megemlítjük őket ebben a cikkben),  Dallas (7, Közép-Magyarország) stb.

Kép: Oil!

Miben jobbak, és miért csinálják, ha közben folyamatosan azt halljuk, hogy nem éri meg kis benzinkutasnak lenni?

„Jellemzően alacsonyabb az árképzésük” – mondja a sok ügyfél számára legfontosabb különbséget a nagy hálózatokhoz képest Bujdos Eszter. Ezen kívül sokkal személyesebb a kiszolgálás szerinte, hasonlóan egy helyi kisbolt és a városszéli hipermarket összehasonlításához.

„A színes kutaknál gyakran cserélődnek az emberek, nagy a fluktuáció, míg ezeknél gyakran a tulajdonos kasszázik, vagy akár ő áll a pisztoly mögött és tölti meg az autóinkat” – állítja Bujdos. „Például ezért is tudnak olcsóbban szolgáltatni, így kevesebb alkalmazottat kell fizetniük.”

Kép: Dallas-kút Örkényben

A szolgáltatások köre számos kishálózatos töltőállomásnál is bővült az elmúlt években, Gépész László szerint (aki márciustól a Független Benzinkutak Szövetségének az elnöke egyben) gyakran keserű ok miatt. „Tipikusan kényszer szülte változások ezek akkor, amikor az üzemanyagon már nem lehet keresni. Példák erre a kis sütödék a kutakon. Ne csak egy kávét igyon az autós, vegyen hozzá még egy pogácsát is.”

Ha nem éri meg üzemanyagot forgalmazni, akkor miért csinálják? Erre visszakérdez Gépész László: „ön odadobná a 30 éve családi vállalkozásként működtetett cégét, csak mert félkegyelműek rossz döntéseket hoznak?” Ezzel az árstopra utal, aminek első bevezetése drámai üzemanyaghiánnyal, és országosan 80-90 kisebb forgalmú benzinkút bezárásával ért véget. Szerinte óriási hiba volt ugyanannak a kormánynak, ugyanabba a folyóba lépni.

Kép: M.Petrol

Annak idején feltételezések keringtek arról, hogy a Mol rástartol a becsődölt vállalkozók kútjaira, és ezekkel is növeli vastagon piacelső pozícióját, ám az általunk megkérdezettek szerint egyáltalán nem ez történt. Sőt, a kisebb hálózatok gyarapodtak valamelyest.

Bujdos Eszter szerint „rendkívül ritka, hogy ezek nagy hálózatokhoz kerülnek, mert azoknak vannak előírásaik: épületméret, pisztolyszám, tartálykapacitások stb.” A bedőlt kutak többsége jellemzően évi 400-500 ezer liter üzemanyagot forgalmazott, ahogy ma is ez a jellemzőbb rájuk, míg a multik kútjainál az 1-2 millió liter a gyakoribb, de vannak ennél nagyobb forgalmúak is. Ráadásul magasabb árréssel működnek.

Mekkora befektetés ma saját benzinkutat létrehozni?

„Rossz döntés” – vágja rá Gépész, mikor megkérdezzük tőle, hogy mennyi pénzzel lehet ma nekivágni egy töltőállomás megépítéséhez és működtetéséhez.

„Két lehetőség van. Megvásárol egy meglévő és működő kutat, azt adják annyiért, amennyiért. Vagy nekiáll millió engedélyt beszerezni, és akkor 200-250 millió forintos befektetés, ha titkolja a szándékait. Ha nem, akkor még több.”