A múlt hétvégén megrendezett Anantara Concorso Roma klasszikusautó-szépségversenyen nagy figyelem irányult a Lamborghinire, amikor történetének legmeghatározóbb modelljét állította ki, a Miurát, amely 1966-os megjelenésekor lényegében elindította a középmotoros szupersportkocsik kategóriáját.
A modell alapjait a később motorsportokban ismertté vált Gian Paolo Dallara és Paolo Stanzani fejlesztette, a dizájn pedig Marcello Gandini munkája volt. Különleges műszaki megoldásaival és csúcsteljesítményével a sportkocsi nagy sikert aratott. A Miura volt az első olyan Lamborghini, amely egy híres spanyol bika nevét viselte. A modellből összesen 764 példány készült 1966 és 1973 között. Korai változata a P400, 350 lóerővel és a jellegzetes, fényszórók feletti szempillákkal jelent meg, ezt követte a P400 S, ami 20 lóerővel erősebb lett, több légbeömlőt és luxusopciót kapott elődjénél, majd a végső, csúcsra fejlesztett változat volt a P400 SV, melyet a hátsó szélesítésről és a szempillák elhagyásáról lehet felismerni, műszakilag pedig 15 lóerővel lett erősebb elődjénél. Ezek a sorozatgyártású darabok, de vannak olyan egyedi példányok is, ilyen például a Roadster.
A versenyen kívül kiállított darab egy 1972-es Lamborghini Miura P400 SV, melyet 3 év alatt újított fel a gyártó restaurátorcsapata. A felújítás során az volt a legfontosabb, hogy az utolsó csavarig minden alkatrész olyan legyen, mint új korában, ezért a munka megkezdése előtt utánajártak a páldány eredeti konfigurációjának, ekkor pedig kiderült, az nem egyezik a fellelt állapottal.
Kívül ki kellett cserélni például az első hűtőrácsot és az ajtó feletti, a V12-es motor hűtéséért felelő látványos légbeömlőt, de a jellegzetes, rácsos kipufogóvégeket is visszakapta. A beltérben a kormányt az eredeti, kisebb kerékre cserélték, valamint hosszabb kézifékkart építtek be. Külön kihívás volt a korhű színeket megtalálni, mert az évek során azok többször is árnyalatot váltottak, de végül sikerült rekonstruálniuk a ’72-es, kívül barna, belül mustársárga (Luci del Bosco és Senape fantázianevű) árnyalatok pontos színkódját. Az eredmény pedig magáért beszél, a beltérből árad az ízlés és a luxus.
Kattints a képre, galéria nyílik!
A versenyautókat idéző óracsoport is igen látványos, okkal, hisz az utasok mögött, keresztben díszelgő 3,9 literes V12-es motorja 385 lóerőt tud 7850-es fordulaton, 400 Nm maximális nyomatékkal. Ezzel az erővel 6 másodperces 0-100-as sprintre és 290 km/órás végsebességre képes. Alig volt ennél gyorsabb autó az utakon a ’70-es években. Manapság nagyon különleges és ritka autó az SV, amiből mindössze 150 darab készült, így nem meglepő, hogy idén egy versenypiros példány 3,7 millió euróért (1,3 milliárd forint) kelt el egy aukción, tehát nagy becsben tartják a gyűjtők.
Eközben a szépségversenyen három másik Lamborghinit is indítottak a tehetős tulajok. Ezek közt volt az eredeti Olasz melóban szereplő Miura P400 is, amely kétségkívül a modell leghíresebb példánya. Az 1968-as P400 az SV elődje, ahol még 345 lóerőt tudtak kihozni a tecnikából. A felújított narancssárga autó egyébként meg is nyerte kategóriáját, valamint egy különdíjat is kapott filmtörténeti jelentősége miatt. A példány anyagi értékét nehéz lenne megbecsülni, de hírneve miatt minden bizonnyal sok gyűjtő bármit megadna érte.
A cik szerzője Takácss Hunor
