A Renault nyáron hajtott végre alapos modellfrissítés kisautóján, a Clión. Az 1998-ban bemutatott Clio új orr- és farkialakítást kapott, belső kidolgozása sokkal igényesebb lett, biztonsági felszereltsége a kategória etalonjává emelte és egy modern dízelmotor is felkerült a motorpalettára. Korábban már kipróbáltuk az új Clio háromajtós változatát 1,2 literes benzinmotorral, most a dízel van soron.
Az 1,5 literes közös nyomócsöves dízelmotor kétféle teljesítménnyel létezik, hazánkba azonban egyelőre csak a gyengébb, 65 lóerős dízelmotorra szerelt változatok érkeznek.

A két és feledik Clio legjellegzetesebb pontja a hatalmas lámpákkal és nagy hűtőráccsal figyelemfelkeltővé tett orr-rész. A tanulmányautóból szériává avanzsált Vel Satis és Avantime nagy Renault-któl érkező lámpák előbb-utóbb a teljes Renault modellpaletta jellegzetességévé válnak majd. A hátsó lámpatestek is módosultak, de itt a különbség nem olyan számottevő. Nagyobb lett az embléma, amely magában rejti a csomagtér nyitógombját is. A magasra nyíló csomagtérajtó alatt 255 literes tér szabadul fel. Az üléstámlák előrehajtásával 1037 liternyi pakolható hely tehető szabaddá.

A modellfrissítéskor nem csak a külső, hanem a belső is sokat módosult. A középkonzol formája, a kezelőszervek, a műanyagok anyaga, a kesztyűtartó feletti vékony sáv megformálása nagyon ízléses, nagyautós. Az ajtókra is jutott megfelelő mennyiségű kárpit, a szövetek színvilága világos, a minták pedig vidámak, fiatalosak. Az első ülések ülőlapja kissé rövid, de ennél zavaróbb a vezetőnek jutó üléshelyzet, amely legalább olyan jellegzetes a francia autóban, mint az új orr-kialakítás. A kormány teherautósan lapos szögben áll és csak fel-le állítható. Így kényelmetlen üléshelyzet alakítható csak ki. Az utas előtt is található légzsák, ami nem csökkenti túlságosan a kesztyűtartó méretét. További pakolási lehetőséget rejt az utasülés alatti fiók.

A duda nem az indexkar végén, hanem a kormánykeréken található. Ezzel legalább akkora tettet hajtottak végre, mintha az egész orosz népet egyik napról a másikra átszoktatnák a vodkáról a whiskyre.

A fűtőrendszer lassan melegíti fel az utasteret, a ventillátort általában hármas fokozatban kell használni a megfelelő levegőcseréhez, ilyenkor azonban kicsit zajosan végzi dolgát.

Az újkori Renault filozófia szerint a Clio biztonsági felszereltsége elismerést érdemlő. Széria a négy légzsák – ebből az utas oldali a slusszkulccsal kiiktatható – a blokkolásgátló és az öt fejtámla, valamint az öt hárompontos biztonsági öv. A hátsó sor középső utasának öve a plafonból húzható ki. A hátsó fejtámlák használaton kívül teljesen az ülésbe simulnak, így nem akadályozzák a kilátást. Design szempontból megnyerő a hajlított hátsó szélvédő, de a kilátás hátra a lenyomott fejtámlák ellenére is szűkös, ráadásul a hajlított hátsó ablak torzít. Látványra csupa alacsony, chop-tetős, szélesített autó jön mögöttünk. Így néha még a legrutinosabbaknak is komoly rejtély megmondani, milyen autó látható a visszapillantó tükörben.

A biztonsági felszereltség mellett a kényelmi extrák száma is elegendő. Széria többek közt az első ablakok és tükrök elektromos mozgatása, az elektromos szervokormány, és a távirányítós központi zár.

Néhány olyan ötletes megoldás is bekerült a Clióba, amelyek többnyire csak nagyobb svéd autók sajátosságai. Az ablaktörlő a jobboldali bajuszkapcsoló meghúzásakor először csak vizet fröcsköl a szélvédőre, és csak néhány pillanat múlva, amikor a víz már teljesen belepi a szélvédőt, indítja be a karokat a motor. Miután a kívánt számú törlés lezajlott és a maradék víz kezd lecsurogni a szélvédő tetejéről, a karok meglepetésszerűen még egyet törölnek. Rükverc kapcsolásakor, ha az ablaktörlő be van kapcsolva a hátsó lapát is törlésre vált, amit a tesztelt Lagunában is szerettünk. Szakaszos üzemmódban változtatható a törlések gyakorisága. Ezek a figyelmességek nem kerülnek sok pénzbe, de mégis olyan apróságok, amelyek miatt megszereti az ember az autót.

A szerethetőség másik forrása a 65 lóerős dízelmotor. Reggel viszonylag hosszan kell izzítani, további indítózáskor csak egy-két pillanatra villan fel az izzítást jelző lámpa. A motor enyhe dízeles kerregéssel kel életre, bemelegedve sokat veszít zajából. Folyamatos haladáskor már szinte alig hallható a dízelmotor jellegzetes ketyegése, helyette inkább benzines hang jellemző.

A kis, közös nyomócsöves motor nyomatéka ugyan nem óriási, de a 2000-es fordulattól ébredő 160 Nm-es nyomaték nagy része már alacsony fordulaton lehívható. Nyugodt haladáskor már 1500-as fordulat környékén lehet kapcsolni a következő fokozatot. Jól helyezett váltásokkal és folyamatos gázpedál-taposással lendületben tartható az autó, azzal az illúzióval, mintha a gyári 15 másodperces 100-ra gyorsulást is überelné. Amikor nem merítjük ki a motor teljes tartalékait, de normálisan haladunk és már 2000-es fordulat alatt följebb kapcsolunk, csak az első harmadig kell lenyomni a gázpedált. Gyorsabb tempónál derül ki, hogy a jobb szélső pedál beljebb is taposható, ilyenkor további lóerők mozgósíthatók.

A váltó jól kapcsolható, a kar rövid utat jár be. Egyedül a rükverc kapcsolása nem ment mindig elsőre. A fokozatok viszonylag rövidek, ötödikben 130 km/óránál 3200 1/min a főtengely fordulatszáma. A rövid fokozatok ellenére az átlagfogyasztás szenzációs. Átlagosan alig öt liter gázolajat fogyaszt a dízel Clio 100 kilométeren.

Az első napokban a hirtelen jött havazás lassította az autóval való ismerkedést. Kezdetben főként csak a fűtés és a ventillátor forgókapcsolóival barátkoztunk a motor és futómű helyett. Mivel a legtöbb utat vastag hótakaró fedte a sebességet nem igen tudtuk 30-40 km/óra fölé nyomni. Aztán a megemelt órabér hatására a hómunkások kezében is gyorsabban pörgött a lapát, a munkával jócskán behavazott hókotrók is lassan felszabadították a legtöbb főutat, így pár gyorsabb kanyarban is kipróbálhattuk a Clio teljesítményét.

Az alapvetően komfortos utazásra hangolt futómű országúton is bizonyított. A 65 lóerős dízelmotor nem állítja nagy feladat elé a futóművet. Hirtelen gázelvétellel vagy kormánymozdulatokkal sem lehet zavarba hozni a kocsit. Nagy szó, hogy ez havas-jeges úton is igaz.

A Renault Clio 1.5 literes dízelmotorral 290 ezer forinttal kerül többe, mint az 1.2 literes, 75 lóerős benzines és 190 ezerrel, mint az 1.4 literes 98 lóerős benzines Clio. Szerintünk a méltányos felár nem sok a dízel nyújtotta sokkal jobb vezethetőségért, és a roppant alacsony fogyasztásért. Az 1.5 dCi Clio, Expression felszereltségi szinttel, 5 ajtóval 2 950 000 forintot kóstál. Tekintve a pazar kényelmi és meggyőző biztonsági felszereltséget, igen jó ajánlat a francia kisautó.

Teszt: Renault Clio 1.5 dCi – Kis autó, nagy extrák 1