Teszt: Mercedes E 240 – A klasszikus eminenciás 1

Teszt: Mercedes E 240 - A klasszikus eminenciás

Az E-osztályon a közelmúltban végrehajtott modellfrissítés leglátványosabb eleme a külső visszapillantó tükrök fényezett házába helyezett irányjelző és az új hátsó lámpaegység.

Szinte felhördülést váltott ki az emberekből a hagyományos, téglalap alakú fényszórók leváltása négy ovális lámpára. Ám az 1995-óta eltelt idő alatt az új forma is klasszikussá vált. Impozáns méretekkel rendelkezik az E Mercedes, majd öt méter hosszú (4818 mm), míg a szélessége 1.799 méter. Az autó külsejét masszív formák határozzák meg, ezzel növelve az utasok biztonságérzetét.

Szinte szobrászi a motorháztető hullám alakú kialakítása, hasonlóan érdekes a csomagtartóba beledolgozott aprócska szárnyív, amely magas sebességnél leszorítóerőt ad a hátsó tengelyre. Bár kívülről vastagnak tűnik, a tolatásban csak kis mértékben zavarja a vezetőt a C-oszlop. Ebben az osztályban jónak nevezhető az 520 literes csomagtér.

Bár 240 a típusjelzése az általunk tesztelt Mercedesnek, ez csak közelítőleg határozza meg a motor hengerűrtartalmát, ugyanis az ennél nagyobb, egészen pontosan 2597 köbcenti.
A 2.6-os V6 motor egyik érdekessége, hogy a két hengersor egymással kilencven fokos szöget zár be, ami igen nagy. A kiegyensúlyozó tengelyeknek köszönhetően minimális a motor által keltett vibráció, amiből az utastérbe semmi nem jut. Csak a fordulatszámmérő, vagy a motorháztető felnyitása tájékoztathatja a szemlélődőt a kulturált erőforrás járásáról.

170 lóerőt képes leadni 5500-as főtengelyfordulatnál a legkisebb hathengeres. Valószínűtlen, hogy bárki ilyen magas fordulatszám-tartományban használná ezt az autót. Ennél fontosabb, hogy maximálisan 240 newtonméteres forgatónyomaték áll a vezető rendelkezésére 4500-nál, ám alacsonyabb fordulaton is igen erős a motor.

Az általunk kipróbált 240-est ötfokozatú automata váltóval vértezték fel, amely tökéletesen illik az autó egyéniségéhez. Minden helyzetben, mind fölfelé, mind lefelé észrevétlenül, nagyon finoman kapcsolt. Aki sportosabb autózásra vágyik, annak jobb választás lehet a szériában hat sebességes kézi váltómű.

Az automata hűvös eleganciával végzi feladatát, egyetlen gyenge pontja talán, hogy a kick-down funkció kissé lassú reakcióidejét szokni kell ahhoz, hogy az ember az országúti előzéseket a megfelelő fokozatban kezdje meg. Ebben az esetben igénybe vehető a váltókar finom balra mozdításával a visszaváltás, amellyel magunk választhatjuk ki a fokozatot, amelyikbe vissza szeretnénk kapcsolni.

Léteznek “papír” adatok, és létezik a valóság. Sok esetben ez a kettő egymástól eltérő, ám az E 240 menetteljesítményei a leírtak szerint alakultak. 226 km/órás végsebességre képes automata váltóval, ám ezt nem fújtatva, magából mindent kiadva, hanem a tőle elvárható nemes egyszerűséggel és lenyűgöző könnyedséggel teljesíti.

Az alacsony fordulatszámtartományban jelentkező nyomatéknak köszönhetően 9,3 másodperc alatt képes felgyorsulni nulláról 100 km/órára az üresen 1590 kilogramm súlyú autó.

Mindezt az ember a szemével érzékeli, ám ebben az autóban felértékelődik egy másik érzékszerv szerepe, mégpedig a fülé. Csodálatos hangversenyben lehet része annak, aki állóhelyből végig gyorsítva minimum harmadik fokozatba váltásig hajtja a 240-es E-t.

Annak ellenére, hogy alapvetően lágy hangolású az autó futóműve, kanyarban mégsem dől be túlzottan a karosszéria, ami közepesen magas elérhető kanyarsebességet eredményez. Gyakorlatilag minden úthibát eltüntet a futómű, az úton szinte ring a karosszéria, ezt a Mercedeses kényelmi érzést a különlegesen kényelmes ülések is fokozzák.

Hirtelen terhelésváltáskor vagy túlzottan gyorsan vett kanyarban túlkormányozottá válhat az autó, ami a far kitörését eredményezné, ha a menetstabilizáló elektronika meg nem zabolázná az autót és a vezetőt.

Kifejezetten élvezetes a vastagon párnázott kormánnyal irányítani az igen nagy autót. Nagy segítséget nyújt a vezetőnek a jó szervokormány, amellyel a parkolás gondjai könnyen megoldhatók. Méretét meghazudtolóan kis fordulókör produkálható az autóval.

Háromféle, Classic, Elegance és Avantgarde felszereltségi szinttel lehet az E-osztályos Mercedest megrendelni. Mi egy roppant elegáns, fekete színű, Elegance kivitelű autóval ismerkedtünk meg. Ennek 665 625 forint a felára a Classic kivitelhez képest. Külsőleg az alapmodelltől a krómozott csíkkal díszített fényezett kilincsek és lökhárítók, valamint egy klasszikus kivitelű, 16 colos könnyűfém felni különbözteti meg.

Nemes megjelenést biztosított az autónak a lökhárítókban és az ajtókon elhelyezett koptatók szürke színe. A belső térben már a gazdagabb felszerelés részeként diófa berakásokat találunk, e mellett bőr bevonattal látták el a kormányt és a váltógombot is.

Az Avantgarde csomag része egy igen érdekes extra, amelynek nincs különösebb haszna, ám éjszaka hangulatossá teszi az autó belterét. Ez pedig a belső tükörben és a két első ülésben elhelyezett kis borostyánsárga fényt adó izzó. Ezek halvány fénybe vonják az utasteret és csökkentik az éjszakai utazás nyomasztóságát, mindezt úgy, hogy a vezetőt nem zavarják a kilátásban.

Mind a négy ajtót kilépő fénnyel látták el, ami kiszálláskor csökkenti a veszélyt, hogy bármibe belelépjünk. Az Avantgarde csomag része az üléskárpit színével megegyező színű biztonsági öv és a belső, valamint a bal oldali külső tükör automatikus elsötétítése is.

Ezek mellett természetesen megtaláljuk a már a Classichoz is járó kényelmi és biztonsági felszereléseket. Ezek az ABS, a fékaszisztens, az ESP, a hat légzsák, az öt fejtámla, az öt hárompontos biztonsági öv. Minden E-Merci része a tempomat, a motoros háttámla és ülésmagasság állítás és a légkondicionáló, amely ebben az autóban automata vezérlést kapott.

Több érdekessége is van a szellőztető rendszernek. Az egyik, hogy a hátsó utasoknak is jutott egy-egy állítható légbefújó egység, a másik okos megoldás, a könyöktámaszba is juttatott hideg levegő, amely hűsen tartja az oda helyezett üdítőt.

Néhány, a Mercedes C 220 CDI Sportcoupéban megismert extrát azonban hiányoltunk az autóból. Ilyen volt az állítható magasságú első könyöktámasz vagy az indexkar egyszeri megnyomására háromszor felvillanó irányjelző.

Külső méreteiből adódóan a belső tér is hatalmas, szinte távol ülnek a hátul utazók a vezetőtől, de az anyósülésen helyet foglaló útitárs sem fogja zavarni közelségével a sofőrt. Bármilyen méretű ember képes kényelmes üléspozíciót beállítani magának, ez köszönhető a szinte minden irányba állítható ülésnek és a tengelyben és magasságban is állítható kormánynak.

Az autó minőségének értékelésekor már nem nagyon lehet újat mondani a tökéletes kidolgozásról. Inkább egy példával jelezzük a legapróbb részletek kidolgozottságát. Az oldalsó térképzsebeket belülről szövettel borították, így az oda helyezett kulcs még rossz úton sem zörög.

Figyelembe véve az autó méretét valamint az általa nyújtott menetteljesítményt, nem tartjuk túlzónak a 100 kilométeren átlagosan elégetett 12,6 liter benzin. Ám ez lehet jóval több is, ha csak városban használjuk a Mercedest.

Az autó alapára 11 336 250 forint, amihez a nálunk vendégeskedett modell esetében még hozzájön az Avantgarde 665 625 forintos felára. Így együtt is csak kis mértékben haladja meg a 12 milliót, amely nem is annyira sok, ha értékeljük a Mercedes kiváló minőségét, presztízsét és kimagasló értéktartását.

További képek a Mercedes E 240-ről

Teszt: Mercedes E 240 – A klasszikus eminenciás 2