Váradi Málnának mostantól a neve mellett a kötelező felelősségbiztosítása is igen különleges. A 22 éves egyetemista részéről egy apró hiba, biztosítójától pedig egy meghökkentő húzás kellett ehhez.

Az autós elgondolkodtató sztorija 2017 májusában kezdődött, amikor ügyintézése végeztével elindult volna Nissan Micrájával egy külvárosi parkolóból. Összevissza álltak az autók, ahogy a lakótelepek közötti felfestetlen placcok egy részén szokás, egymásra merőlegesen is, párhuzamosan is, ez persze nem menti fel őt. Kiállás közben autója farával nekikoccant a mögötte lévő Mégane-nak, egyéves jogosítvánnyal a zsebében elmérte a manővert.

Kiszállt, megnézte mindkét autót. A saját ütközőjén nem talált sérülést, ám a mögötte keresztben álló Renault bal hátsó sárvédőjének az íve picit behorpadt. „Természetesen én sem szeretném így találni az autómat, mivel nem láttam sehol a tulajdonost, írtam neki egy levelet, amit az ablaktörlő alá helyeztem” – meséli Málna a történteket a Vezessnek.

Biztos, ami biztos, lefotózta a Mégane sérülését.

Ennyi

Hamarosan hívta őt a jármű gazdája, akinek a kérésére kitöltötték a baleseti bejelentőt. Málna nagyjából két héttel később fotózta le a saját autóját, mint mondja, talán az idegesség miatt nem vette észre aznap az ütköző illesztésének elmozdulását. Igazából az anyukája szólt neki: te, ez nem a koccanás miatt van így?

Nekünk jobbra, az ütköző illesztésén látszik, hogy koccant a Micra

Kívülállóként nézegetve a két jármű sérüléseit, nem tűnnek olyannak, ami miatt az átlagautós érdemi kgfb-növelést várna a biztosítójától. Lélekben Málna készült a díjemelésre, de a biztosítójának szeptemberi levele megnyugtatta.

Ahogy alább is olvasható az egyetemistának küldött tájékoztatásban, a Magyar Posta Biztosító Zrt. 63 ezer forintot fizetett ki az ügy károsultjának. Itt és most ne foglalkozzunk azzal, hogy 10 autósból talán 8-9 élelmesebb ennél kevesebből kihozta volna a sárvédő javítását az ív fényezésével együtt. Korrekt hivatalos árnak tűnik. Ezek után Málna havi pár ezer forintos díjemelést várt maximum, elmondása szerint a negyedéves csekkek postai befizetésekor rendre kérdezgette is az alkalmazottakat, hogy mikor, mire számíthat, mindhiába.

Aki fizet, maradhat

Érdemes egy részt kiemelni a levélből. A hatályos miniszteri rendeletre hivatkozva a posta biztosítója közli ügyfelével, hogy „Ön jogosult arra, hogy saját elhatározásából társaságunknak a jelen értesítést követő 45 napon belül a teljes kártérítési összeget megfizesse. A 7 §. (2) bekezdése szerint amennyiben Ön a kárösszeget a biztosítónak megfizette, azt a besorolást illetően úgy kell figyelembe venni, mintha a biztosító részéről kártérítési kötelezettség nem keletkezett volna.”

Magyarán 63 ezer forint kifizetése után Málna maradhat az addigi A00 kategóriában. Ön, kedves autós, miként döntene ilyen helyzetben? Ha a cikk felvezetése nem befolyásolná, de talán még így is, valószínűleg rávágná: dehogy fizetek, azért van a biztosító! Azért fizetem havonta, vagy negyedévente a díjat! Pár ezrest rárakhatnak ugyan, de ez van, hibáztam.

Pontosan így gondolkodott Málna is, nem fizetett pluszban.

Nagyjából 7 hónappal a koccanás után, és bő 4 hónappal a fizetés lehetőségét felajánló levél után, január második felében hozta a kézbesítő a PostaAutóŐr kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás átsorolása című levelet. Az egyetemista szépen haladt lefelé az olvasásban, az első érdemi változás, amibe beleakadt a tekintete, mindjárt megnyugtatta: M01-be sorolták át. Azaz a lehető legminimálisabb változtatást lépte meg a biztosító. Rögtön tegyük hozzá, annak ellenére, hogy a közvélekedés szerint lefelé inkább kettesével, míg fölfelé egyesével szeretnek lépkedni a biztosítók.

Pár másodpercig tartott Málna nyugalma, mikor meglátta pár sorral lejjebb az áprilisi évfordulótól fizetendő összegét, majd’ kiesett kezéből a levél. Az új, éves biztosítási díja 292 ezer 455 forint lesz. Akinek elmondta, csupa jogosítványos ismerősnek, mindenki padlót fogott. A családja – nincs jobb szó rá – kiakadt.

A közel 300 ezer forint több szempontból is érdekes, de talán ne is óvatoskodjunk a jelzővel, nyugodtan nevezhetjük brutálisnak. Vegyük ezeket sorra:
– a biztosított Nissan Micra piaci értéke kb. 600 ezer forint
– Málna eddigi éves biztosítási díja 96 896 forint volt, azaz háromszorosára emelték
– 63 ezres károkozást követett 195 ezer forintos díjemelés
– A00-ból mindössze egy kategóriával lejjebb, M01-be sorolta a biztosító, egy kategóriányi váltásból lett a közel 300 ezres díj
– aki azt gondolja, valószínűleg notórius károkozóval áll kapcsolatban a biztosító, az téved, Málnának 2 éve van jogsija, se előtte, se azóta nem volt károkozása.

Mindenkit megdöbbentett

Igazából két, az átlagosnál nagyobb kockázati tényező írható a neve mellé: fiatal kora, és pár éves jogosítványa, viszont nem budapesti, ami „enyhítő” tényező – ráadásul mindhárom adott volt, amikor megkötötte a biztosítást, azaz nem változtatott ezeken a koccanás. Sőt, azóta idősebb, tapasztaltabb, jobban vezet, és elárul még egy apróságot magáról.

„Amikor 19 évesen elindultam jogosítványt szerezni, a szüleim azt mondták: ha minden elsőre sikerül, vesznek nekem egy használt kiskocsit. Sikerült minden, így kaptam tőlük a Micrát. Utána háromnegyed évig mindig ült mellettem egy tapasztalt, régóta vezető családtag. Ennek ellenére hibáztam, nekitolattam annak az autónak, de ezt az emelést felháborítónak tartom.”

Igazságtalannak érzi

Természetesen megkérdeztük Málna biztosítóját is a történtekről, bár a konkrét esetről személyiségi jogok miatt a sajtónak nem nyilatkozhattak, általánosságban válaszoltak a felvetéseinkre. Mennyire jellemző ekkora kár után az ilyen mértékű díjemelés? – először ezt jártuk körül Mester Péterrel, a Posta Biztosító Zrt. marketingvezetőjével, aki azt javasolta, mindenekelőtt tisztázzunk bizonyos fogalmakat.

„A biztosítás lényege, hogy a veszélynek kitett egyén nem egyedül lép fel a kockázattal szemben, hanem egy közösség – veszélyközösség – tagjaként. A veszélyközösségben bárkivel történhet kár, de nagy valószínűséggel nem mindenkivel történik. A kár következményét a veszélyközösség tagjai közösen állják, így egy időpillanatban mindenkinek sokkal kisebb terhet jelent egy-egy kár, mintha azt egyedül kellene kifizetnie. A biztosító annyi díjat szed a veszélyközösség tagjaitól, ami elegendő ahhoz, hogy a jövőben a veszélyközösség tagjainál bekövetkező összes kárt ki tudja fizetni. Így lehetséges, hogy a veszélyközösség tagja által fizetett kötelező felelősségbiztosítási díjért cserébe a biztosító ki tudja fizetni a veszélyközösség tagja által okozott kárt, a kár nagyságától függetlenül.

Az adott kár tehát lehet 63 ezer forint nagyságú, de lehet akár 100 millió forint értékű személysérüléses kár is – a biztosító fizetési kötelezettsége ettől függetlenül fennáll. Mindez azt jelenti, hogy a 24 ezer, az 50 ezer, vagy akár a 73 ezer forint összegű biztosítási díj mértékének meghatározásakor a biztosító a teljes veszélyközösség díjszükségletét veszi figyelembe, többek között a bonus-malus rendszert is” – magyarázta a biztosító illetékese.

De vajon hogyan számolnak ilyen esetekben? Mi alapján határozzák meg egy-egy kifizetés után az esetleges díjemelést? Mi ennek a mechanizmusa? – soroltuk a kérdéseket. Mester szerint a biztosító „törekszik a veszélyközösségen belül a teljes díjszükséglet kockázatarányos megosztására.  A differenciálásnak határt szab az ügyfelek elvárható kockázati ismereti szintje, a differenciálás költségessége, illetve annak hatékonysága a veszélyközösség jövőbeni káraira.”

Ilyen differenciálás szerinte a kötelező felelősségbiztosítási termékben például az, hogy „aki több kárt okoz, fizessen többet, mint az, aki hosszú évek óta egyáltalán nem okoz kárt elv. Mint minden egyszerűsített differenciálás ez is hordoz magában relatív disszonanciákat.

Például: hogyan vethető össze egy éjszakai rosszul sikerült parkolás horzsoláskára egy vonatbalesettel? Első látásra mindkettő lehet hasonló figyelmetlenség, ugyanakkor az elvárható, körültekintő magatartás a két esetben nagyságrendekkel különbözik. Az ilyen jellegű esetek kezelésére, az apró károk bekövetkezésének statisztikai semmissé tételére nyújt lehetőséget a kár biztosítotti visszavállalása, amikor a biztosított személy megfizeti az okozott kárt a biztosítónak, aki azt már korábban a károsultnak kifizette. Ebben az esetben a bonus-malus besorolás nem változik” – magyarázta a Posta Biztosító marketingvezetője.

Visszatérve Málnára, azt mondta, nem kérdés, áprilisban mindenképpen biztosítót vált.

Mit mond ugyanerre egy másik biztosító?

Megkérdeztünk a történtekről egy, az ügyben semleges biztosítót is, az Aegon szakértője szintén általánosságban, de meglehetősen hasonló felfogásban nyilatkozott például arról, hogyan jöhet ki háromszoros díj.

„A díjemelést egyrészt a bónuszfokozat romlása idézi elő, másrészt a társaságok által alkalmazott pótdíj jellegű korrekciós szorzó amely jelenleg nagyon gyakori a magyar piacon, az Aegon esetében ennek mértéke 1,5 (ami 50 százalékos pótdíjat jelent). Különbséget kell tenni, hogy egy magasabb bónusz osztályból sorolódunk vissza, vagy teljesen újak voltunk a bónusz rendszer tekintetében. Egy A00-as (új) ügyfél esetében a díj egy kár miatt csak a bónusz visszasorolás miatt akár 2,5 – 3-szorosára emelkedhet, amit még a korábban említett korrekciós szorzó is tovább növel.”

Ehhez még annyit tett hozzá az Aegon munkatársa, hogy „statisztikai eszközökkel kimutatható, aki korábban már okozott kárt, az nagyobb valószínűséggel fog megint kárt okozni.”

Forrás: Vezess