A Mercedes-Benz haszonjárművek 100 éve

Ahogy az első autó, az 1886-ban Karl Benz által szabadalmaztatott háromkerekű jármű is e márka őseként írta be magát a technikatörténetbe, úgy a másik műszaki zseni, Gottlieb Daimler életműve is a Mercedes történetéhez kapcsolódva teljesedhetett ki és maradt meg a jelenkor számára.

Benz 1883-ban alapította mannheimben vállalkozását, Daimler pedig Nicolast August Otto gázmotorgyárában dolgozott barátjával, Wilhelm Maybach-hal együtt az Otto által szabadalmaztatott négyütemű motor fejlesztésén. Ekkor küldte azt a képeslapot családjának, melyen háromágú csillaggal jelölte meg lakhelyét. A hagyomány szerint, amikor később a Daimler-Motoren Gesellschaft (DMG) védjegyet keresett, fiai erre a csillagra emlékezve védették le azt márkajelként a földön, vízen és levegőben megvalósuló magas színvonalú műszaki konstrukciók jelképeként.

Daimler 1882 után saját háza kis műhelyében folytatta Maybach-hal együtt fejlesztői munkáját. Az első, járműbe is beépíthető motor végül 1885-ben született meg, amelyet a kétkerekű lovaglókocsiba (Reitwagen) szereltek be. A következő évben megjelentek az első négykerekűvel is, amely már maga az automobil volt.

1895-ben mutatkozott be Benz Motor Bus néven az első – leginkább ló nélküli hintóra emlékeztető – autóbusz, amely menetrendszerűen szállította utasait Siegen Netphen és Deutz városok között.

Daimler cége, a DMG 1896-ban szállította le négy lóerős, 1500 kilogramm teherbírású első haszonjárművét egy londoni cég számára. Benz még ebben az évben megjelent a mai transzporterek őseként számon tartott, 300 kilogramm hasznos teherbírású szállítójárművel.

1897-ben Maybach megismerkedett az Osztrák-Magyar Monarchia főkonzuli posztját betöltő vagyonos Emil Jellinekkel, az automobilizmus lelkes hívévél és támogatójával. Személyében tisztelhetjük a márka első “dealerét” is, mivel Jellinek már maga is sikeresen árulta a Daimler járműveket.

1897-ben Daimler is piacra dobta kisáruszállítóját, a következő év során pedig megjelent első nehéz kategóriájú tehergépjárműve, amely öt tonnás hasznos teherbírásával egyedülálló konstrukciónak számított akkoriban.

Daimler 1900. márciusában elhunyt, de az általa alapított cég dinamikusan növekedett. Ennek jelentős állomása az 1900 áprilisában Jellinektől kapott 36 darabos megrendelés. A vevő kívánsága az volt, hogy autói első házasságából született lánya, Mercedes nevét viseljék márkanévként. Maybach teljesítette kérését, így 1901. március 22-én Jellinek már Mercedes 35 PS néven vehette át első autóját.

Új márkanév született tehát, amely azóta a magas szintű technika és a kompromisszumok nélküli minőség megtestesítőjeként vált ismertté. A vállalat mottója, a “Minőséget, vagy inkább semmit” végigkísérte a cég 100 éves történetét.

A DMG és a Benz & Cie. végül 1926-ban az egyesülés mellett döntött. Júniusban létrejött a Daimler Benz AG., az autók márkaneve pedig Mercedes-Benz lett. Az először Daimler egykori képeslapján megjelent háromágú csillagot hivatalosan 1911-ben védték le, amely a fúzió után a Benz-féle babérkoszorúval és a márkanévvel kiegészülve mára a világ egyik legismertebb áruvédjegyévé vált.

Az egyesülést követően négy évvel már megindulhatott a nagyméretű távolsági autóbuszok tervezése és gyártása is. Néhány év elteltével az első autópályák megnyitásával rohamosan nőtt a kereslet az akár 115 kilométer/órás sebességre is képes, kényelmes távolsági autóbuszok iránt.

A harmincas évek elejétől gyártott Mercedes-Benz O 10000 valóságos óriásnak számított: 12,5 literes, 150 lóerős dízelmotorja 75 személy szállítására tette alkalmassá.

1932-ben a tehergépkocsi kínálat teljesen megújult. Az új család legkisebb tagja a két tonna teherbírású LO 2000 volt, amelynek 3,8 literes, négyhengeres, 55 lóerős kompakt motorja segítségével a dízel aggregátok véglegesen bebizonyították létjogosultságukat a haszongépjárművek piacán. A típussorozat csúcsát az L 5000-es család jelentette, amelyek között első ízben találhattunk nyerges vontatókat is. A következő évek során a paletta tovább bővült az L 6500, L 8500 és L 10000 jelzésű háromtengelyes, nagy teherbírású modellekkel.

A világháborút követő években a tönkrebombázott gyár első modelljei a háború előtti konstrukciókra épültek. 1949-ben a hannoveri kiállításon jelent meg a gyár első háború után kifejlesztett típusával, amely óriási sikert aratott. Az L 3500 jelzésű, három tonna teherbírású, 90 lóerős, könnyű teherautó azonnal kategóriája legkedveltebb járműve lett.

Az L 6600 145 lóerejével azonnal kategóriája bestsellerévé vált, a platós változatot gyorsan követte a billenő felépítményes, a nyerges vontató, sőt az autóbusz kivitel is. Három évvel később megjelent az L 5500 is, 1954-től pedig már L 315 és L 325 jelzéssel látták el a sikeres modelleket.

1955-ben indult az első motor feletti kabinnal ellátott, azaz bulldogfülkés (COE) jármű a gyártása. 1955-ben Frankfurtban láthatták az érdeklődők először az L 319-es típust, amely a mai Mercedes transzporterek első példánya volt. A motor fölé épített fülke jellegzetessége a nagyméretű panoráma-szélvédő, és az első tengely mögé helyezett ajtó volt. A 3,6-3,9 tonna teherbírású járművek típusjelzése is megváltozott L 405-re, illetve L 408-ra.

1954-ben a tehergépkocsik és az autóbuszok fejlesztése különvált. Ennek első gyümölcse a tehergépkocsi-alvázakkal szakító, fél-önhordó kocsiszekrénnyel készült O 321H. Az új konstrukció alapvető előnyei a mintegy 21 százalékkal alacsonyabb önsúlyban, a megnövekedett hasznos teherbírásban, a kedvezőbb karosszéria-merevségben és persze a lényegesen nagyobb csomagtérben nyilvánultak meg. Újdonságnak számított a személygépkocsikból átvett keresztlengőkaros első felfüggesztés is.

1951-ben indult világhódító útjára Gaggenauból az Universal Motor Gerät, vagyis az Unimog korai típusa, 1961-ben pedig már az 50 ezredik Univerzális Motoros Jármű is legördült a gyár szerelőszalagjairól.

A kisáruszállító-kategória az 1967-ben megjelent 3,5–4,6 tonna össztömegű L 406D családdal fejlődött tovább, míg 1971-ben L 206 és L 306 jelzéssel a Hanomag Henschel alapjaira épített teherautó, 1977-ben pedig a mai transzporter családok elődje, az L 613 típus jelent meg.

1976-ban a kategóriateremtő Unimog sikertörténete is fontos állomásához érkezett, amikor a gaggenaui gyár szalagjáról legördült az első igazán korszerű sokfunkciós munkagép, az U 1200.

A transzporterek piacán meghatározó szerepet töltöttek be az 1986-ban Rómában bemutatott T2 kis-áruszállítók, amelyeknek szinte végtelen számú változataival napjaink forgalmában is gyakran találkozhatunk. A 2,6–4,6 illetve 3,5–7,5 tonna össztömeg-tartományt felölelő sorozatok már a kilencvenes évek új típusaihoz vezetnek bennünket. 1991-től a spanyolországi Vitoriában már az MB 100 sorozat egy továbbfejlesztett változata készült. A könnyűkategóriás kisáruszállító 2,4 literes dízelmotorjával igen kedveltté vált hazánkban is, előkészítve a terepet a népszerű Vito számára.

Az 1965-ben bemutatott O 302 korszerű formája, hatalmas domború oldalablakai révén igen gyorsan közkedveltté vált. Utóda, az 1974-ben útjára indított O 303 változataival még ma is gyakran találkozhatunk az utakon. A típus 18 éves gyártása alatt nem kevesebb, mint 38 ezer darab talált vevőre, ami világrekord az autóbuszok piacán.

A típus olyan biztonságtechnikai fejlesztéseket hozott (blokkolás- és kipörgésgátló, lassítófék, a karosszéria magas passzív biztonsági szintje stb.), amelyek mérföldkőnek számítanak az autóbuszgyártás történetében.

A könnyű kategóriás tehergépkocsik kínálatában az 1998-ban bemutatott Atego-család 7,5-től egészen 26 tonna össztömegig, két és háromtengelyes változatokban, széles motor- és méretválasztékkal, illetve a szériában alkalmazott legkorszerűbb berendezésekkel (blokkolásgátló, oldalsó aláfutásgátló, tárcsafékek, hengerenkénti adagolóelemek, lassítófék) várja a vásárlókat.

1996-ban a nehézkategóriában az Actros számtalan, a világon elsőként alkalmazott technikai megoldásával, úgymint a Telligent elektronikus szabályzású rendszerekkel (tárcsafékrendszer, sebességváltó-kapcsolás, karbantartási rendszer légrugózás, stabilitáskontroll), CAN-BUS rendszerű jelátvitellel és a központi zsírzót nem igénylő ágyazásokkal hatalmas mérföldkőnek számított.

A T2 transzporter-család korszerűsített utóda Vario néven szerepel a kínálatban, sokféle össztömeg-, felépítmény- és motorvariációval segítve az egyedi igények kielégítését, tavaly pedig a teljesen átdolgozott Unimogot tekinthette meg a népes szakmai közönség.

A távolsági buszok piacán a közkedvelt O 350 és a legújabb csúcsmodell, a két- és háromtengelyes változatban kapható Travego képviseli a Mercedest. Az új évezred küszöbén a kisebb méretű, sűrű városi forgalomba szánt Cito, valamint a nagyméretű Citaro buszcsalád a nagyvárosok közlekedési problémáira kínál színvonalas megoldást. Az utóbbi három buszcsalád mindegyike elnyerte kategóriájában a “2000. év legjobb haszongépjárműve” címet. A helyközi forgalomra készített vadonatúj Integro a második helyet szerezte meg kategóriája járművei között.

A kishaszonjárművek között a Sprinter és a Vito hazánkban is a piac meghatározó szereplője.

Az elmúlt száz év során a Mercedes-Benz vitathatatlanul hű maradt Daimler minőségről vallott alapelvéhez. Számtalan, a technika, biztonság és a funkcionalitás terén bevezetett, mérföldkőnek számító újítással igazolta elkötelezettségét az automobilizmus fejlesztése mellett, új távlatokat nyitva a járműtervezés számára a 21. századra is.

Ezt a cikket teljes terjedelmében és az összes képpel a Rolling Tons 2001. évi márciusi számában olvashatja.