Félig versenyautó, félig vadászrepülőgép – így jellemezte a Lotus legújabb tanulmányát Richard Hill, a cég vezető aerodinamikai szakértője.

A márka tradicionális versenyszíneibe, feketébe és aranyba öltöztetett Lotus E-R9 tényleg számos formai megoldását örökölte a repüléstől, a középre rendezett pilótafülkétől kezdve a deltaszárnyú kialakításig. A jármű kanyarodási képességeit függőleges, adaptív vezérsíkok javítják, konkrétan ráfordítva a karosszériát az ívre. A karosszériapanelek alakváltással alkalmazkodnak az aerodinamikai szükségletekhez: egyenesben áramvonalasak, kanyarban fokozott leszorítóerőt biztosítanak.

A technikát az Evija projekt egyik vezető mérnöke, Louis Kerr dobta össze. A hajtás alapvetően megegyezik azzal, amit az Evija elektromos hipersportkocsiból ismerünk. Minden kerékhez külön villanymotor tartozik, ami pontos és hatékony nyomatékvektor-szabályozást tesz lehetővé. A rendszer beállításai menet közben, a vezetőülésből módosíthatók.

A Lotus E-R9 kialakítása feltételezi, hogy a jelenlegi, terebélyes és nehéz akkumulátorcsomagoktól tíz év alatt eljutunk a kompaktabb, könnyebb, nagyobb energiasűrűségű egységekig. Mivel az E-R9 hosszú távú versenyeken venne részt (erre utal az E-R, azaz Endurance Racer elnevezés is), a töltés nem jön szóba; helyette másodpercek alatt cserélhetők az akkucsomagok.

Alakváltó versenyautó a jövőből 2