Egy, a cikk alján olvasható sajtóközleményt adott ki a BKK és a BKV csütörtök éjszaka. Péntek reggel, mikor elolvastam, azonnal gondolkodóba estem, mivel szerettem volna eljutni a leírtak valódi jelentéséhez. Később aztán Nemes Gábor is nyilatkozott az ügyben, mely nyilatkozat véleményem szerint pontosan ugyanolyan messze áll a valóságtól, mint a BKK közleménye. Elhatároztam hát, hogy néhány mondatban buszvezetői szempontból is megfogalmazom, hogy mi is az, amit egy helyi járatban közlekedő sofőrnek akkor is meg kell tennie, ha egyébként vicces természetű, ne adj isten utálja a céget ahol dolgozik, esetleg az utasok tömege is frusztrálja kissé.

1997 októberétől 2011 decemberéig dolgoztam a BKV-nál, mint forgalmi gépkocsivezető. A BKV-s szóhasználat szerint ez a buszsofőr megnevezése. Igaz, hogy 2000-től már csak részmunkaidőben, úgynevezett besegítőként vállaltam a munkát, ettől azonban még minden hónapban megfordultam különböző vonalakon közlekedő, változatos típusú BKV autóbuszok volánja mögött. Ezek alapján elmondhatom, hogy a látszat ellenére komoly feladat egy ilyen budapesti autóbusz balesetmentes vezetése. Véleményem szerint az egyik legfontosabb szempont, hogy amikor egy utas felszáll a járműre, őszintén elhihesse, hogy a busz van olyan műszaki állapotban, hogy legalább az uticéljáig képes balesetmentesen eljuttatni, valamint, hogy a járművezető is képes az adott és nem mindig ismert képességekkel rendelkező járművet oda elvezetni. Emellett fontos, hogy az utas hihesse, hogy a jármű vezetője az éjszaka erre rendelkezésre álló részét pihenéssel töltötte, valamint, hogy mentálisan is olyan állapotban van, ami az összes többi körülmény teljesülése esetén lehetővé teszi a biztonságos és zavartalan utazást.

Ez az állapot már nem éri el az utasok ingerküszöbét.

Ez az állapot már nem éri el az utasok ingerküszöbét.

Szóval a jármű műszaki és esztétikai állapota, valamint a sofőr fiziológiai, idegi, mentális és pszichikai helyzete az, ami egy utazás minőségét leginkább befolyásolja. Amikor egy autóbusz megérkezik a megállóba, a legtöbb utas igyekszik ezeket a saját ismeretei alapján felmérni, fejben különböző súlyokkal mérlegelni, és amikor valamely egyéni mérőszám elér egy kritikus szintet, vagy az mérőszámok összessége elmarad az elvárttól, akkor inkább fel sem száll, vagy ha ez menet közben derül ki, akkor amilyen gyorsan csak lehet leszáll az autóbuszról.

A BKV és a BKK érdeke az, hogy ezt a kritikus határt ne érje el az emberek fejében, járműveik érkezésekor a minőség megítélésének értéke, ezért a legkézenfekvőbb, amit tehetnek, hogy az általános üzemmenet közben gyenge benyomást keltő sofőröket igyekeznek kiszűrni. A járműveket ennél jobb állapotba hozni már csak komolyabb befektetések árán tudnák, a buszok tisztaságának fenntartása sem egy-egy emberen múló feladat, így az ezekéről alkotott elképzeléseken csak komoly erőfeszítések árán tudnának változtatni a cégek. Ráadásul az elmúlt időszakban a járművek állapotát illetően az utasok is egyre tehetetlenebbül nyugszanak bele a helyzetbe, ami a megállóban lefuttatott értékelési folyamat műszaki jellegű, relatív pontozásán javít kissé.

A járművezetők sem visznek vissza egy ilyen buszt.

A járművezetők sem visznek vissza egy ilyen buszt.

Tehát marad a sofőr. A fáradtsággal nehéz bármit is kezdeni. Mivel a BKV-nál állandó délelőttös és állandó délutános járművezetők dolgoznak, amivel legalább annyit tehet a vállalat, hogy a sofőrök napirendjét nem borítja fel hétről hétre. De aki délelőttösként dolgozik, annak gyakran hajnali 3 óra előtt kell felkelnie, így viszonylagos kipihentségről csak az esti híradó után ágyba kerülő járművezetőknél beszélhetünk. Szóval a buszvezetők idegi, mentális és pszichikai állapota az, amiben valójában különbözhetnek a megállóba érkező autóbuszok. Tehát amelyik utas valóban foglalkozik azzal, hogy milyen buszra száll, egy látványos műszaki hiba, vagy egy ülésben alvó vezetőtől eltekintve, csupán ezt a három tényezőt próbálhatja meg értékelni.

Az említett vicces járművezető pedig ezeket a kritikus elvárásokat sértette meg azzal, ahogy viselkedett, ahogy a saját munkájához viszonyult. Mert a TV előtti székből nézve, vagy céltudatosan az adott járművezetőt keresve vicces, érdekes, sőt akár hosszútávon is szórakoztató lehet az ilyen viselkedés, de ott akarunk-e lenni a folyamatosan vicces járművezető autóbuszán egy kritikus forgalmi helyzet megoldása közben. Bár a vicceskedés nem jelenti azt, hogy szükség esetén ne tudna komolyan mérlegelni és dönteni a pilóta, a közleményben leírt cselekmények azonban, mint a gyorshajtás és a szolgálati hely elhagyása már arra enged következtetni, hogy az adott munkavállalónak nincs meg a kellő komolysága a rá bízott feladat ellátásához.

Az intézkedések felületesek, de legalább a látszatra még ad a BKV.

Az intézkedések felületesek, de legalább a látszatra még ad a BKV.

Ez még akkor is igaz, ha a BKV hajtóvadászat szerűen kapta gyorshajtáson és egyéb szabálysértéseken a buszvezetőt, hisz ezek azok az apró részletek az ember munkájában, melyek alapján valóban megítélhető és melyek alapján meg is ítélik. Álszent lennék, ha azt mondanám, hogy sohasem mentem 50 km/h-nál többel, mondjuk egy garázsmenet alkalmával BKV autóbusszal, de mindenki jól tudja, hogy a cég előszeretettel ellenőrzi ezeket a szakaszokat a biztonság növelése és a kiáramló bértömeg csökkentése céljából. Ha valaki mégis gyorsan hajt, annak vállania kell a következményeket. Ez benne van a pakliban. Főszereplő kollégám pedig tudta ezt jól, sőt azt is tudta, hogy őt külön is figyelik. Csupán csak azt hitte, hogy Vitézy Dávid, Nemes Gábor és a közvélemény majd megvédik őt. Hát nem védték. De jól is tették, mivel gyakran gyermekeink is utaznak autóbuszokon, akik még feltétel nélkül megbíznak a felnőttekben és nem tudják az értékelési rendszer megfelelő elemeit megfelelő  időben és mértékben súlyozni. Az ő biztonságuk és a többi utas élete, testi épsége sem vicc.

Vigyázzunk hát rájuk és legalább annak a látszatát tartsuk meg, hogy a BKV és a BKK az utasok európai szintű kiszolgálására törekszik. Még ha ez nincs is így.

Annak, aki még nem látta, íme az ominózus videó.

Sajtóközlemény: Sorozatos szabálysértések miatt nem hosszabbította meg a vicces buszvezető munkaszerződését a BKV

2012 áprilisában nagy vihart kavart annak a buszvezetőnek az ügye, aki a 105-ös buszon viccesen mondta a megállókat, ugyanakkor engedély nélkül, a BKV belső szabályait megsértve nyilatkozott az ATV-nek. Akkor a BKK vezetője a buszvezetőt védelmébe vette, kifejezte, hogy számít a munkájára és arra kérte a BKV-t, hogy a járművezetőt a szabályok betartására hívja fel a munkáltatója. Azonban már akkor is jeleztük: a szabályok betartása minden munkavállaló kötelessége.

A jelzett munkavállaló munkaszerződése határozott idejű volt, mely nemrég lejárt. A BKV felelős forgalmi vezetői azt a döntést hozták, hogy nem kívánják szerződését meghosszabbítani, mivel azt az esélyt és jelentős közfigyelmet, amit a legutóbbi szabálytalan munkavégzése után kapott, a legkevésbé sem arra használta fel, hogy ezt követően munkáját példamutatóan végezze és bármilyen pozitív ügy szolgálatába állítsa. Ehelyett az érintett dolgozó szabálytalan munkavégzésével visszaélt a jelentős közfigyelemből és a közvélemény szimpátiájából eredő kivételes helyzetével.

Már az áprilisi esetet követően néhány nappal, április 21-én (amikor munkája közben rendszeresen az egyik kereskedelmi rádiónak adott interjúkat)  előfordult, hogy műszaki hibára hivatkozva kiállt az utasszállításból, ezzel járatkimaradást okozva a 105-ös vonalon. Amikor a szerelő a buszhoz ért, a járművezetőt nem találta a busz környékén, hosszas keresés után sem. A járművezető a szolgálati helyét engedély nélkül elhagyta, miközben épp a rádióban nyilatkozott.

Bár ezen eset után figyelmeztették, néhány napra rá mégis ismét súlyos szabálysértés történt: a járművezető elkésett a szolgálatából és emiatt akkor a 91-es busz vonalán okozva zavart az utasoknak. Mindezeken felül csak az ominózus áprilisi eset óta eltelt két hónapban a járművezető számos további alkalommal sértette meg a BKV belső utasításait, melyek betartását szigorúan megköveteljük minden járművezetőtől.

A fentieken túl fontos kiemelni, hogy a járművezetőről a BKV rendszeres belső sebességmérési ellenőrzései során két alkalommal készült bizonyító erejű felvétel: egyszer 50 helyett 65, majd egy másik alkalommal 69 kilométer/órás sebességgel közlekedett a buszával, amely súlyos, a forgalombiztonságot veszélyeztető szabálysértésnek minősül és önmagában emiatt már indokolt volt a BKV döntése.

Ha a BKV ilyen előzmények után meghosszabbította volna a járművezető munkaszerződését, azzal  nem csak veszélyes precedenst teremtett és a szabályszegés pártjára állt volna, hanem a tisztességgel és a szabályokat betartva dolgozó járművezetők felé is azt üzente volna: eltérő szabályok vonatkoznak a különböző munkatársainkra. Ez pedig nincs így. Mindezekre tekintettel a BKV Zrt. kiáll azon döntése mellett, hogy az érintett járművezető munkaszerződését nem hosszabbította meg, hiszen szabálysértései a forgalombiztonságot veszélyeztették és az utaskiszolgálásban jelentős hátrányokat, indokolatlan járatkimaradásokat okoztak. Kérjük, ezt mindenki mérlegelje, amikor a kérdésben véleményt alkot, és vegye figyelembe: a BKK vezetőjének intézkedése nyomán a járművezető kapott még egy esélyt. Nem élt vele, és halmozottan sértette meg a BKV belső szabályait.

2012. július 21.

Budapesti Közlekedési Központ