Fiat 126 – amit mit leginkább Kispolszki néven ismerünk – karrierje Olaszországban indult, de pályafutását Lengyelországban fejezte be.  A lengyelek 1973-ban kezdték meg a Polski Fiat 126 gyártását egy új üzemben, Tychyben. Az első Kispolszkik még műanyag dekorelemek nélkül készültek, fém lökhárítókkal, primitív, de elegáns műszerfallal, a motorháztetőn 48 szellőzőnyílással.

1977-ben kezdték az új, 652 köbcentis blokkal gyártani a lengyel 126-ost, ekkor új modellvariánsok is megjelentek, Special, Lux, Komfort néven. 1985-től kezdett a Kispók úgy kinézni, ahogy a mára megmaradt példányok alapján leginkább ismerjük. A kézifék mögötti karos, bowdenes helyett kulcsos indítás, széles, fekete műanyag dekorcsík, műanyag rostélyok az oldalsó és hátsó szellőzőnyílásokon, modernebb műszerfal, nyomogatós ablakmosó helyett motoros szivattyú.

1987-től ’91-ig gyártották a BIS jelzéssel ellátott vízhűtéses változatot, 704 köbcentis motorral, elképesztő 26 lóerős teljesítménnyel, fogasléces kormányművel, extraként nyitható hátsó ablakkal! Ezt hivatalosan nem forgalmazták itthon, de pár, egykori magánimportos kocsi azért fel-felbukkan néha a keresőkön.

Tehát már maga az alapmodell is ritka, ezek a prototípusok viszont születésük pillanatában múzeumba illő darabok voltak.

Minimális tér, maximális praktikum: Kispolák kombi

A farmotoros, léghűtéses kialakítás nem kedvezett a karosszéria átalakításának, az apró kéthengeres motor számára létfontosságú volt a levegő megfelelő áramlása, nem véletlenül közlekedett sok 126p nyitott motorházfedéllel a nagy nyári melegben.

A lengyelek 1976-77-ben mégis megpróbáltak egy komolyabb, jól használható csomagteret kialakítani a hátsó tengely felett. Igen komoly átalakításokat terveztek, a tengelytávot 10 centiméterrel, a hátsó túlnyúlást pedig 7 centiméterrel növelték. Így korabeli hírek alapján körülbelül 500 literes csomagteret sikerült kialakítani.

A motort elfektették, így csökkentve a helyigényét, és szinte minden ízében átalakították, új olajpumpát, karburátort, szívórendszert kapott, valamint a futóművet is megerősítették. Az ötlettel az olaszok is foglalkoztak, a Quattroroute magazinban meg is jelent egy cikk a típusról, de végül nem került gyártásba az apró kombi. Az átépített kombi végsebessége a 652 köbcentis motorral 105 km/óra volt.

A Bombel variáns egy kis dobozos áruszállítóvá alakította a típust.

Jó ötlet volt a kombi, de inkább az orrmotoros elrendezést kellett volna előbb talpra állítani

Motort az orrba

A hetvenes évek végén már adott volt a sikeres autó receptje: orrmotor, fronthajtással. Ez a konstrukció rengeteg teret ad a különböző karosszériaformák számára, nem véletlenül próbálkozott vele a vasfüggöny mögött a Škoda és az FSO is. Ami viszont sikerült az ős-Mininek, a Volkswagen Golfnak, az nem jött össze a szocialista blokkban. Hiába reszelték évekig a terveket, a tervgazdálkodás torz rendszerében nem tudtak életképes típust talpra állítani.

A 126p-650 NP kódnéven futó prototípus formailag is eltér az eredeti autótól, hosszabb orr kell a motor és hajtás befogadásához, az elöl keresztben elhelyezett blokk pedig emelt kompresszióval 19,1 kW teljesítményt adott le 4800-as fordulaton. Az első tengelyek tárcsaféket, valamint MacPherson felfüggesztést kaptak, az új frontkialakítással a Fiat Pandához vált hasonlóvá a lengyel 126p.

A tengelytáv 1,96 méterre, a teljes hossz 3,29 méterre nőtt, a motor helyére tervezett hátsó, 200 literes csomagtartó pedig a hátsó ülések dönthetőségével nyújtott volna praktikus megoldást.

Praktikus háromajtós

Forrás: X