A lánctalpas AT-T platform sokaknak ismerős lehet, a kutatóknak menedékül szolgáló modulon túl halált hozó löveget is cipelt, a T-54-es tanknak is ez szolgált alapul. Hossza 8,5 méter, szélessége 3,5 méter volt, és ez a 28 négyzetméteres ház akár 30 km/órás sebességgel is képes volt tiporni az Antarktisz havát, miközben hetventonnás utánfutóját vontatta.

Az előrehaladásról egy V12-es dízelmotor gondoskodott 955 lóerőt teljesítve. Ennek elhelyezését úgy tervezték, hogy a konyhával, nyolc ággyal felszerelt lakórészből is javítható legyen, és ne okozzon problémát a 70 Celsius-fokos fagy. A logika érthető, de a személyzet már nem lelkesedett annyira, mivel a rossz szigetelés miatt kipufogógáz szivárgott a lakrészbe.

A képeken is látható járművek a második, továbbfejlesztett generációt képviselik, 1975-ben érkeztek az Antarktiszra. Ezt már hagyományosabb elrendezéssel, a kabintól elválasztott motortérrel tervezték.

Lefotóztak pár jégbe fagyott, elhagyott orosz óriást 1Lefotóztak pár jégbe fagyott, elhagyott orosz óriást 2Lefotóztak pár jégbe fagyott, elhagyott orosz óriást 3Lefotóztak pár jégbe fagyott, elhagyott orosz óriást 4Lefotóztak pár jégbe fagyott, elhagyott orosz óriást 5Lefotóztak pár jégbe fagyott, elhagyott orosz óriást 6Lefotóztak pár jégbe fagyott, elhagyott orosz óriást 7Lefotóztak pár jégbe fagyott, elhagyott orosz óriást 8Lefotóztak pár jégbe fagyott, elhagyott orosz óriást 9Lefotóztak pár jégbe fagyott, elhagyott orosz óriást 10Lefotóztak pár jégbe fagyott, elhagyott orosz óriást 11Lefotóztak pár jégbe fagyott, elhagyott orosz óriást 12

Az expedíció alapján orosz mozifilm is készült, -72 fokkal fagypont alatt címmel. Ebben főszerepet kapnak a felfedező gépek, főképp, hogy a cselekmény mozgatórugója az üzemanyaghiány.