Mindig újabb és újabb meglepetést okoz a koreai autóipar. Miután minőségben, szolgáltatásban utolérték az európai, japán konkurenciát, saját, egyedi stílusra fájt a foguk. A Hyundai konzervatív, jól fésült típusai közé betuszkoltak egy felforgató pernahajdert. A klasszikus sportautók előtt tisztelgő Genesis kupé mellé így került a családba lázadó fekete bárányként a Veloster.

Megjelenése úgy hatott mint Black Sabbath koncert a plébánián. Felrúgta a szépségről alkotott általános fogalmakat, a soha nem látott aszimmetrikus ajtóelrendezés (bal oldalon egy, jobb oldalon kettő)  prognosztizálható vélemény-cunamit indított el.

Amennyire feltűnő, annyira nincs értelme, mégis működött a terv, a nagyközönség szerette a koreai CR-X utódot. Egy nagy hibája volt: a kis teljesítmény.

Az orrban dolgozó 1.6 literes motorral csak alsóneműbe tuszkolt zokniként funkcionált a Veloster. Hiába, a 140 lóerő és főképp a 167 Nm nyomaték ma már az átlagautók között sem kiemelkedő érték.

Hatalmasra tátott, Audira emlékeztető hűtőrács, éles, vad vonalak, a Velostert kortól, nemtől függetlenül bámulták az utcán

Hatalmasra tátott, Audira emlékeztető hűtőrács, éles, vad vonalak, a Velostert kortól, nemtől függetlenül bámulták az utcán


Érezték ezt Dél-Koreában, és a problémát a teljesítménynövelés egyik legjobb eszközével orvosolták. Turbóval!

46 lóerő 800.000 forintért

Persze ha már sikerült tisztességes ménest összeterelni, a külső vadítása sem maradhat el. Tulajdonképpen így kellett volna nekifutni: a Veloster Turbo dühösre szabdalt ábrázatát állandóan csodálkozó tekintetek hada kísérte. Hihetetlen, de a kis koreai kupéban legalább akkora érdeklődés övezett, mintha a Chevrolet Camaróban ültem volna. Mindig, mindenki, mindenhol bámulta. Az utca embere nem tudta elhelyezni az autós térképen. A hatalmas hűtőrács Audira emlékeztet, a fényszórók kiemelése minta az Aston Martin One-77-et idézné, hátul két ordas kipufogó, diffúzorbetét, teljes a sportautós génállomány. A 18 colos grafitszínű alufelnik és a matt szürke fényezés tökéletes választás a formához, igaz mindkettő átlagon felüli figyelmet igényel. Az 215/40 R18-as abroncsméret miatt minden padka gyilkos veszély, a mattfestést pedig potyogtató terrorgalambok tehetik tönkre.

A turbó adta 46 többletlóerő hozta igazán formába a Velostert

Természetesen a szépség szubjektív. Tegnap esti szubjektív facebook felmérésünk alapján sokan inkább a ronda és finom kategóriába sorolnák a koreai sportgépet.

Nyomatékosabb, de kissé iszákos az 1.6 literes turbómotor, hangja pedig lehetne élénkebb

Nyomatékosabb, de kissé iszákos az 1.6 literes turbómotor, hangja pedig lehetne élénkebb


Hozza az elvártat

Beülve egyértelműbb a helyzet, Hyundai környezet, óvatos adag sportossággal. Ez így kerek, visszatérő kék szín a váltó körül, az ülésekbe varrt Turbo feliratokon és az ajtókon, plusz fém pedálok, semmi több. Elég kifelé virítani az extravaganciát, a mindennapokban, vezetőként jobb az élhető átlagos belső. A Turbo kivitel gombnyomásra indul, és mindent tud, ami elvárt a közlekedés kényelmesebbé tételéhez. A középkonzolon az i40, i30-ból ismerős érintőképernyős multimédia rendszer trónol, navigációval, tolatókamerával felszerelve.

A volán mögött nincs ok panaszra, az ülés kellően tart, de nem szorít satuként, ezt sikerült jól eltalálni. A fejteret termetes napfénytető lopja elől, hátul pedig a csomagtérajtó szabja szűkre a helyet. A hátsó sor legkeményebb negatívuma ez, itt felnőttként csak elbillentett fejjel, vagy lusta meccsnéző pózba csúszva férünk el. Szidhatnám, de ha felidézem milyen kaloda hátul a Honda CR-Z, akkor a Veloster inkább erős közepesnek számít kompakt sportos modell-vonalon a hátsó helykínálatot tekintve.

Tolatókamera segít kideríteni mi található az autó mögött. Szükséges extra, a magasra húzott keskeny ablakban sok minden rejtve marad

Tolatókamera segít kideríteni mi található az autó mögött. Szükséges extra, a magasra húzott keskeny ablakban sok minden rejtve marad


360 literjével viszont rendkívül öblös csomagteret tud felmutatni a Veloster, pakolhatunk bőséggel, csak a magasra húzódó ajtóperem jelenthet bosszúságot.

Egyedi hangulatú élményautó

Mindez nem elsődleges szempont, ha nyolcmillió forintért veszünk szórakozási eszközt. Sokkal fontosabb, hogy mekkora vigyorral fűzzük át magunkat a Mátra vagy a Mecsek kanyarjain. Erre gyúrtak igazán a Veloster Turbo fejlesztésénél. A motor immár 186 lóerőt, és 265 Nm nyomatékot termel, ez pedig vaskos különbség, de a kettős megfúvású turbó hatása a rugalmasság terén érezhető igazán. Nem kell kínozva pörgetni, a nyomaték jelentős hányada 1500-tól 4500-as fordulatig rendelkezésre áll. Induláskor eleinte mégis fulladt a Veloster, köszönhetően a nyomáspont nélkül, érzéketlen kapcsolóként működő kuplungnak.

Nem húsba vágó hiba, csak szokást igénylő apróság, ahogy az elektromos szervóval segített kormány is. Átlagos darab, kevés visszajelzéssel, könnyen jár, de ezen túllépve a Veloster Turbo képes hozni azt a vezetési élményt, amit a külső alapján várnánk. Háromezertől tipikus turbós feszült lendülettel lódul, csak győzzünk váltani. A gyorsaság rajtunk múlik, a hatfokozatú kézi váltón nem. Kitűnően sikerült alkatrész, pontosan kapcsolható, kellő erővel, könnyen jár. Hasonló precizitással csak japán autókban találkoztam, a váltási érzet ott toporog az etalonként emlegetett Mazda MX-5 és Toyota GT86 mögött.

Hyundai belső némi sportossággal meghintve. Ahogy a Dél-koreai autóknál megszoktuk, az összeszerelésre nem lehet panasz, viszont az anyagfelhasználás lehetne jobb, sok a kopogós műanyag

A feszesre hangolt futómű árnyalt jellem. Jó minőségű aszfalton kétségtelenül remek, nincs nagy dőlés, nincs bizonytalanság: a Veloster követi az általunk elgondolt ívet. A technikai tartalom átlagos, elől MacPherson, hátul csatolt lengőkar dolgozik, ráadásul a kocsi eléggé ornehéz, így csúszós kanyarban a semleges haladást hirtelen jött orrtolás válthatja fel. Ráadásul gránitkeménysége a hazai utak döntő százalékán negatívumként csapódik le, minden villamossín, kátyú, hullám milliméterre pontosan jut el a hátsónkhoz, feleslegesen.

Így mutatja meg igazi arcát a Veloster, 3+1 ajtót senki sem kínál ma a piacon

A dübörgés elmarad

Az akusztikára fordíthattak volna több időt a fejlesztők. A középre került dupla kipufogócsőből nem tör elő érces zörgés, durrogás, be kell érnünk az 1.6 literes motor visszafogottan morgó hangjával.

Amilyen kegyetlen módon közvetíti felénk az úthibákat az autó, olyan szerényen nyilatkozik saját fogyasztásáról. Bő egy literrel optimistább a valóságnál, de a matek nem hazudik, a Veloster szállította élmény 8,9 liternyi üzemanyagba került száz kilométeren.

Adatlap

Hyundai Veloster Turbo

Sportkocsinak álcázott látványbomba 1
Motor1591 cm3, Benzin, S4
Teljesítmény186 LE
Nyomaték265 NM
Gyorsulás (0-100 km/h)8,1 sec
Végsebesség214 km/h
Fogyasztás (vegyes)8 l / 100 km


Lehetne kevesebb, de nem véletlenül volt ennyi. A keményen pattogó méregzsákkal nincs értelme poroszkálni. Az apró hibák megbocsájtást nyernek, mikor visszaváltva háromezer felé ugrik a fordulat, és a Veloster falni kezdi az utat. A turbóval megtoldva elérte célját, tényleg egyedi, koppintásmentes élményt ad, mind látványban, mind vezetést tekintve.

A felhőtlen szórakozáshoz hozzájáruló 46 lóerőt csak a legjobban felszerelt (Style) Veloster kaphatja, így a 7,2 millióhoz jön a 800.000 forintos felár. Így igazán kívánatos, és egész az autó, de nyolcmillióért már a konkurencia sem babapiskótát kínál. A 184 lóerős MINI Cooper S szintén hazavihető ezért az összegért, de alternatíva lehet még a Volkswagen Scirocco 1.4 TSI 160 lóerővel. Mondd, te kit választanál?