Takarékos Peugeot, drága vonatjegy
I love Balaton, utazunk a vonaton

I love Balaton, utazunk a vonaton

I love Balaton, utazunk a vonaton


A dízel 308-ról minden tankolás után bebizonyosodik, mennyire étvágytalan konstrukció.

Legutóbb 550 km Budapest és 250 kilométernyi országút után 5,4 literes fogyasztás jött ki, tehát költségoldalról elég jó esélyekkel indult a Magyar Államvasutak ajánlata ellenében.

Vaskeréken Elvira szerint 2040 Ft a teljesárú menetdíj. Nem tévedett a rendszer, a pénztárban is ezt az eléggé borsos összeget kérik. Nem véletlenül állítja heti 1000 kilométert vonatozó kollégám, hogy a legtöbb utastársa valamilyen kedvezményt vesz igénybe.

MÁV másodosztály

Nem ez lesz a mi vonatunk

Nem ez lesz a mi vonatunk

Nem ez lesz a mi vonatunk


Ezért a pénzért másodosztályon kapunk helyet, állni csak ritkán kell, tehát a testbarát zöld műbőr kényelmére hagyatkozhatunk. Utazási élményünket két tényező befolyásolhatja pozitívan: ha van hely a cigifüstmentes vagonban és nem kell megküzdeni az ablak kinyitásáért a huzat gyanújától hisztérikussá váló utastársakkal. Ezúttal szerencsénk van.

Lábtérben a vasúti kocsi messze veri a 308-ast és az ülőlap hossza is kiváló. A zajszint igen kedvező, a vonat halkan suhan, csak a rendszeres dudálások hozzák a frászt a gyanútlanul szendergő utasra, ha a mozdony mögé sikerült felszállni.

Országúton mentünk a 308-assal

Országúton mentünk a 308-assal

Országúton mentünk a 308-assal


Rugózási komfortban verhetetlen a MÁV. Bármi lenne az úton, azt kivasalná a monstrum, de nincs, és nálunk nem kell akkora dilatációs réseket hagyni a sínben, mint a transz-szibériai vasúton.

Mit tud az expresszvonat?

Autóval fölösleges rohanni, simán adunk 40 percet a zárt pályán futó, mindenütt előnyt élvező vonatnak az északi partig. A fotózás után gyorsan kikeveredtünk a Déli pályaudvartól az Alkotás útra, onnét az 1-es úton Bicske, majd letérve Csákvár, Székesfehérvár, Veszprém és Balatonfüred volt az útvonal.

Országúton, szabályos sebességgel nem egészen két óra odaértünk. Az M7-en 20 percet lehet nyerni, ha van e-matrica és épp nem törik össze egymást az emberek, ami a hétvégi csúcsban sűrűn megesik.

Környzetvédelmi szenmpontból szomorú eredmény következik


A MÁV-os utazás idővesztesége változó. A hiperrapid megaexpressz 2 óra 20 perc alatt repeszt a Déli pályaudvartól Balatonfüredig, de a járatok zömének 2:50 körüli idő kell 132 kilométer megtételéhez. A szintidő többek között attól ilyen gyenge, hogy a vonal hiányos villamosítása miatt még mindig mozdonyt kell cserélni Székesfehérvárott.

Útiköltségben egyenlők
Egy embernek sem drágább az út kocsival

Egy embernek sem drágább az út kocsival

Egy embernek sem drágább az út kocsival


Ezúttal a 308-asban nem próbáltuk négy literhez közelíteni a fogyasztást, ment a légkondi, előztünk is amikor kellett, szóval pont úgy autóztunk, mint bármely normális ember. A tankolás eredménye: 4,7 liter/100 kilométeres fogyasztással és 2100 forintból jutottunk el a célig. A vonatjegy ára 2040 Ft volt.

Igazán takarékos autóval egy embernek sem drágább kocsival, mint vasúton nekiindulni, pedig nem számoltuk a tömegközlekedés költségét a pályaudvarig. Riasztóan hangzik, ha a környezetvédelemre gondolunk. Mivel motiváljuk így az átülést a vasútra?

Normál tarifával olcsóbbnak nem olcsóbb, két embernek egészen biztosan nem az. Versenyképtelenül lassú, pedig a pályaudvartól-pályaudvarig vettük figyelembe az időszükségletet, nem pedig háztól-házig, mint a személyautó esetében.

Érvek a vonat mellett

A Déliből 1 óra 46 perc volt kocsival az út Balatonfüredig. A vonatoknak 2ó 20-6ó 27 perc közötti a menetideje

A Déliből 1 óra 46 perc volt kocsival az út Balatonfüredig. A vonatoknak 2ó 20-6ó 27 perc közötti a menetideje

A Déliből 1 óra 46 perc volt kocsival az út


A vasút biztonsága jobb a közúti autózásénál, a kényelme ugyanakkor gyengébb a nyáron forró, télen néha agyonfűtött, máskor dermesztően hideg kupékban. Nagy előnye a MÁV-on utazásnak, hogy nem kell százezreket-milliókat az eszközbe beletámasztani és a menetdíjon felül semmilyen költség nem hárul ránk, szemben az autóval.

A tavasz elején 0 kilométerrel átvett Peugeot pár nappal ezelőtt lépte át a 15 000 kilométeres határt, amikor épp a horvát tengerpartra juttatta el a boldog nyaralókat. A váltója pontatlanul kapcsolható, de nem elromlott, hanem gyárilag ilyen kelletlen.

Gondunk van még a csak közepes hátsó lábtérrel és az eddig talán kétszer használt üléshajtogatási mechanizmussal. Annak örülünk, hogy az ülőlap felhajtásakor sík a padló, de az ülőlapokat csak akkor tudjuk előrehajtani, ha a két első ülést pigmeusoknak állítjuk be. Átlagtermetű utasok mögött ferdén áll a háttámla és kisebb a tér, ahogy sok más autóban is.

Jó lett a 308

Eddig csak tankolni és mosni kellett

Eddig csak tankolni és mosni kellett

Eddig csak tankolni és mosni kellett


Még mindig örömmel vesszük tudomásul, milyen finoman jár a motor hidegindítás után. Dízeltől ez a színvonal szép teljesítmény. A 90 lóerővel és a nagyon hamar lehívható 215 Nm-rel eddig hegyre fel és autópályán is jól boldogultunk.

Épp emiatt nagyon megfontolnánk, hogy érdemes-e kiadni 450 000 forintot a 109 lóerős/260 Nm-es változatért. Talán az erősebbnek a hatgangos, sokkal jobb váltója motiválna. A 308 a leggyengébb HDi-vel is barátságos autó, a kategóriából felfelé kilógó belső anyagminőséggel, csendes utastérrel és megunhatatlanul alacsony fogyasztással.

Semmilyen zűrről nem tudunk beszámolni, a 308-ast eddig fitten tartották a tankolások és a rendszeres mosatás. A dízelnek rövidebb az olajcsere-periódusa, mint a csak 30 000 km után olajcserét igénylő benzines modelleké, már nincs sok hátra az első találkozásig a márkaszervizzel. Valószínűleg úgy megyünk majd a 20 ezres átvizsgálásra, hogy még olajat sem kellett utántöltenünk.