Mindig zajlott az élet az Alfa 147 körül. Vagy sportosságát dicsértük, vagy a futóműzajokat pocskondiáztuk. Sokszor cikiztük a zörgő műanyagokat és gyakran tartottunk élménybeszámolót, hogy ennyivel és ennyivel tudtuk bevenni a sztenderd kanyarokat. A 147 mindig foglalkoztatott bennünket, vagy így, vagy úgy, de senkit nem hagyott hidegen.

A polarizáció akkor volt a legerősebb, amikor a jobbik felszereltséggel 6 370 000 forintos listaár került szóba. Kollégáink egy része kajánul vázolta azt a helyzetet, amikor a néhány éves Alfát féláron is nehéz lesz eladni.

Mások szerint a 147 egy prémiumtermék az alsó középkategóriában, amelynek konkurense az Audi A3 és a BMW Compact, amelyek hasonló teljesítményű dízelmotorral sokkal drágábbak, tehát az Alfa jó vétel. Ráadásul a vetélytársak első éves értékvesztéséből is vehetnék egy jó kis Fiat Puntót.

Van néhány finomság az autóban, amivel elsőre, már elindulás előtt megszeretteti magát. Ilyen például az ablaktörlő karokban viszontlátott szépséges Alfa Romeo felirat, a hátsó ajtók rejtett kilincse, a színvonalas anyagválasztás, a minőségi kárpitozás.

Ráadásul az Alfa 147 ma is nagyon jól néz ki, formája lassabban szürkül el, mint a 156-osé. A formaterv mesterien bánik a retro hangulattal és az autó megjelenése óta eltelt három év alapján időtállóan szép.

A tesztautó minősége messze nem volt ilyen meggyőző. A 147-es futóműve zajosan kopogott, ha ugyanezt az autót használtként vesszük szemügyre, biztosan keményen alkudtunk volna az árából a nehezen tolerálható futóműzajokra hivatkozva. Az eddig tesztelt Alfák legtöbbjében ugyanilyen zajos volt a felfüggesztés.

Maga a futómű, illetve az autó remek vezethetősége élénkítőleg hatott ránk. A konstrukció nem az olcsóságra törekvés, hanem a jó menettulajdonságok jegyében születhetett. Elöl négy lengőkaros a futómű, hátul is független kerékfelfüggesztés, itt McPherson rugóstagok vannak.

Jók a menettulajdonságok, semlegesen fordul az autó, gázelvétellel rábeszélhető egy kis keresztbe indulásra, ami nem jut el a veszélyes keresztbe állásig.

Nagyon jó a kormányozhatóság, finoman, kis erővel, mégsem túlszervózva irányítható az autó. Kis mozdulatokkal is nagyot fordítunk a kerekeken, vezetés közben minden görbületnek örül az ember, amit csak az aszfalt leír.

Városban a 147-es idegesítő tulajdonsága a rossz fordulékonyság, egy alsó középkategóriás méretű autónak nem illene ennyire nagy körön megfordulnia. Kiegyensúlyozott az egyenesfutás.

Szép a műszerfal, a látvány sportos, gratulációt érdemelnek a tervezők. A műanyagok jó minőségűek, puhaságuk mellett szép felületük is mellettük szól. Az utastérben egyes burkolati elemek jól hallhatóan zörögtek rossz úton, egy több mint hatmilliós kompakt autóban ez elég kínos.

Nem értjük, hogy egy sportos autóban miért ilyen magas az üléshelyzet. Az ember olyan magasan ül, mint egy Ford Focus-ban vagy az ebből a szempontból szintén nem ideális Volkswagen Golfban ücsörögne. A könnyen használható magasságállítás csak arra jó, hogy a kakasülőt középmagas paddá süllyesszük.

Az üléshelyzet részben ízlés dolga, de többünket is zavart, hogy felhúzott lábbal, kicsit békaszerű helyzetben kell ülni, nem pedig nyújtott lábbal, ami nekünk kényelmesebb szokott lenni.

Elöl 195 centis emberek sem szenvednek helyhiánytól, hátulról a lábtér és a fejtér szűkössége elriasztja a magasabbra nyúlt utasokat. A hátsó sorban is volt kartámasz a tesztautóban. Méreten aluli a csomagtér, alaphelyzetben csupán 280 literes.

Elégedettek voltunk az autó kényelmével, az ülések magasan vannak ugyan, de formájuk eltalált, a zajcsillapítás hatékony, a rugózás nem engedi összerázni az utasokat.

A motor egy gyöngyszem, erejét megízlelve rögtön megértettük, miért a dízelmotoros Alfa 147-tel fut a márkakupa. Abban a sorozatban 160 lóerős autók vesznek részt, a tesztautóban a Multijet befecskendezéses motor 140 lóerőt tudott. Ez több mint elég az alsó középkategóriás autónak.

Kis fordulaton a “tádéktól” megszokott letargia jutott osztályrészünkül, amit 1800 körüli fordulattól felváltott egy olyan gyorsulás, ami az autók iránt frigid utasokat is képes lázba hozni. 4000-ig nagyon él a motor, de ennél magasabb fordulaton sem vergődik úgy, mint a legtöbb turbódízel.

Gyorsan elfogynak a sebességek, az áttételezéssel nem lőtt mellé az Alfa, a hat fokozat jól következik egymásra, segítik a nem túl tág erős tartomány kihasználását. A váltó kapcsolhatósága átlagos.

Viselkedése mellett a 16 szelepes dízelmotort konstrukciós értéke is kiemeli a tömegből. A második generációs közös nyomócsöves befecskendezési rendszer egyik előnye a csekélyebb zaj és vibráció a bemelegedési fázisban, amit a teszt időszakában uralkodó enyhe időjárás miatt nem tudtunk kipróbálni. A nagy termikus terhelésű dízelmotorból természetesen nem maradt ki az olajhűtő.

Nem különösebben magas a befecskendezési nyomás, az Unijet motornál 1300, a Multijetnél 1400 bar. A Garrett turbó változó lapátgeometriájú, így kis fordulaton elkezd emelkedni a nyomatékgörbe. 1750 és 3250 között a maximális nyomaték 90 százaléka jön le a főtengelyről.

Ha már az Alfa, illetve a Fiat ennyire jó dízeleket gyárt, nem ártana egy tényleg nagyon ütős dízelt is piacra dobnia, már csak a publicitás kedvéért is. Az Opel a Fiattól átvett 1,9 literes dízelből képes volt 212 lóerős Vectra OPC motort fejleszteni, és learatni vele a babérokat.

Tudják ezt a Fiatnál is, Bolognában az Alfa bemutatott egy 239 lóerős, 1.9-es dízelmotort, a szériagyártású GT-ben pedig már benne van ugyanez a dízel 150 lóerővel.

Gyári adatok szerint a 147-es Alfa 9,1 másodperc alatt gyorsul százra, végsebessége 206 km/óra. Érzésre a dízel sokkal jobban megy a kétliteres, 150 lóerős benzinesnél, amelyet korábban vezettünk.

Saját mérései alapján az Alfa 4,5 litert ad meg a fogyasztásra 90-es sebességnél. A városon kívüli szabványos fogyasztás adat 4,7 liter. Aki országúton vagy autópályán képes végig 100 alatt menni egy 147-es Alfával, annak talán érdemes átülnie egy dízel Alekóba.

Nekünk autópályán és országúton sem sikerült hat liter alatt maradni, de a gyors tempó fejében 6,2 liter, vagy a városi 9,1 liter kedvező, a dízelmotor hozta a fejlett technikától elvárt takarékosságot.

Nagyon gazdag felszereltség jár a tesztelt Distinctive modell mellett döntve. Természetes felszerelés a központi zár, az ötajtósban a motoros ablakemelő elöl-hátul, a blokkolásgátló. A tempomat már ritkább, ráadásul a 147-ben a klímaberendezés automata, a hőmérséklet oldalanként beállítható. Alapáron jár a CD-s autórádió.

Nem illene külön 55 000 forintot kasszírozni a kormányról kezelhető rádióért, ami elengedhetetlen a törpe gombokkal megvert rádió normális használatához. A menetstabilizáló elektronika felára 185 000 forint. Légzsákból viszont hatot is kapunk alapáron, kettőt előre, kettőt oldalra és kettőt függönylégzsákként.



Alfa Romeo 147 1.9 JTD 16v M-jet
Lökettérfogat (ccm) 1910
Furat x löket (mm) 82×90,4
Hengerek / szelepek száma S4/16
Max. teljesítmény (kW[LE]/ford) 103(140)/4000
Max. nyomaték (Nm/ford) 305/2000
Gyorsulás (s, 0-100 km/h) 9,1
Végsebesség (km/h) 206
Fogyasztás (l/100 km) város 8,0
Fogyasztás (l/100 km) lakott területen kívül 4,7
Fogyasztás (l/100 km) vegyes 5,9
CO2 kibocsátás (g/km) 157
Gumiméret 195/60 R15
Hosszúság/szélesség/magasság (mm) 4170/1729/1442
Tengelytáv (mm) 2546
Csomagtér (liter) 280/1030
Menetkész tömeg / terhelhetőség (kg) 1290-1310/ –
Üzemanyagtank kapacitás (liter) 60
Listaár (forint) 6 370 000