Teszt: Seat Ibiza 1.9 PD TDI Sport 1

Teszt: Seat Ibiza 1.9 PD TDI Sport - Jóból sosem árt a sok Seat Ibiza 1.9 PD TDI Sport

Szeptember elején a Hungaroringen a Magyar Túraautó Bajnokság résztvevői mellett az osztrák túraautósok is rajthoz álltak. Akkor figyeltünk fel egy 150 lóerős dízel Seat Ibizára, mely derekasan állta a sarat a Honda Civic Type-R vagy a néhány Integrával szemben. Herbert Karrer a magyar pályán ugyan mindkét nap csak második lett, de az ÖTC bajnoki címét verseny-Ibizájával azóta bezsebelte. Szériában az Ibizába szerelt legerősebb, 1,9 literes adagolófúvókás dízelmotor “csak” 130 lóerős. A versenyváltozatnál 20 lóerővel vékonyabb dízelmotor azonban legalább ugyanennyivel erősebb az átlagnál.

Olyan erős és nyomatékos a 130 lóerős dízelmotor, hogy az Audi A6-ost vagy akár a Skoda Superbet is tökéletes könnyedséggel mozgatja. Képzeljék csak el, hogy a fele akkora Seat Ibizával mit művelhet. Amit elképzeltek, nyugodtan szorozzák még meg legalább kettővel. Pusztán a tények önmagukért beszélnek, hisz’ az Ibiza 9,4 másodperc alatt már eléri a 100 km/órát, végsebessége pedig 207 km/óra. Fontos adat a 310 Nm-es csúcsnyomaték is, mely 1900-as fordulattól elérhető. A maximum nagy része már korában, úgy 1500 1/perc fordulatszámtól használható.

Kis gázzal indulva rövid ideig erőtlennek érződik a motor, de átlépve az 1500-at, csőstül jön a nyomaték. Dízelhez képest meglepően sokáig lehet húzatni az 1,9-es motort, majdnem eléri az 5000-es fordulatot, amikor a gyorsulási kedv kezd hanyatlani. Kemény nyakizmok szükségeltetnek, mivel a váltás után a hajtásra szabaduló nyomaték heves fejmozgásra késztet mindenkit. Váltani könnyedén és gyorsan lehet, a fokozatok jól elosztottak, városban a hat fokozatot nehezen lehet kihasználni, vagy ha mégis élünk mindegyik ganggal, annak garantált gyorshajtás az eredménye. 130-nál hatodikban alig 2000-et forog a motor, így ilyenkor halk az autó és nagyobb sebességnél is megőrzi csendességét. Munkamorálját tekintve az adagolófúvókás dízel ugyanolyan, mint mindig. Vagyis erős vibrációt kelt, ami a váltókaron és pedálokon is érezhető, hangja hidegen traktor-, ereje kamionszerű.

Főleg 2000-es fordulat alatt kerepel és vibrál csúnyán, de feljebb terelve a gázt, járása kisimul és ereje csak nőttön-nő. A teljes örömhöz már csak sportos kipufogóhang kellene. Busznyi nyomatékának köszönhetően az Ibiza abszolút stresszmentesen, vagy ha tetszik, sportosan hajtható. Autópályán hegyen-völgyön át tartja a diktált 190-et hatodikban, visszaváltáson kár gondolni. De ugyanígy országúton sincs gond. Tökéletesen mindegy, hogy száznál negyedikben, ötödikben vagy történetesen hatodikban autózunk, kigyorsítani szinte mindegyik fokozatból egyforma temperamentummal lehet. És a legjobb az egészben, hogy a fogyasztás mindeközben irreálisan alacsony. Városban akarattal sem lehet 8,5 liternél több gázolajat elhasználni 100 kilométerenként, heves tempójú autópályás és országúti autózást követve pedig 6,5 liter alatt maradhat az átlag. Ha csak épp hogy kihasználjuk a motor lehetőségeit, hat litert alulról súroló fogyasztás adódik. Nem minden Ibiza kap ilyen jó motort, de a futómű azonos.

Elöl McPherson rendszerű kerékfelfüggesztést alkalmaznak, hátul csatolt hosszlengőkarok teszik a dolgukat. Noha ugyanezt a rendszert alkalmazzák a Volkswagen Polóban is, az Ibiza sportosabb és egyben sprődebb viselkedésű. Tény, hogy nem az Ibiza a legmegfelelőbb autó ahhoz, hogy rossz úton, kis hibaszázalékkal tojást szállítsunk, de gyorsabb vezetési stílushoz már megfelelő. Nagy gázra alulkormányozottá válik az autó, de gázelvételre rögtön visszatér az orra az ívre. Ha mégsem, akkor lép közbe az ESP, amely szériában jár. Terhelésváltásra kikapcsolt menetstabilizálóval farolni is tud, amivel a sportosabb autózást kedvelőinek tud kedvében járni. Jól fog a fék, bár a pedál lenyomásakor erősebb reakciót mutat, mint ahogy valójában fog. Az elektrohidraulikus szervokormány semleges érzelmeket vált ki belőlünk. Nem a legjobb része az autónak, de nem is bűn rossz. Jól néz ki belül is az Ibiza, csak a sötét tónusú kárpitozásért kár. Jó, hogy a jobboldali tükör is teljes méretű, de kár, hogy nem osztott. Megkönnyítik a városi közlekedést az egy pöckölésre hármat villanó irányjelzők, és a nagy külső tükrök. Dögös a vörös világítás. Ha valakit mégis zavar, halvány pirosra csavarható a színe. Egyféle kivitellel jár a legerősebb dízelmotor, mely a Sport nevet kapta. Az ülés és a belső kialakítás is méltó a névhez.

Kellően hosszú az ülések lapja elöl és hátul is, így hosszú úton sem kényelmetlen az utazás, az oldaltartás pedig határozott, így gyors kanyarokban sem esünk ki a székekből. Bőrhuzat borítja a háromküllős sportkormányt és a váltókart, így mindkettőt jó érzés unalomból is fogdosni. A formaterv masszív része a büszkén emelkedő övvonal, és a magas csomagtérperem. Ez belülről már nem ilyen szép látvány, mivel tolatáskor sokat takar a magas csomagtartó a kilátásból. Hátul talán egy kicsit kisebb a hely, mint az azonos alapra épülő Polóban. Főként a lábhely tűnik szűknek, a fejtér még magasabbaknak is elég. Sajnos kevés pakolóhelyet alakítottak ki a hátul utazóknak. Nincs térképzseb, és az első ülések háttámlájára sem varrtak zsebet. Sport és csúcsmodell révén a 130 lovas Ibiza, kár szépíteni, drága. A 4,5 milliós alapár nem kevés egy kisautóért, de figyelembe véve a kiváló menetteljesítményeket és a széles körű felszerelést, ár/érték aránya elfogadható.

Szulák Andrea régóta használ Seatot. Elmesélte, mi a véleménye az új Ibizáról
Lassan 10 éve járok Seattal, és ezalatt az időszak alatt egy rövidke kitérőtől eltekintve mindvégig Ibizám volt. Kis kalandba keveredtem egy Cordoba SX-szel, ám a Cordoba túlzott sportossága és átláthatatlan hátsó kialakítása akkori önmagamnak nem jött be, így gyorsan visszatértem az Ibizához.

Az új Ibiza azt hiszem olyan, mint én: ha kell határozott és sportos. Nagyon tetszik az autó vonzó, dinamikus, fiatalos megjelenése is. Mivel az Ibiza fejlődését 1992 óta folyamatosan nyomon tudom követni, talán pontos képem van az autó felcseperedéséről. Jó látni, hogy a felszereltség állandóan bővül, mostani autómból egyedül a fűthető tükröket hiányolom, aminek télen nagy hasznát venném. Viszont van automatikus klímaberendezés, blokkolásgátló és légzsákból is épp elég, hogy biztonságban tudhassam magam az autóban.

Fontos számomra az is, hogy az autó, mint használati eszköz kielégítse a mindennapi életvitelemhez szükséges igényeket. Az új Ibiza tökéletesen ki is elégíti. Az is létszükséglet, hogy autóm megbízható és kényelmes legyen, attól függetlenül, hogy 40 fok van és tombol a nyár vagy éppen hóvihar pusztít.

Az új Ibizából egy 100 lóerős dízelt használok, de rövid ideig volt szerencsém a 130 lóerős dízel sportmodellt is kipróbálni. Ami talán legjobban tetszett az autóban, az az ülésfűtés. Sokan nem is sejtik, hogy milyen hasznos extra a téli hidegben azonnal meleget adó ülés. Szerintem egy kis ördög a 130 lóerős Ibiza, de attól tartok, Budapesten ezt a hatalmas erőfölényt nem nagyon lehet kihasználni. A nagyobb erő saját 100 lóerős autómmal összehasonlítva érezhetően nagyobb fogyasztással is jár.

Korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy dízel autóval járjak, azonban be kell látnom, hogy akkori előítéleteim alaptalannak bizonyultak. Féltem tőle, hogy a dízel autó télen nehezen indul, és egyébként is hangosabb és gorombább viselkedésű, mint egy benzines, de ma már tudom, hogy nem így van. Dízel Seat Ibizám a legnagyobb hidegben is könnyedén indul, kultúráltságban felveszi a versenyt a legjobb benzines autókkal, ráadásul fogyasztása hihetetlenül alacsony.

Az előző Ibizám kényelmes futóművét valamivel jobban kedveltem, de úgy vélem az Ibiza és a köztem lévő kapcsolat olyan, mint egy házasság. Időről-időre a partnereknek meg kell újulniuk ahhoz, hogy a szerelem folyamatosan lángoljon. Amíg az Ibiza megmarad a latinos temperamentumnál és a németes precizitásnál, addig én maradok az Ibizánál.