A húszas évei közepén járó Attila 2017 egyik téli estéjén az egy dunántúli nagyváros egyik többsávos útján vezette édesanyjától kölcsönkért Opeljét, amikor – talán feledékenységből, talán inkább nemtörődömségből – a záróvonalat átvágva kezdett kanyarodni, hogy befordulhasson egy balra eső utcába. Buta, de elnézhető hiba, ám amikor mögötte azonnal megszólalt a sziréna és villantak a lámpák, sokkal súlyosabb kihágásokkal tetézte ezt – így kezdődik a közlekedési balesetek bírósági utóéletét bemutató sorozatunk e heti története.
Rendőr mögötte, rendőr előtte
Attila ahelyett, hogy megállt volna a szabálytalanságot közelről, a saját szemükkel látó rendőrjárőröknek, beletaposott, több utcán keresztül menekült, irányjelzést nem használva, az elsőbbségadásra szólító táblákat figyelmen kívül hagyva hajtott, egy éles kanyarban még meg is pördült, majd ment tovább.
Bár ő nem tudhatta, akkor már nemcsak mögötte, hanem előtte is ott volt „a hatóság”, ugyanis a szolgálaton kívüli rendőr, Krisztián kerékpárjával az úttest jobb szélén várta, hogy a kereszteződésnél zöldre váltson a lámpa.
Krisztián, miután hallotta a közeledő autók zaját, majd hátranézve látta is, hogy rossz helyen lesz, ugyanis a tempósan haladó Opel elütheti, ezért igyekezett biciklijéről leszállni, az úttesten kívülre lépni-ugrani.
Attila valóban nem lassított, nem került, így a bő 70 km/órával haladó autójának jobb eleje eltalálta a kerékpár hátsó kerekét, majd azt tulajdonképpen kitépte a kormányt még épp fogó Krisztián kezéből. Attila – az ütközés és piros jelzés ellenére – tovább menekült, ám a rendőrök megálltak megnézni, történt-e sérülés. Miután látták, hogy a kollégájuknak nem esett baja, Attila után eredtek, de végül szem elől vesztették.
Úgy látta, nincs baj
Persze mivel a rendőrök látták az autót, a rendszámot, nem volt nehéz megtalálni Attilát. A férfi másnap, az első gyanúsítotti kihallgatásakor elismerte, hogy a záróvonalon fordult meg, valamint azt mondta, hogy amikor a menekülés közben Krisztián mellé ért, ő úgy látta, hogy a rendőr jobbra leszállt a kerékpárról, mert megijedhetett, a bicikli pedig balra, az autója felé dőlt el, de ütközésre, csattanásra nem emlékezett. A visszapillantó tükörbe nézve látta, hogy a kerékpár a földön fekszik, a sértett pedig mellette áll, így nem feltételezett sérülést, ezzel együtt a cserbenhagyást elismerte.
A nyomozati szakaszban lezajlott második kihallgatásakor elmondta még, hogy legalább egy-, de inkább kétméteres oldaltávolságot tartva akart elhaladni a kerékpáros, vagyis Krisztián mellett. Úgy vélte, a leugrás miatt csúszhatott az autója kereke alá kerékpár, de ezt ő nem észlelte.
Meggondolta magát: a szabadnapos rendőr dobta meg a biciklivel
Attila a bírósági szakaszban – amikor közúti veszélyeztetés, valamint cserbenhagyás volt ellene a vád – már azt mondta, hogy a nyomozati kihallgatásaikor a rendőrök ugyan az ő gondolatait is figyelembe véve, de azokat a maguk szájíze szerint át- és megfogalmazva írták le a történteket, egyebek mellett a bajtársi összetartást is szem előtt tartva.
Krisztiánt a szabadnapján is megtalálta a baj – illusztráció (Fotó: Getty Images)
A tárgyaláson a férfi azt mondta, hogy a rendőrségen az akkori ügyvédje tanácsára fogadta el a leírtakat, de valójában nem látta, hogy a kerékpáros leszállt a kerékpárról és megfogta azt, csak azt látta, hogy jobbra, majd balra lendítette a biciklit, majd a kocsi felé dobta, hogy a szabadnapos rendőr ezzel is segítse bajtársait. Szerinte a kerékpár gumija ütközhetett az Opel első lökhárítójának és a jobb első ajtajának, az ütközésnek pedig azért nem volt hangja, mert a gumi találta el a járművét.
Az ellenérdekelt szakértők is egyetértettek
A bíróság természetesen meghallgatta a járőrkocsiban ülő, valamint a kerékpárral az út szélén várakozó rendőrök vallomását is, melyeket egybehangzónak talált, megjegyezve, hogy bár a kerékpár dőlésére, annak Krisztián általi fogására-elengedésére eltérően emlékeztek, az időmúlás és a sértett ijedsége miatt az emlékek homályossága érthető és elfogadható.
Bár a menekülés és a megszakadt követés miatt a helyszínelés során gyűjtött adatok hiányosak, pontatlanok voltak, a bíróság által felkért szakértő szerint kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a kerékpár nem érintkezhetett úgy a járművel, ahogy azt a vádlott a tárgyaláson elmondta, hiszen ha Krisztián az Opelnek dobta volna a bringát, akkor nagyobb horpadásoknak kellett volna keletkezniük a kocsin, továbbá a kerékpár nem kerülhetett volna az út adott pontjára.
A bíróságon Attilát védőként képviselő közlekedési ügyekre szakosodott ügyvéd, dr. Janklovics Ádám második szakértő maghallgatását javasolta, valamint kiemelte, hogy életszerűtlen, hogy ügyfele egy sarki, nagy társasház miatt beláthatatlan kereszteződésre vakon fordult volna arra az útra, ahol végül Krisztiánnal „találkozott”.
A szakértők többé-kevésbé megerősítették a rendőrök vallomásait – illusztráció (Fotó: Getty Images)
A bíróság a második igazságügyi szakértői véleményt csak részben vette figyelembe, kiemelve, hogy a védelem szakértője is kizárta a kerékpár autónak dobását – észszerűtlen, hogy a saját sérülését is kockáztatva tett volna ilyet Krisztián, sőt, ideje sem lett volna mindezt mérlegelni –, azaz alapvetően egyetértettek a baleset mechanizmusát illetően, ahogy az Opel sebessége sem képezte vita tárgyát, mindenki egyetértett abban, hogy Attila nagyságrendileg 70-80 km/órás sebességgel haladt, amikor ütközött a kerékpárral. Szintén kizártnak tekintették, hogy a bicikli egyszerűen balra, azaz befelé, a jármű kerekei alá dőlt, ugyanis sérülései ebben az esetben más jellegűek és biztosan súlyosabbak lettek volna. A bíróság a fentiek alapján feleslegesnek ítélte a második szakértó tanúként való meghallgatását.
A bíróság szintén nem foglalkozott érdemben Attila menekülésének okával – a férfi azt mondta, hogy egy korábban be nem fizetett közlekedési bírság miatt ijedt meg a rendőröktől, ám a bíróság szerint akár ez, akár más ok volt a háttérben, a történteken – azaz a veszélyes vezetés és a cserbenhagyás tényén ez nem változtatott volna.
Ugyancsak egyértelműnek tűnt, hogy bár a közúti veszélyeztetés tekintetében a szándékosság nem megállapítható, a nagy sebességgel történő meneküléssel viszont olyan helyzetbe hozta magát a vádlott, hogy már nem volt ideje, lehetősége arra, hogy a kerékpárost észlelve elkormányozzon és biztonságosan kikerülje őt.
Tényleg őrült módjára vezetett
A bíróság a vallomások és a szakértői vélemények alapján úgy látta, hogy Attila számos közlekedési szabályt megszegő magatartása jogilag, erkölcsileg, morálisan is súlyosan elítélendő volt, tettének esetleges, általa említett oka – egy be nem fizetett bírság – semmiképpen nem állt arányban az általa elkövetett bűncselekménnyel.
A segítségnyújtás elmulasztásával kapcsolatban az volt a bíróság álláspontja, hogy a férfi a gyorsan távoldó autóban a tükörbe tekintve nem ítélhette meg azt, hogy a sértett megsérült-e vagy sem, az, hogy a sértett állt, még nem jelentette azt, hogy biztosan nem keletkezett valamilyen sérülése.
Sosem jó ötlet a menekülés, mert szinte biztos, hogy több szabálysértés és bűncselekmény összejön közben – illusztráció (Fotó: Getty Images)
Attilának kötelessége lett volna a KRESZ és Büntető Törvénykönyv rendelkezései szerint megállni, és meggyőződni arról, hogy Krisztián valóban jól van-e, nem szenvedett-e bármilyen sérülést az ütközés következtében, ráadásul ha a szabadnapos rendőr nem reagál időben, nem kezdi meg a leszállást a kerékpárról, sokkal súlyosabb eredmény is bekövetkezhetett volna, azaz nem a vádlott, hanem csakis a sértett elhárító manővere csökkentette le azt a veszélyhelyzetet.
A bíróság azt is tényként rögzítette, hogy Attila nem tartott kellő oldaltávolságot, hiszen egyébként meg sem történhetett volna az ütközés.
Korábban is hibázott már, nem volt kegyelem
A bíróság a fentiek alapján közúti veszélyeztetés bűntettében és cserbenhagyás vétségében is bűnösnek találta Attilát.
Súlyosító körülményként értékelték a vádlott büntetett előéletét, ezen belül azt, hogy korábban már szándékos közlekedési bűncselekmény miatt ítélték pénzbüntetésre, valamint hogy két éven belül követett el újabb szabálysértést, többszörös, durva KRESZ-szabályszegést, a helyszínelhagyásos balesetek elszaporodottságát, valamint azt, hogy a vádlott jogszerű rendőri intézkedés elől menekült egy nagyváros belvárosában hosszú időn keresztül úgy, hogy több veszélyes közlekedési manővert is végrehajtott.
Attila kirívóan szabálytalan volt, ráadásul már korábban is volt közlekedési ügye, így nem volt kérdés, mi lesz a vége – illusztráció (Fotó: Getty Images)
A halmazati szabályok megtartásával Attilát kétévi börtönbüntetésre ítélték, valamint három évre eltiltották a közúti járművezetéstől és a közügyek gyakorlásától.
Magyar valóság
A jogi, bírósági ügyeket feldolgozó sorozatunkban megjelent cikkek mind valós, Magyarországon megtörtént eseteket dolgoznak fel, a helyszíneket, időpontokat, az érintettek személyes adatait azonban általában – részben vagy teljesen – megváltoztatjuk.
