Minden valamire való őrületnek megvannak a saját, szinte kötelezően meglátogatandó szent helyei, amit egy magára adó, rendes megszállottnak életében legalább egyszer illik meglátogatnia. Aki a fociért van oda, az 89999 társával a Wembley-ben ordíthatja rekedtre a torkát szurkolás közben, életében legalább egyszer, aki furcsa környezetben szeretne felejthetetlent bulizni – nem mellékesen szürreális járgányok között – az a nevadai sivatagba megy egy Burning Man fesztiválra, aki szerencsejátékban utazik, az pedig valamikor biztos elugrik Las Vegasba pénzt herdálni. Aki viszont megőrül az öreg, és/vagy ritka, szép autókért, és az azt élvezni, stílusosan használni is tudó társaságért, az fogja magát és elzarándokol Goodwoodba, hogy amíg még lehet, meghallgasson versenyzés közben üvöltő, bő 28 literes, lángot okádó benzinmotort, vagy éppen egy 100 éves, repülőgépmotor köré épített autót. Ezt látja meg egy nő az autóbolondokban 1

“>

 

De vigyázz, Goodwood veszélyes hely, ha autóbolond vagy, ott sanszos, hogy sokkot kapsz, és ezután nehezen találsz majd olyan autós fesztivált, ami kielégít. De ha nem vagy az utolsó idegszáladig benzinbe pácolt autóbolond, akkor is simán magával ragad a fesztivál, és biztos találsz magadnak elfoglaltságot. Ahogy a most következő fényképek szerzőjét, Kiss Zsuzsannát is magával ragadta, aki életében nem járt még Goodwoodban, de még csak hasonló rendezvényen sem. Viszont fotográfusként volt meghívója, így némi információgyűjtés után úgy döntött, fotóesszét készít a fesztiválról, de szigorúan filmre fényképezve, digitális kamerát nem is vitt magával. Csupán pár tekercs filmet, egy Canon 1N-t – aránylag fiatal filmes gép, 1995-ben mutatták be, ekkor már két év telt el az első goodwoodi parádé óta – és egy szintén Canon márkájú, de egyszerűbb, kompakt méretű gépet vitt magával és nekivágott az ismeretlen feladatnak.

Ezt látja meg egy nő az autóbolondokban 2

 

Goodwood

Lord Charles Gordon-Maddox, March és Kinrara earlje 1993-ban rendezte meg először az autós világ egyik legszórakoztatóbb eseményét, a saját, irgalmatlan méretű birtokán. Igen, minden alkalommal bődületes mennyiségű ember lepi el az amúgy csendes, békés birtokot, hogy mindenki megtalálja a neki kedves szórakozást. Van, aki a ritkaságoktól indul be, egyesek a korra, teljesítményre izgulnak, mások a sebességtől ájulnak el. De egy valami közös a másfél hüvelykesre nyírt pázsiton sört vedelő átlagemberben és a grófban: imádnak autózni. 

“Próbáltam tájékozódni előtte az interneten, hogy mégis mire számíthatok, de amit élőben ott átéltem az teljesen más volt, mint ahogy képzeltem. Gyakorlatilag mintha egy filmforgatáson lettem volna, mindenki kivétel nélkül korabeli ruhákban jelent meg (40-es, 50-es, 60-as évek) és egész nap vintage autó versenyzés zajlott, egyik futam követte a másikat, különböző kategóriájú autók mérkőztek meg egymással. Egyáltalán nem értek az autókhoz sajnos, igy csak arra próbáltam koncentrálni, hogy én is úgy adjam vissza a fotóimon azt, amit átéltem, mintha a néző egy filmből látna snitteket. Ezt szerettem volna elérni ezzel a par keppel, remélem sikerült! “

Nincs más hátra, pörgesd végig a galériát. A fotók ugyan filmre, Kodak T-Max-ra készültek, ISO 400-on fotózva, de a gép még így is jóval frissebb, mint amit az autók, viseletek, amiket látni a képeken.

Ha rákaptál az analóg képnézegetésre, de jól jönne némi szín is a sok szürkeárnyalatos fénykép után, akkor itt olyat is találsz: