Egy ártalmatlannak tűnő Facebook-bejegyzéssel kezdődött minden, amiben egy csinos M3-as BMW szerepelt a képeken, szép fényekben, ügyesen fotózva.  Amikor kiderült róluk, hogy nem milliós digitális géppel, hanem többek között egy bő 40 éves fényképezővel készültek, filmre, úgy éreztem, muszáj elkunyerálnom őket. És még párat mellé. Szóval kapaszkodjatok meg, furcsa dolgokról lesz szó és elmerülünk a filmes fényképezés részleteiben. Ha hidegen hagy ez az ósdi móka, akkor csak szimplán nézegesd a BMW-s képeket. Lesz pár. Ha csak az M3-as miatt jöttél, arról itt olvashatsz bővebben:

A képek többnyire Kodak nyersanyagra készültek, van köztük színes negatív, színes dia, fekete fehér negatív is, és azért csak becsúszott a sorozatba egy tekercs, a mesebeli színei miatt kihagyhatatlan Fuji Velvia-ból is. Kezdjük a sort a Kodak Portra 400-asra készült képekkel. Ez a film nagy érzékenységű, finom szemcsés, és főleg portré, esküvő, utazások fotózásakor használják szívesen. A képre kattintva galéria nyílik, amiben a Portra 400-as képeket találod:

Na de ki, és miért fényképez még ilyen komoly energiabefektetéssel filmre? A következő sorozat kép előtt ismerjük meg a fotóst Erdélyi Pétert is:

Mi vonz a filmben, diában? Melyik a kedvenc nyersanyagod?

Tulajdonképpen minden vonz a filmben, de leginkább a meglepetés öröme, a lelassulás, az átgondolt(abb) komponálás, az időutazás… Egy autóról digitálisra ellövök 500 vagy akár 1000 képet. Tekerem a polárt, variálom a blendét, 20 centivel arrébb állok, nehogy lemaradjon valami. A 35mm-es filmen van 24-36 kocka, meggondolja az ember, hogy mire lövi el. Ennek köszönhetően sokkal nagyobb arányban készítek „jó képeket” filmre, mint digitálisra.

Nagyon szeretem a Kodak Portra 400-at és 800-at. Mindkettő csúcsminőségű, nagyon apró szemcséjű, gyönyörű tónusú film és mivel nem szeretek állványt cipelni, megnyugtat, hogy az érzékenységük miatt szürkületben is tudom őket használni. Nagy kedvencem még a Kodak Pro Image 100-as is, ennek van egy kis retró beütése, nagyon szép meleg tónusai vannak; igazi Balaton partra való „napfény film”, de hasonlóan jókat tudok mondani a Kodak Ektar 100-asról is. Ezek mind professzionális nyersanyagok. Külön kedvencem a magyar Fortecolor SP 100, ebből sajnos csak lejártat lehet beszerezni – nálam van egy jó adag 2009-es, betáraztam belőle. Mivel lejárt, nagyon másképp reagál a fényre: ha nem kap eleget, akkor sajnos hajlamos borzalmasan bezajosodni, viszont aki szereti a 70-es 80-as évek megfakult fotóit, a retrót, annak tökéletes választás.

Ritkán látni BMW-t így 3

De most jöjjön megint pár kép, a nyersanyag Fujifilm Velvia 50-es, ami igen drága, 8400 forintos diafilm. Élénk színek, gazdag tónusok és elképesztően erős színtelítettség jellemzi ezt a filmet, főleg a természetfotósok kedvelik, de divatfotóhoz, műtárgyak fényképezésére is tökéletes választás. A képre kattintva galéria nyílik, a Velvia-s képekkel: 

Neked mitől más pl. egy diára lőtt kép, mint egy digitális?

Attól, hogy a film sokkal közelebb áll ahhoz, amit a saját szememmel látok. A digitális ezzel szemben annyi apró részletet tartalmaz, amit szabad szemmel, „a valóságban” látok ugyan, de olyan mélységben, olyan részletességgel nem érzékelem, mint ahogyan egy modern DSLR rögzíti. Ugyanakkor épp a különbözőségük miatt szeretem mindkettőt, de ha nagyon le akarom egyszerűsíteni az egészet, azt mondom, hogy „a film él”.

Mióta fotózol autókat? Vagy ez az M3-as sorozat csak úgy jött?

Kb. 2005 óta, akkor vettem a második Hondámat, egy 1995-ös Legend 3.2i V6 Sedant. Akkoriban nagyon pörgött a legnagyobb hazai Honda fórum, a „crxforum”, azon belül pedig a fotózás topic. Oda töltögettük fel a képeket, vegyesen, mindenki, profik és amatőrök: sok mai magyar autófotós megfordult ott szerintem a 2000-es évek elején. Én kezdetben egy Panasonic NV-GS400-as video kamerával (!) fotóztam, ez volt az első kamera, ami tudott 4 megapixeles fotókat is készíteni, egész normálisan. Szóval digitálissal kezdtem, a filmes fotózás jóval később jött…

A durván telített színes dia után fújjuk ki magunkat egy fekete fehér sorozattal. Ezek a fotók Kodak 400 TX tekercsre készültek. Itt is galéria nyílik a képre kattintva és csak fekete fehér fotók jönnek egymás után sorban:

Milyen géppel, objektívvel fényképezel? Miért pont ezzel?

Digitálisból a kezdetektől Nikont használok, valahogy úgy alakult, hogy a környezetemben mindig „Nikonos” fotósok voltak. Először egy D90-et vettem, aztán egy D610-et, végül pedig egy D750-et, amit jelenleg is használok. A D750 ár-értékben a mai napig az egyik legjobb DSLR váz szerintem. Azért egy D850-ért könnyes szemekkel odaadnám :)

Az első filmes gépem egy Chinon CE-3 Memotron 1977-ből, ezt apám vette 1979-ben Magyarországon, megvan az összes kiegészítője, dobozok, számlák, stb. Néhány év került hozzám, addig egy padláson várta jobb sorsát, de szerencsére vigyáztak rá. Azóta vettem hozzá még 4 db Chinon objektívet, röhejes áron. Ezt a gépet ritkábban használom és inkább street-fotózásra és családi kirándulásokra viszem magammal. Kicsi, könnyű és nagyon szerethető; tudásban kb. egy Nikon FM2-vel egyezik meg, van benne fénymérő és „A” mód, ami sokat segít, ha gyorsan kell reagálni valamire. Mindezen felül a nagyon kevés apai örökségem egyik legfontosabb darabja, szóval egy nagyon erős érzelmi kötődésem is van hozzá…

Ritkán látni BMW-t így 6

Tavaly októberben, amikor az M Garage 300 álomszép, 1983-as Ferrari 308 GTSi Quattrovalvole-ját fotóztam, a képeket nézve bevillant, hogy milyen jó lett volna egy-két tekercs filmet is ellőni rá, a hangulat kedvéért.

A „bevillanás” eredménye aztán az lett, hogy februárban, hosszas olvasgatás és nézelődés után vettem egy gyűjtői állapotú Nikon F4S-t. Ezt a modellt 1988 és 1997 között gyártották, az enyém 1994-es. Elég kalandosan (és drágán) jutottam hozzá, de ez egy olyan tárgy, ami ha nem működik, akkor is elnézegeti az ember, olyan gyönyörű… Az F4 kiválasztásában volt egy kis (nagy) autós vonatkozás is, ugyanis Giorgetto Giugiaro a formatervezője (olyan autókat álmodott meg, mint a Ferrari 250 GT, az első VW Golf, vagy DeLorean), aki ezzel a modellel gyakorlatilag megfogalmazta a mai Nikon DSLR-ek formáját – a 80-as években.

Ritkán látni BMW-t így 7

A Kodak Ektachrome a Fujifilm Velviahoz hasonlóan szintén diafilm – ha kivágnád, keretbe tennéd, mehetne a diavetítőbe – tiszta, élénk színekkel, semleges tónussal. Így nagyjából bármire biztonsággal használható, tájképtől, divatfotón a termékfotóig. Csak a szokásos, a képre kattintva jön a galéria az Ektachrome-ra lőtt képekkel:

 

A benne felhalmozott technika egészen elképesztő: 1/8000-et tud pl., ami akkoriban elég nagy szám volt (ma is inkább a profik tudják ezt a zársebességet), illetve van benne matrix fénymérés, meg ilyen apróságok. Mindezek ellenére ma kevésbé népszerű, mint az elődje, az F3, egyrészt a súlya miatt: a sima F4 váz 1.2kg, másrészt annyira bonyolult szerkezet, hogy senki nem vállalja a javítását.

Ritkán látni BMW-t így 9

Az F4 után viszonylag hamar vettem egy F100-ast is (1999-2006), ami inkább félprofi kategória, de lényegesen modernebb és könnyebb, mint az F4, viszont ugyanannyit tud, sőt, többet, mert tökéletesen kommunikál a modernebb objektívekkel is. Kifejezetten azért vettem, hogy tudjak filmre fotózni a Sigma Art lencséimmel is (végül kiderült, hogy sajnos csak a 35 mm-essel kompatibilis maradéktalanul), illetve a „nagyágyúval”, a Nikon 70-200mm f/2.8 AF-S VRII-vel – utóbbival tökéletes az összhang.

Ritkán látni BMW-t így 10

Havi átlag hány tekercs filmet fotózol el?

Ezt egészen pontosan meg tudom mondani, mivel magam digitalizálom a képeket és gondosan mappákba rendezek mindent, vázanként és filmtípusonként. Szóval a 2021-es mérlegem: Chinon CE-3: 11 film, Nikon F4: 21 film, Nikon F100: 13 film. Tehát átlagosan havi 4-5 tekercset.

Folytassuk a Portra 800-assal, ami egy aránylag gyors – nevében a 800 az iso 800-as érzékenységre utal – és sokoldalú film, főleg kevés fénynél fotózva praktikus. Természetes bőrszínt ad, így leginkább portréhoz szokás használni. Katt ide, és nyílik a következő galéria:

Ha ennyi nem volt elég, itt találsz még hasonló fotókat szép számmal:

Facebook: www.facebook.com/forester.pictures
Instagram: www.instagram.com/forester.pictures

A végére még egy kis tudomány, hogy mire számíts, ha találtál otthon a fiókban valami öreg, filmes fényképezőgépet, és úgy gondolod, hogy a sok, legfeljebb a telefon kijelzőjén megnézett, aztán örökre elfeledett mobilfotó után esetleg pár maradandóbb képet is csinálnál: 

Lehet még filmet kapni?

Igen. Igaz, egyre kevesebb félét és azokat is egyre drágábban. Ha kicsit figyelmesebben téblábolsz a drogériákban, ott is találhatsz 35 mm-es filmet a polcon. Persze ha tisztességes választékra vágysz, akkor rendes fotós boltba kell menni, és ott biztos lesz miből válogatni, árban pedig 1700 forintos minimális kiadásra készülj, kb. innen indul egy 36 képes színes negatív ára, és közel 6000 forintig tart az árlista. A dia még ennél is drágább, ez kb. 6500 forinttól indul és 8500 forintot is kérhetnek egy tekercs jobb nyersanyagért. Ha a kisfilmnél –  ilyen filmes géppel találkozol a legnagyobb eséllyel –  nagyobb méretben gondolkodsz, akkor durvulnak el igazán az árak, az egyetlen képre elegendő 4×5 inches színes dia 1800 forintba is kerülhet. Igen, ez egyetlen egy kép. A fekete fehér negatívval valamivel jobban jársz, azt már 1400 forinttól kaphatsz és ezt akár te is elő tudod hívni magadnak otthon, a fürdőben.

Előhívják még valahol a filmet?

Igen. Ha Budapesten laksz, válogathatsz is a laborok között, de az ország kisebb-nagyobb városaiban, településein is biztos találsz helyet, ahol előhívják a filmed, 900-1500 forint közötti áron. Végső esetben feladhatod postán is, és vagy visszaküldik az elkészült negatívot, vagy ha csak Facebookra, esetleg más hasonló felületre szánod a képeket, akkor kérheted beszkennelve, digitálisan is, amit akár letölthető formátumban is megszerezhetsz.  Bár, ha már filmre fényképez valaki, akkor az igazán szórakoztató rész pont a filmről papírkép készítésnél kezdődik, aminek valódi, kézzel fogható fotó a végeredménye.

Piros fényben kell filmet hívni?

Nem. A filmek nagy része – a színesek mind, és a fekete fehérek többsége is – érzékeny a piros fényre, így teljes sötétben kell velük pepecselni. Kivétel az ortokromatikus film, amit nem visel meg a piros és narancssárga fény, így azzal lehet gyenge vörös fény mellett dolgozni. Amúgy a hívást nem kell végig sötétben végezni, csupán addig kell elsötétíteni a helyiséget, amíg a film fémdobozából kiszeded és befűzöd a hívótank spiráljába, majd rácsukod a tetőt. Onnan már fényzáró az edény, de a folyadékokat bele tudod önteni és az utolsó öblítés után már nyithatod is az edényt, teregetheted a nedves filmet.

A nagyítás más tészta, ott tényleg vörös fényben kell dolgozni, és a tálakban lötykölt papíron az orrunk előtt jelenik meg a kép. Varázslat.

Ritkán látni BMW-t így 12

A fekete-fehér nagyítást, papírhívást lehet csak vörös fényben csinálni

Ez tetszik, hol tanulhatom meg, hogyan kell hívni, nagyítani?

Akár otthon is nekiláthatsz fekete fehér negatívot hívni, összesen egy olyan dologra lesz szükséged, amit nem találsz meg a háztartásban, ez pedig a hívótank, ami úgy 8-10 ezer forintos befektetés. Szükséged lesz még hőmérőre, mérőhengerre, és műanyag palackokra, meg persze vegyszerre: hívóra, fixírre, csepptelenítőre, amit akár egy előre összekészített csomagban is megvehetsz. Ha kényelmes vagy, olyan vegyszer is létezik a piacon, amit feloldva csak be kell tölteni a tankba és egymaga az összes folyamatot megcsinálja, neked csak az órát kell nézni és néha meglötyögtetni a tankot, majd 3-6 perc után öblíteni, kivenni, szárítani a végeredményt. Ha vigyázol rá, akár 16-18 tekercs film előhívására is elég egy zacskó vegyszer.

Ritkán látni BMW-t így 13

Egy ilyen szettel már nekivághatsz az otthoni filhívásnak – fotó:jobo.com

Lehet profiktól is tanulni, elmehetsz igazi laborba, például a Lab4art-ba, ahol havonta rendeznek kiscsoportos – maximum 5 fős – nyílt napokat, amikor megtanítanak hívni, nagyítani, fekete fehéret, színeset, bármit.

Na, irány a fotósbolt, vegyél filmet, vegyszert és legyél menő!