Szigszalaggal leragasztott olajfogyást mutató lámpa a műszerfalon, behúzott kézifékkel abszolvált Budapest-Balaton út, soha nem használt váltófokozat a Suzukiban – remek valós történeteket tettünk közkinccsé a múlt héten megjelent, utólag elmondhatjuk, rendkívül népszerűvé vált cikkünkben.

Némelyik annyira hajmeresztő volt, hogy kétkedő komment is született utána. Színezett sztorik ezek, ilyen nincs, írta emberünk. Megkértük hát önöket, küldjék el a saját családjuk, avagy ismeretségi körük autózással kapcsolatos butaságainak történetét. Ugyan nem kellett tárhelyet bővíteni, de rengeteg érkezett.

Íme, nem kevesebb mint 30 sztori az önök életéből. Innentől az olvasó mesél.

Jééé…, ez az én autóm?

Csörgött a telefon. Hölgy ismerősöm hívott, megállt az autója, nem tudja elindítani – kezdi mesélni olvasónk, majd így folytatja.  Kérdezem tőle, hogy hol van, és milyen autóval. A helyszint megmondta, de a másik kérdésre a válasza ez volt:
– Azt nem tudom, hogy milyen autó, mert az apámé.
– De mégis, milyen márka?
– Mondom, hogy nem tudom! Fehér színű.
– Jó, segítek! A kormányon ott a jel, vagy a felirat, hogy milyen autó!
– Ja, tényleg!
– Na, milyen?
– Airbag!
– …….!!!!!????
Odamentem, megtaláltam. Fehér Opel Corsa volt, és kifogyott a tartályából a benzin.

Sokan őszintén válaszolva a saját esetüket osztották meg velünk. Nyolc év után vettem észre, hogy a Fiat Puntómban van hazakísérő fény – írta egyikük, aki hozzátette: „egy férfi olvasó”. Ahogyan az első cikket megelőző kutatás során, úgy most is gyorsan bebizonyosodott, mindkét nemre pont ugyanúgy jellemzőek a csacskaságok.

Apósomnak  kerestünk Opel Merivát. Az eladó 2 éve használta az autóját, s mint mondta, értékesítésének oka, „mert nincs benne klíma”. Megmutattuk neki, hogy márpedig van benne, ráadásul tökéletesen működik. Hirtelen így már nem volt eladó az autó. Felmerült bennünk, hogy a szervizeket vajon miként végeztette el benne? Már mi sem akartuk megvenni, elköszöntünk, és eljöttünk.

Saját magamnak szerettem volna vásárolni egy 2000-es évjáratú Renault Scenic RXT változatot, amiben a hátsó csomagtér-ajtón lévő üveg külön  nyílik – így másik olvasónk. Az eladó 5 éve használta az autót, de nem is tudott róla, hogy van ilyen a saját járművében.

Szintén Renault, szintén egy remek, ezek szerint nem éppen közismert extra. Olvasónk kollégája saját, nagy Renault-jánál panaszkodott, hogy hátul marhára besüt a nap a nagy ablakon. Kérdeztem, miért nem húzod fel a gyári hátsó rolót? Másnap hálálkodva köszönte meg az ötletet, egy év alatt nem vette észre, hogy ott a kocsijában a megoldás.

Többet erővel, mint ésszel?

Nekem a férjemmel volt egy sztorim – így egy hölgy Vezess-olvasó -, pedig nem jellemző rá. Régebben Toyota Rav 4-et használt sok évig, aztán Land Cruiserre cserélte, nem a legújabb típusra. Na, egyik délután megyek haza, és apró alkatrészeire van szedve a lámpa elől. Kérdezem tőle, hogy mit csinálsz? Azt mondja, ba…a meg ezt az autót bárki, ennek nincs ködláma kapcsolója! Mekkora szemétség, hogy van ködlámpa de nem lehet felkapcsolni! Elkapott a nevetés, ő már full idegbetegen kérdezte, mi ilyen vicces? Beültem az autóba, és a bal oldali bajuszkapcsolón felkapcsoltam a ködlámpát, hátul pedig a ködkiegészítőt. Nekem is Toyotám van, nem új modell, de mikor beültem először, minden egyes kapcsolót, és ikont megnéztem rajta. Illetve addig próbáltam, amíg rá nem jöttem, mi az. Hát ő nem röhögött akkor, csak napokkal később.

Hivatásos, ám nem nagy ász sofőrről kaptuk a következő sztorit, miszerint egyszer a számára teljesen ismeretlen Opel Astrával kellett volna beállnia a mosóba. El is indult, ám a mosó előtt más irányba fordult, majd jó nagy kanyar megtétele után állt csak be. Mondom, mi van Gyuri bá’, merre járt? Jól van, na! Nem találom a rükvercet!

Saját, ezeréves történetem a következő – írta másik olvasónk. Új Fordommal kellett szervizbe menni, és ki kellett nyitni a motorháztetőt, de egyszerűen nem találtam meg a kart. Kérdezni ciki, szóltam a lakatosnak, hogy nyissa már ki. Kukucskált, dróttal benyúlt, hála istennek sikerült neki kinyitni valahogy. Utána jöttünk rá, hogy ott van az a kar, csak kicsit arrébb. A tervezők az anyósülés oldalára tették.

Feleségem elvitte az autómat, délután hívott, hogy esik az eső, de az egyik ablak emelője nem működik. Olyan 4 centis nyílás tátong felül, ám neki muszáj indulnia. Tanácsoltam neki, hogy amikor letette az autót, akkor azért tömködje ki valamivel a rést. Este hazajött, elkezdtem megnézni, és tényleg nem működött, semmi reakció. Leszedtem az ajtóborítást, multiméterrel kimértem, és azt állapítottam meg, hogy márpedig ennek működnie kell. De mégsem, oké, másnap elvisszük szerelőhöz, addig ellesz a garázsban. Reggel csaptam a homlokomra, kimentem a garázsba, megnyomtam az ablakemelő-letiltó gombot, és már működött is gyönyörűen.

A sebváltó sem egy bonyolult dolog

Talán a legegyszerűbb kezelőszerv autóinkban a sebváltó, elindulni sem lehet nélküle, korán megtanultuk a kezelését mindannyian a jogsi zsebre rakása előtt. A most következő történetek felvetik a kérdést: avagy mégsem?

Új céges autót kapott a szomszédom, egy Skoda Octavia 1,4 TSI-t, amiben 6 fokozatú váltó volt. Már egy ideje haladtunk az országúton, de ő csak nem kapcsolta fel hatodikba, mire megkérdeztem, hogy ugyan miért. Erre azt válaszolta, hogy az autó 5 sebességes. Megkérdeztem tőle, mit gondol, miért van a váltókaron hatos fokozat feltüntetve? Azt válaszolta, hogy biztos csak egyféle váltógombot csinálnak a Skodánál a különböző autókhoz. Nem hagytam annyiban, csak tovább kérdezgettem, hogy hát szerinte mit jelent a kijelzőn az a kicsi, felfelé mutató nyilacska, amikor ötödikben hajt? Erre azt válaszolta, hogy akkor „dolgozik a turbó”. Nem tudtam meggyőzni, feladtam.

Réges-régi, ámde kivételesen nem trabantos a következő történet, miszerint Mercit is hajtanak zsenik, természetesen tőlünk nyugatra is. Németországban kezdtem dolgozni 1991-ben, saját kocka Ladával érkezve a bőség földjére – így olvasónk saját sztorijáról. Szállásadó barátunk frissen vásárolt benzines, 4 sebességes, 190-es Mercedesszel rendelkezett. Kérdeztem tőle, hogy miért nem rendelt 5 sebességest? Áááá, nekem ez is sok, legfeljebb autópályán teszem be negyedikbe, válaszolta, majd másnap reggel úgy vitt be az első munkanapomra a 6 kilométere fekvő városba, hogy végig 2-es fokozatban, gyémánthangon autókáztunk.

Mercedes után Kispolszki, Nyugat után Közép-Európa, a probléma hasonló. Anyámnak – így másik olvasónk – Kispolszki volt az első autója, amit 13 éve lecserélt egy Matizra. Az ötödik sebességi fokozatot azóta se használja. Mondjuk ő a 13 év alatt jó ha tízszer ment ki a városból országútra, de akkor is. Egyszer, mikor mellette ültem, megkérdeztem, miért nem rakja ötösbe. A válasza: nem tanultam meg hogy kell.

Még mindig ugyanaz a nóta. Szemben lakó szomszéd lányát felvették a pesti egyetemre, ne kelljen vidékről vonatozni, kapott egy régi Corsát. Három esztendővel később apja Focusra javított, majd megkérte a gyereket, vigye fel, dolga van a fővárosban. Miután a sztrádán jó ideig 4-ikben, üvöltő motorhang mellett autókáztak, ő is feltette a nagy kérdést, ekkor derült ki számára, hogy a lánya nem tudta, van benne 5-ik fokozat.

Kapcsolók, lámpák, egyéb zavaros kezelőszervek

Ezt a kategóriát is szépen kitömték sztorikkal önök, kedves olvasóink. Itthon történt, egyik ismerősöm megkért, nézem meg a műszereket mert nem mer elindulni világít egy piros lámpa! Az általa behúzott kézi fék lámpája volt az – így kezdődik a sor.

Más arról írt nekünk, hogy közeli hölgy rokona 3 hónapig járt minden késő este a kihalt országúton haza, tompítottal a sötétben, mert nem tudta, hogy a távolságit hogyan lehet felkapcsolni. Mikor ez kiderült, együtt végignézték, mit hogyan tud fel-, illetve lekapcsolni, ami remek tanács innen mindenkinek, akinek kétségei vannak ismerősei tudásával kapcsolatban. A ködzárófény kapcsolója (kapcsolhatósága) is újdonság volt a családtag számára.

Ne bántsatok, mert bár 1991 óta autózom, de csak a kocsik legfontosabb kezelőivel vagyok tisztában – írta másik olvasónk. „A Puntónál például sohasem jöttem rá, hogy van egy távolsági fényszóró beállítási lehetőség, a Sanderómban pedig nem tudom, hogy kell a tempomatot használni. De mindig velem van a használati könyvecske.”

Szintén Puntóról, és egy óvónő ismerősről kaptuk ezt a sztorit, aki az otthona és a munkahelye között napi kétszer 11 kilométert ingázik, alkalmanként 100 kilométereket megy. Innen olvasónk mesél. Rég láttuk egymást, mikor találkoztunk, hetedik éve használta a kocsit, amiben akkor 95 ezer kilométer volt.  Kérdeztem, hogy van megelégedve vele, minden rendben? Mesélt sok mindent, a végén azért csak kibökte: sokáig világított a műszerfalon egy piros lámpa, de már nem, tehát minden rendben. Megmutatta melyik, hát, az olajnyomás izzója, ami már kiégett. Alig volt a motorban olaj, sosem cserélte. A legközelebbi kútnál vettünk olajat, rögtön betöltöttük.

Ejj, ejj, ejj…

Több szerelős történetet is kaptunk, az első Opel márkaszervizből érkezett. Átlagos nyári munkanap volt, amikor begurult egy öregecske Corsa a műhely udvarára, vészvillogóval. Kiszállt belőle egy 45 körüli mókus, segítsen már legyen szíves. Nem érti, miért villog az összes index az autón, nem tudja kikapcsolni. Behajoltam az autóba, elvettem a félliteres üdítős flakont, amit 3-as fokozat kapcsolásánál neki nyomott az elakadásjelző kapcsolójának, és kikapcsoltam. Jót nevettünk, mikor elmagyaráztam neki, mi történt.

Suzuki, Hyundai, Kia közös szalon szervizébe gurult be a nemrég vásárolt vadonatúj autójával egy másik tulajdonos, aki hangosan panaszkodott, nem működik rendesen a tempomatja.  A történet mesélőjének a bátyja volt a szerelő, aki próbakörre indult az emberrel. Valóban kikapcsolt nála, de a mester már látta a hibát, amihez nem is kellett nagy tudás. Helycsere után megmutatta, hogy hibátlan az extra, majd megkérte a tulajdonost, hogy ne a kuplungpedálon pihentesse menet közben a lábát.

Régi kommentelőnk saját esete bizonyítja, hogy a tapasztalt autós is pórul járhat, ha egy pillanatra nem figyel. Nemrég vettem egy doboz fagyálló ablakmosó folyadékot, kezdi sztoriját. Hazafelé még elhasználtam a maradék nyárit, aztán betöltöttem a télit. Attól a perctől fogva szétb…tt az ideg, mert egy áthatolhatatlan homályfelhő volt az egész szélvédő. Jól felszívtam magam és fogadkoztam, hogy visszaviszem a maradék 2 decit a kútra, hogy micsoda ócskaság ez a fagyálló. Hát, figyelmesebben megnézve kiderült, nem ablakmosó volt, hanem motorhoz hűtőfolyadék.

Megesett ehhez hasonló másokkal is. Sétálok hazafelé, az utcában lakó hölgy ismerősöm az utcán áll a felnyitott motorháztetejű autója előtt, kezében a szélvédőmosó folyadékkal. Mikor odaértem, már le volt csavarva az olajbetöltő sapka, és már épp töltötte is volna bele a szélvédőmosót, mikor rákiabáltam. Neeee!  Nagyjából egy másodpercen múlott a dolog. Nem értette, hogy mégis mi a bajom, mondom neki, ott a motorolajat kell betölteni. Válaszként felháborodott hangnemben kérdezett vissza, hogy én azt honnan tudom.

Szervizes panasz, tehetős ifjú hölgytől származik, aki a gyalogosokat saját magától féltve arra panaszkodott, rosszabb az új autója a réginél. Mert hát nincs rajta hátsó ablaktörlő. Nem sokkal korábban első generációs X1-es BMW-ből ült át 4-es kabrióba. Váltás előtt valóban ajánlott megnézni, mire képes a kinézett jármű.

Szinte hihetetlen a történet, de higgyék el, hogy igaz – így kezdődött a kérésünkre befutott egyik levél. Multicég hazai leányvállalatának PR igazgatónője a sofőr által vezetett kocsiból a jogsi megszerzése után átült az immár saját maga által vezetett céges autóba. Friss papír, fiatal kor, semmi gyakorlat. Indult a felső kategóriás kocsi átvételére, amikor az egyik tréfás kedvű kollégája szólt neki, hogy érdeklődje már meg, hány méter rükverccel adják a kocsit. Nehogy vészhelyzetben elfogyjon a hátramenet. Elégedetten tért vissza a kolléganőnk, és előadta a kocsi átvételét. Rákérdezett a méterre, mire az értékesítő teljes komolysággal a következőt válaszolta. Asszonyom biztosíthatom, hogy társaságunk (márkakereskedőről volt szó) csak modern autókat forgalmaz, és ezekbe örök rükvercet építettünk be. Ne aggódjon, nem fogja az autó elhagyni hátramenet során! Azóta a cégnél vissza-visszatér a poén: hány méter rükverc van az autódban?

Ó, sebesség! Őrült egy dolog

Az 52-es úton haladtunk, pontosabban haladtunk volna, de előttünk egy Honda Jazz 60-nal döcögött. Csak döcögött, döcögött, mi pedig az erős szembejövő forgalom miatt nem tudtunk előzni. Aztán a kígyósi csárdánál éppen mindketten megálltunk, pontosan egymás mellé. Kihasználva a találkát, megkérdeztem a 65 év körüli urat, hogy esetleg valami gondja van az autójával? Mire ő: az égvilágon semmi, csak az előző autója Kispolski volt, és ehhez a sebességhez van szokva.

Autószerelő srác mesélte a szomszéd faluból, hogy Honda Civic 1.6 VTEC-et akart venni, még a gömbölyűből talán. Bácsikánál (aki sok éve tulajdonolta a járművet) megnézte, beültek kipróbálni, elpörgette 5500 fölé, vált a vezérlés, kijön a 160 ló. Meglepetten ránézett a bácsika: ez meg mi? Hát itt van a vezérlésváltás. Igen? Ez így tud menni? Nem eladó!

Húúú, ez meleg volt!

Végül három olyan történet, amelyek akár tragédiával is végződhettek volna. Ismerősöm céges Astrával tartott hazafelé, ám út közben valamilyen csattogó hangot hallott. Ment tovább, egyre csak hallotta a zavaró hangot. Lehúzódott, kinyitotta a motorháztetőt, hátha felfedez valamit, de nem látott semmit, így folytatta az útját.  Hazaér, majd nem sokkal később tankolni indult. Világítani kezdett a lámpa, jó eséllyel ez lett a szerencséje. Beállt az első kúton a pisztoly mellé, mire a benzinkutas azonnal odalépett hozzá: “Jó napot kívánok! Kérem, csak akkor álljon ide, ha tankolni is fog! Ha kerékcsere lesz, ne oda álljon!”

Nekem a kedvencem az volt, meséli másik olvasónk, amikor egy este koromsötétben mentem az országúton, és egy kanyar után egyszer csak előttem termett egy kivilágítatlan VII-es Golf. Volt meglepi és vészfék, mert körülbelül 30-cal ment. Aztán rájöttem, hogy nem teljesen kivilágítatlan. A nappali fény föl volt kapcsolva, vagyis elől volt némi gyertyafény, de hátul semmi. Szegény azért ment ennyire lassan, mert nem látott a sötétben.

Sokkal régebbi cikkünk záró sztorija. Az antivilágban kollégám apja áll a lámpánál az 1500-össel, egyszer belepukkan hátulról egy kocsi viszonylag kis sebességgel. Kiszáll, másik kocsiból senki nem száll ki, odamegy, ajtó kinyit, bent elfehéredett kézzel halálra váltan egy nő szorítja a kormányt.
– Hölgyem jól van?
– Hááát…
– Fékezett?
– Azt nem. De sikítottam!

Ha nem olvasta cikkünk első részét, folytassa a szórakozást itt!