Mióta határ a határ, azóta létezik a csempészet félvilági intézménye is. A modern korban pedig az autó lett az illegális árúk mozgatásának egyik fő eszköze, mondhatni demokratizálta ezt a törvénykerülő pénzszerzési lehetőséget. Amíg egy vaskos vám a belső piacot védi, addig a határ mentén élő leszakadó társadalmi csoportok számára a csempészet sokszor egyet jelent a túléléssel. 

A rendszerváltás kaotikus időszaka, a hatalmas kilengésbe kezdő gazdasági mutatók, az országot elöntő, sokszor nehezen ellenőrizhető használt autók tengere tökéletes táptalajt jelentettek a csempészet felvirágzásának. Az egyik, ha nem a legnagyobb gócpont a magyar-ukrán határ volt. 

Itt volt igazán nagy profittal kecsegtető szakadék az üzemanyagárakban, ami az átjáráshoz megadta az alapot. Erre telepedtek rá az egyéb járulékos termékek, a cigaretta, a háztartási cikkek.

Magát az ipart fűtötte az olajozottan működő korrupció és az eleve laza szabályozás, hiszen naponta bárki fordulhatott egyet szabályos autóval, ha cserkész becsszó otthon nem szívta le, és nem adta el az üzemanyagot. A benzinturisták, csempészek nagy korszakát az Arcanum Újságok cikkeivel idézzük meg, és kutatjuk fel a legnépszerűbb csempészek által használt autókat. 

A rendszerváltásig nem volt értelme üzemanyagot csempészni, a meghatározott hatósági alacsony árak miatt. A képen a magyar-román határ 1989-ben a román forradalom idején. Fotó: Fortepan/Várhelyi Iván

Turisták és csempészek

Erről a témáról írt a Népszabadság 2002-ben, ahol több oldalas riportot szenteltek a helyzet bemutatásának: “Az országba naponta egyszer egy tank üzemanyag vámmentesen és legálisan behozható, ez nem minősül csempészetnek. Az azonban már bűncselekménynek számít, ha az emberek a jövedéki törvény hatálya alá tartozó terméket továbbértékesítik – s ilyenek szép számmal akadnak.

A szó szoros értelmében vett csempész az, aki átalakított autóban, elrejtett tartályokban az előírt egy tanknyi mennyiségnél több üzemanyagot hoz be az országba, és ezt a vámhatóság elől eltitkolja. B. az utóbbi kategóriába tartozik, ő ugyanis egy öreg, átalakított – a helyi szlengben „kaffernak” nevezett – 123-as Mercedessel dolgozott. A kocsi „megtoldott” üzemanyagtartálya 160 literes volt.

– Egy lakatos haverom megtoldotta a tankot, egynapi meló volt az egész – meséli. – Persze, más módszer is van arra, hogy többet tankolhasson az ember. A legegyszerűbb eljárás az, ha kompresszorral sűrített levegőt nyomnak az üzemanyagtartályba, amitől kitágulnak a lemezek. Egy eredetileg 80 literes Audiba kompresszoros módszerrel akár 110 liter gázolaj is belefér.

Beregsurány volt a csempészek egyik kedvelt átkelőhelye. Fotó: Panama7/Getty Images

A bírósági és hatósági anyagokban dokumentált megoldások között szerepel az alvázon keresztül elérhető, üzemanyagtartályhoz vezető egyedi rakodónyílás, a nem szabványos póttartály, a megemelt vagy „duplázott” padló, valamint a pótkerék fölé épített titkos rekesz.”

Emellett voltak apró trükkök, amiket a sima turisták is kihasználtak. A kutakon gyakran volt elhagyott tégla: ennek oka, hogy ha a kocsi jobb hátsó kerekével egy téglára áll az ember, akkor a jármű megdől, tehát több üzemanyag fér a tankjába.

Az újság által megszólaltatott csempész már nem izgult a lebukás miatt: “Arra a kérdésre, hogy nem tartott-e a hatósági ellenőrzéstől, B. azt mondja: – A határon nem féltem, mert a sorban én voltam a századik, aki üzemanyagot csempészett. Ha meg már átjön a határon az ember, előfutó kocsik haladnak előtte pár kilométerrel. Azok mobilon figyelmeztetnek, ha a szervek ellenőrzést tartanak, úgyhogy nyugodtan félre lehet állni, más utat lehet választani, vagy be lehet fordulni egy-két órára egy ismerős portára.” – (Népszabadság, 2002. augusztus – 60. évfolyam, 178-203. szám)

Célgépek az országúton

A nagy tömegek megelégedtek a szürke zóna jelentette kiegészítő mellékessel, de voltak akik a gyors meggazdagodásra hajtottak. Nekik elengedhetetlen volt a hatékony működés, aminek alapja a jól megválasztott autó volt. A legnépszerűbb típuskat a Heti Új Hírnök osztotta meg az olvasóival:

“A legnagyobb sláger a „tepsi”, vagyis más néven zöldséges Merci (W-123). A 300 dízelnek 100 literes, míg a kisebbeknek 60-70 literes tankjuk van. A népszerű típus a piacon 150 ezer forinttól kapható, nagyobb kaliberű dealerek nem bíbelődnek a javítással, hanem elmennek a legközelebbi romatelepre, lekapják a rendszámot és gyorsan elszaladnak.

A szállítók kedvenc típusa az Audi, melynek relatíve nagy tankja van. Az Audi 100 CC „Szivarnak” 70-100 liter, de a „Lemezorrú” Volkswagen Passat Kombinak 120 literes is lehet az üzemanyagtartálya, amennyiben erre szakosodott műhelyben több száz atmoszféra nyomással felfújják. De a fináncok sem hülyék. Ha nem gyári az üzemanyagtartály, és ez kiderül, ugrik az autó.

Sokáig nem volt erőteljes fellépés a mindennapi autós csempészettel szemben. Fotó:_Michal Fludra/NurPhoto via Getty Images)

A legújabb sláger a benzingázos autó, amelyben elvileg dupla mennyiségű üzemanyag csempészhető be, viszont a magyar fináncok holmi alacsonyabb szintű jogszabályok előcitálásával próbálják megállítani az üzemanyagfolyamot, melyre válaszul az utazók elrontják a gáztartály óráját, mely így mindig ürest mutat.

Népszerű típusok még az úgynevezett túratankos Pajero és Patrol terepjárók és persze az amerikai autók. Egy GMC V8-as terepjárónak lehet akár 200 literes gyári tankja is, amelynek hallatán mindenkinek elpárásodik a szeme, aki érti és kedveli ezt a szakmát.

Van, aki naponta 2-3-szor is megjárja Ukrajnát. Nem kell az országon belül sokat utazni, hiszen közvetlenül a határ túloldalán jó néhány benzinkút van. Vannak persze rendőrök is, akik szinte egymás mellett állnak, és 200 forint lejattolása után engednek útjára mindenkit.

Számításunk szerint egy forduló korrupciós költsége 1000-1500 forint, de ez felmehet többre is, ha nem akarjuk kiállni a sort, és mindenkit megelőzve akarjuk átlépni a határt. A határ környékén az autókereskedésekben külön tartják nyilván az üzemanyag szállítására alkalmas autókat.

A választék meglehetősen szegényes, hiszen a környéken mindenki ezzel a pénzkeresettel foglalkozik, hiszen havonta akár 2-300 ezer forintot is be lehet kasszírozni adómentesen ebből az iparágból.”  – (Heti Új Hírnök, 2004. január-június – 3. évfolyam, 1-26. szám)

Ezernyi autó hordta át a cigarettát és az üzemanyagot az ukrán-magyar határon, a hatóságok nem találták az ellenszert. Fotó:ATTILA KISBENEDEK / AFP)

A legnagyobb kedvenc a Volkswagen Passat

A Volkswagen Passat 2-3-4 generációja annyira népszerű volt, hogy még a bírósági ügyek leiratában is felbukkan: “2007. február 28-án 16 óra 30 perckor R-ból M-ra belépő r-i állampolgárt ellenőrzés alá vonták, aki az x/0804 forgalmi rendszámú V. Passat típusú személygépkocsit vezette. A gépkocsi átalakított üzemanyagtartályában az ellenőrök megtaláltak összesen 130 doboz, különféle márkájú, román zárjegyes cigarettát. Az ellenőrök megállapították, hogy a gépkocsi üzemanyagtartály bal oldali részéhez a csomagtérből egyedi rakodónyílást alakítottak ki az alvázon keresztül.” – forrás

A cigarettacsempészet a száraz, kis helyen nagy értéket hordozó rakomány logikájára épült: az utas- és csomagtér, a gyári üregek, az ülések alatti tér, a tetőkárpit, a küszöb vagy a pótkerék környéke mind alkalmas volt dobozok elrejtésére. Aki pedig belefogott a benzin bizniszbe, az a cigit se hagyta parlagon:

” – Itt mindenki csempész – magyarázza az egyik határőr, aki elkísér a Tisza feletti hídon a határt jelző piros vonalig. Előttünk egy hetven év körüli asszony ül rozoga piros Ladában. – Hoz egy tank benzint és néhány karton cigarettát, ötezer forintja marad egy fuvaron. Ha csak hetente kétszer fordul, megduplázza a nyugdíját.

Mögötte egy Passatban három férfi, 65 literes a tankjuk, így egy fordulón háromezer forintjuk marad. Éveken keresztül akár napi hármat-négyet is fordulhattak. Őket más fiatal férfi követi Volgájában. Arca vörös a hidegtől. – Régi ismerős, mindennap itt van, Európa leghosszabb hídján – teszi hozzá az egyik vámos.

A Volkswagen Passat B3/B4 volt az egyik legnépszerűbb csempészautó.

A híd hosszát nem méterben, hanem órában mérik. Onnan, ahol most állunk, két-három óra alatt lehet átjutni a határon, pedig a távolság alig lehet több 300-400 méternél. Az idős asszony ekkor már hat órája várakozik, a passatosok négy órája, a volgás hét órája áll a sorban. Előfordul, hogy a tankban cigaretta van, és az autó egy rejtett ötliteres kannából kapja az üzemanyagot. A vámosok azt is figyelik, melyik jármű tankja „fúvott”, vagyis forró levegővel kitágított, hogy 20-30 literrel több üzemanyag férjen bele.

– Hál’ istennek, mi ilyet azért soha nem csináltunk – mondja Vali, aki úgy tudja, egy hét alatt 154 Passatot foglaltak le emiatt a vámosok. Vali és férje a kis halak közé tartozik, ráadásul nem nagy német vagy orosz autóval járnak a határra, hanem egy közepes tankú, folyton rendetlenkedő öreg Seattal.

A vámosok két hónapja előírták: a határon fel kell írni a kilométeróra állását. A csempészek válaszul megpörgetik az órát. – Volt, aki nyolc óra alatt 40 ezer kilométert autózott – mesélik a vámosok. Valiék is gyorsan kiszámolták, hova kell a kilométerórát állítani, a férfiak meg összehajoltak a faluban, és kifundálták, hogyan kell megtekerni.” – (Heti Válasz, 2005. október-december – 5. évfolyam, 40-52. szám)

A Passat népszerűsége nem véletlen: alacsony fogyasztású, nagy méretű autó, méretes üzemanyagtartállyal, olyan technikával amihez minden faluban akad szerelő, és bontott alkatrész. 

Ekkoriban már érezhetően túlnőtt a jelenség az elnézhető szinten. Gyakorlatilag az sem jutott át a határon, aki nem csak benzinért jött, hiszen ezernyien várták a sorukat az útlevélbe tolt zöld kétszázasokkal. Megjelentek az amerikai V8-as furgonok, GMC kisbuszok gigantikus méretű tartályokkal, amelyekbe bele sem lehetett kötni, mivel nem illegális átalakításról volt szó. 

Bátrabbak amerikai furgonokkal is nekivágtak, de ezek úton tartása már sokkal bonyolultabb feladat volt, mint egy Passat javítása, pár napos kiesés szerelés miatt nem volt kifizetődő. Fotó: Wikipedia.com

Határtalan üzletet láttak benne

2008 környékén tetőzött a csempészkorszak a Magyar Nemzet beszámolója már arról árulkodik, hogy elszabadult a pokol: “Hiába a szigorú ellenőrzés a schengeni határon, az öt átkelőhelyen naponta megforduló mintegy kétezer személyautó nyolcvan-kilencven százaléka kizárólag azért jár át naponta kárpátaljai rokonlátogatás címén, hogy onnan üzemanyagot hozzon – erősítette meg információnkat Kupecz József, a VPOP területileg illetékes szóvivője. Különösen a gázolajcsempészet virágzik, ami nem is csoda, hiszen amíg itthon 360 forintot is elkérnek literjéért, addig Huszton vagy Munkácson 6,12 hrivnyába, azaz nem sokkal több, mint 190 forintba kerül egy liter.” –  (Magyar Nemzet, 2008. július – 71. évfolyam, 178-208. szám)

A NAV 2012-ben lépett, és jött egy olyan szigorítás, ami a benzinturizmus csökkenését hozta magával: az új szabályozás bevezetésétől a határszakaszon jellemző üzemanyag-csempészet visszaszorulását várja a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). Az új szabályozás értelmében a vámmentes behozatalra hétnaponként legfeljebb egyszer van lehetőség, az üzemanyagot pedig a gépjármű szabványos üzemanyagtartályán felül egy maximum tízliteres kannában lehet Magyarországra hozni.

A szigorodó szabályok miatt 2012 után csökkent a benzincsempészet volumene. AFP PHOTO / STR / PETER KOHALMI

A Kelet Magyarország, 2012. februárjában véleménycikket közölt a témában, Palicz István helyi nézőpontból árnyalja a helyzetet:

“Káröröm helyett inkább sajnálom őket, hiszen legtöbbjük számára nem busás gazdagságot, csupán szerény nyugdíj- vagy segély-kiegészítést jelent(ett) ez a – kétségtelenül illegális – jövedelemforrás. Nem irigylem azokat sem, akik a „kannás kutak” kiapadása miatt kénytelenek lesznek ezentúl aranyáron tankolni idehaza. Kár, hogy pusztán a kiskapuk bezárásával, nem pedig a hazai üzemanyagárakat egekbe repítő jövedéki adó csökkentésével próbál „visszacsábítani” minket az állam a magyar kutakhoz.”

Itt-ott még felüti a fejét az üzemanyagcsempészet de a békén hagyott, ésszerűen szabályzott közös piac ennek is kihúzza a méregfogát. Határok hiányában a szolgáltatók versenye szabályozza a régiókra jellemző kiegyenlített árat: így nem fordulhat elő, hogy megéri 3-4 kilométert autózni a határon túlra egy teletankért. Viszont amikor központilag, hatóságilag belenyúl egy ország vezetése ebbe a rendszerbe, akkor azonnal megindul a spekuláció. 

Nagy kérdés, hogy mit hoz az átalakuló autópiac, miként lesz majd jól lefejhető adójövedelem az egyre terjedő villanyautók kilowattjaiból? Vagy esetleg elterjednek a háztáji villámtöltők napelemről üzemelve, ahol gyorsan, okosba, fű alatt lehet majd jó áron tölteni a napfénnyel illegálisan megtermelt energiát?