Minden egyes alkalommal, amikor rápillantok, kíváncsi leszek valamire… Aztán mindenre, amit ez a vagány kisautó rejtegethet. Gyönyörű domborulatai szemlélődésre csábítanak. Megálmodóitól nem véletlenül kapott női nevet! Már dobozán keresztül is imádom a kis Alfa Giulia-t!
Tényleg ennyire szépen megmunkált az alja, mint amennyire annak tűnik a dobozon át? Vajon hová vezet a kipufogó? A sárvédő aprócska szegecsei vajon kitapinthatóak? Sokadik találkozásra is újabb és újabb kérdések merülnek fel.

Hát ez itt meg micsoda?

Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)

Ezért igazán megéri szenvedni a dobozzal! Jellegzetes, mélyre nyúló alfás maszk tetején rendkívül picike, de hihetetlen finomságú márkajelzés trónol

Ezért igazán megéri szenvedni a dobozzal! Jellegzetes, mélyre nyúló alfás maszk tetején rendkívül picike, de hihetetlen finomságú márkajelzés trónol


A prima vista

Általában jobban kedvelem a hungarocellpáros, zárt dobozos megoldást, mert így nem kell bajlódni a leghihetetlenebb helyekre befűzött, ici-pici drótokkal és gumis kampókkal a lecsavarozásnál, nincs útban a műanyag merevítő keret, nem kell figyelni, hogy éppen melyik kis antennát törjük le, vagy a rögzítő csavar távtartója merre fog lepotyogni és csörömpölni az asztalon. De a kis Giulia esetében egészen más a helyzet, itt megéri a körülményes bontogatási procedúra. Hiába szemlélhető dobozon keresztül is szinte minden szögből, a kis Alfa szinte könyörög a szabadulásért.

Molto vivace!

Természetesen, mint minden valamirevaló korabeli versenyautó, a lökhárítójától meg lett fosztva ő is. Orra hegyén a jellegzetes, mélyre nyúló alfás maszk, tetején pedig rendkívül picike, de hihetetlen finomságú márkajelzés trónol. A Bilstein matricával leragasztott fényszórókkal lyuggatott rácsozást fognak közre. A motorháztető alatt pedig annyi a technika, hogy alul kicsit ki is buggyan belőle. Ettől lesz igazán hiteles. Meg az irtózatosan cuki, pinduri, narancssárga vonószemtől.

Oda és vissza vagyok a meghatározhatatlan formájú, oldalt kivezetett kipufogójáért, a vagány, szegecselt sárvédőszélesítéseiért, a finom, króm ablakkeretekért, az enyhén lejtő övvonaláért

Hajszálvékonyan krómozott szélű lámpák, fotomaratott feliratok és azok a formák...

Hajszálvékonyan krómozott szélű lámpák, fotomaratott feliratok és azok a formák…


Üzleti szempontból bizonyára nem annyira kedvező, de számunkra nagy szerencse, hogy – a mai versenygépekkel ellentétben – nincs telematricázva, hiszen így sokkal jobban látszik a szépséges bordóba hajló piros fényezés és sokkal kevesebb dolgot kellett rá pontosan felhelyezni. Úgy látszik, ez is egy optimális mennyiség, ugyanis minden matrica egyszerűen tökéletes és nem is érződik sérülékenynek. Tartós darab, hiszen meg kell felelnie a sztereotípiának, miszerint a régi autókban még mindenhol anyag volt.

Mai szemmel szokatlanul kicsike méretű, soklyukú felnijén enyhén koptatott slick gumik feszülnek. Oda és vissza vagyok a meghatározhatatlan formájú, oldalt kivezetett kipufogójáért, a vagány, szegecselt sárvédőszélesítéseiért, a finom, króm ablakkeretekért, az enyhén lejtő övvonaláért. A pontot az i-re a C-oszlopon lévő, picike, szerencsét hozó négylevelű lóhere tenné, ha nem lenne még hátra a hátulja a hajszálvékonyan krómozott szélű lámpákkal, a fotomaratott típusjelzéssel és Inezione felirattal. Pántok rögzítik a csomagtérfedelet, melynek tetején az üzemanyag-betöltő csutora ezüst sapkája kandikál ki. Alulról szemlélve is felfedezhetjük az AutoArt modellekre általában jellemző precizitást. Az olasz dizájnra jellemző merészséggel pirosra pingált  alvázon egyértelműen kivehetőek a hajtáslánc egyes egységei, a motor, a váltó, a kardántengely és differenciálmű is. Perfetto!

Apassionato

Realisztikus, sornégyes, 1750 köbcentis, befecskendezős motor. Hangja zene füleimnek!

AutoArt modell lévén – az elragadó külső láttán – bátran gondolhatjuk, hogy a belbecs is kívánatos lesz. Ahogy Rómeó sem csalódott anno, úgy a mi Júliánk is büszkélkedhet csodás szívével. Az előrebukó gépházfedél alatt igazán realisztikus, sornégyes, 1750 köbcentis, befecskendezős motor bújik meg szelíden, s csak arra vár, hogy gazdája meghódítsa. Valóságban csodaszépen muzsikálhat ez a motor! Piú veloce!

Természetesen zsanéros mechanizmussal nyílnak az ajtók

Természetesen zsanéros mechanizmussal nyílnak az ajtók


Szép Giulia szíve – pontosabban motorblokkja – kellően részletes, gyújtókábelei talán egy csöppet vastagabbak a kelleténél, de ebben a kategóriában, ennyi pontatlanság még bőven befér a tűréshatár alá. A nemcsak egy plasztik lapból formázott fődarab közvetlen szomszédságában az ezüst kupakos,  vízhűtő fekete tömbje, mellette pedig egy kisebb hűtő kapott helyet. Szinte érezni azt a jó kis versenyautó illatot!

Scherzo

Az ajtók természetesen zsanéros mechanizmussal nyílnak-csukódnak, a belső csak egy-két ponton különbözik az utcai változattól. Ugyanúgy szőnyeg borítja a padlót, fabetétes a műszerfal – és a bukócső ellenére – még a hátsó ülések is bennmaradtak. A Helmut Hahn Alfa-iskolájából származó pályaautóba régi vágású kagylóülések kerültek az első sorba, de sokpontos biztonsági övet csak a pilóta, Harald Ertl kapott.
Talán kissé szokatlan helyen, a kardánbox műszerfal felé felfutó részéből ágaskodik a váltókar. Az egyszerű, fekete, műanyag kormány helyett jobban illett volna az összképbe egy fa karimájú, lyuggatott fém küllős darab. A volán mögött két gyönyörű órát szemlélhet a versenyző, s a fordulatszámmérőn

A Helmut Hahn Alfa-iskolájából származó pályaautóba régi vágású kagylóülések kerültek az első sorba, de sokpontos biztonsági övet csak a pilóta, Harald Ertl kapott

A Helmut Hahn Alfa-iskolájából származó pályaautóba régi vágású kagylóülések kerültek az első sorba, de sokpontos biztonsági övet csak a pilóta, Harald Ertl kapott


egyértelműen látható a piros mező.

Riassunto

A kiegyensúlyozott minőségérzetnek határozott ára van. Mint az újabb kiadású AutoArt modellek túlnyomó többségéhez, a kis Giulia-hoz is száz euró körüli áron lehet hozzájutni. Ahogy azt a gyűjtők körében tapasztalhatjuk, az AutoArt modellek túlnyomó többségével, ezen sem nagyon lehet fogást találni, keveset lehet ennyire hamar megszeretni.

A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég csak erre a linkre kattintani.