Csaknem 100 éve történt


Balatonfüred, 1921. szeptember 6.
Nem kímélték az automobilokat elődeink. A hosszú túra után még gyorsulási versenyen is részt venni, jól felkészített autókat sejtet. Vagy pedig az abba vetett hitet, hogy a többiek kevésbé szakszerűen jártak el a felkészítés során.

“A balatoni sporthét legnagyobb eseménye az automobil megbízhatósági és gyorsasági verseny volt, melyet vasárnap tartottak meg Siófokon. A versenyre benevezett 26 kocsi és részt vett 20 kocsi. A 239 kilométeres pályát valamennyi kocsi végigfutotta és pedig büntetőpont nélkül, amelyek azután a siófoki országúton megtartott gyorsasági versenyben egy és fél kilométeres távolságon indultak. Ennek eredménye a következő volt:
I. csoport
1./ Ittner Ernő, Fiat kocsi

Egy gyors szerviz

Egy gyors szerviz

Egy gyors szerviz


2./ Radványi, Fiat kocsi
3./ Gyurkó János, Fiat kocsi
4./ Delmár Valter, Steyr kocsi
5./ Vermes Gyula, Steyr kocsi
6./ Röck István, Steyr kocsi

II. csoport: Abszolut legjobb időt elért kocsik:
1./ Delmár Valter 1 perc 4 másodperc
2./ Vermes Gyula 1 perc 5 másodperc

III. csoport. Legjobb “komi” eredményt felmutató kocsik.
1./ Vermes Gyula

IV. csoport. Az I., III. csoportban felsorolt versenyzőkön kívül az automobil club plakettjét nyerték.
1./ Bendlyné, Puch kocsi
2./ Márkus Lajos, Fiat kocsi
3./ Lándi, Aga kocsi
4./ Cserny, Mag kocsi.

A versenyt végignézte József főherceg fiával együtt és jelen volt Belicska honvédelmi miniszter is, aki mint a döntőbíróság elnöke, szerepelt.”

Berlin, 1922. június 22.
Úgy tűnik, akkoriban a benzintartály-robbanás nem volt ritkaságszámba menő esemény. Izgalmas lehetett egy időzített bombát vezetni.

“A Lokalanzeiger hallei jelentése szerint Kelbra közelében egy rendőrségi automobil benzintartálya felrobbant. Tíz rendőr, köztük egy tiszt, oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy reménytelen állapotban szállították őket a saengerhauseni kórházba.”

Robbanó benzintartály

Robbanó benzintartály

60 éve történt



Budapest, 1948. április 29.

A Váci úton kerékpárral közlekedni sohasem volt életbiztosítás. Viszont az, hogy a bicikliúttal ellátott szakaszokon miért tekernek az autók között egyesek, számomra megmagyarázhatatlan.

“Újpesten, a Váci-úton a Hungária Papírgyár előtt haladt Sógor István, 37 éves kőműves, felsőgödi lakos kerékpárján. Egy ismeretlen rendszámú gépkocsi Sógor István kerékpárjának hátsó kerekét elütötte, a kőműves lezuhant, bordatörést, kulcscsont törést és lapocka törést szenvedett. A gázoló autó tovább robogott.
Újpest és Alsógöd között, a váci országúton a 13. számú kilométerkőnél Donáth József 27 éves alkalmi munkás, kispesti lakost, aki kerékpárján haladt, hátulról ismeretlen rendszámú autó elütötte. A munkás arccsont törést, orr- és bordatörést szenvedett. a gázoló autó tovább robogott. Az újpesti mentők mindkettőjüket a Károlyi-kórházba vitték.”

Veszélyes az autók között kerekezni

Veszélyes az autók között kerekezni

Budapest, 1948. június 16.
Amellett, hogy az alábbi hírnek megvan a tanulsága – baleset bekövetkeztekor a rögzítetlen személyek, tárgyak könnyen kirepülhetnek a személygépkocsi ablakain, ajtajain -, nekem tetszik a megfogalmazás is: “Balla szeme elkáprázott…” Furcsa ezt írni, de élvezet olvasni.

“Kedden éjfélkor Kőbányán, az Északi-főműhely mellett vezető vasúti aluljáró alatt haladt gépkocsijával Balla István gépkocsivezető. Egy szembejövő személygépkocsi hirtelen reflektorfényétől Balla szeme elkáprázott és gépkocsijával fékezés közben nekirohant a híd pillérjének. A gépkocsi utasai, Gombos Endre 44 éves hentes, Szeszgyár utca 9. szám alatti lakos, Gombos Endréné, valamint Ádám Béláné kiestek a gépkocsiból. Gombos Endre súlyos gerinctörést szenvedett, a mentők a Korányi kórházba szállították.”

Az elkáprázott szem

Az elkáprázott szem

Bécs, 1948. május 7.
Remélem, hogy ez a két busz  is tanúbizonyságot tesz arról, mint a MÁVAG, vagy a Rába-vagongyár által gyártott járművek.

“Heinl Eduárd kereskedelmi miniszter és Körner Theodor bécsi polgármester jelenlétében megnyílt Bésben a háború utáni első gépkocsi-kiállítás.
A kiállításon igen sok csodálója van a MÁVAG öttonnás és a Rába-vagongyár 3,5 tonnás autóbuszainak is, ami fényes bizonyítékát nyújtja a magyar gépkocsiipar fejlődésének.”

Fényes bizonyítékok

Fényes bizonyítékok

20 éve történt


1990. január 7.
Akkoriban mintha nagyobb hatást gyakorolt volna az autósokra az áremelés bejelentése. Ma erre már fel sem kapjuk a fejünket, a szerdák szinte természetes velejárója lett az egyre magasabb üzemanyagárak látványa a töltőállomásokon.
Én is csak akkor méltatlankodom – azt is csak magamban -, amikor a töltőpisztoly visszaakasztása után meglátom, hogy egy teljes tank benzinért mennyit kell majd a pénztárnál fizetnem. Ilyenkor eszembe jut, milyen jó dolgom volt a kilencvenes évek közepén, amikor mindössze 100 forintba került egy liter. Az is csak a szüleimnek, hiszen ekkor még ők tartottak el.
Hasonló sorokat itthon is láthattunk

Hasonló sorokat itthon is láthattunk

Hasonló sorokat itthon is láthattunk


“A várható áremelés hatására már szombaton és vasárnap megsokszorozódott a fővárosi benzinkutak forgalma. A gépkocsivezetők nemcsak a tankokat töltötték meg, hanem – miként az Áfor és Shell-kutak kezelői tréfáson mondták – még az otthoni fürdőkádakat is.

A Fő utcai Áfor benzinkúthoz folyamatosan érkeztek a gépkocsik, s időnként az 50 métert is elérte a gépkocsisor hossza. Sokan kétszer, háromszor fordultak, s minden alkalommal 200-300 liternyit vásároltak. Szombat délutántól vasárnap délutánig ennél az egyetlen kútnál 7,5 ezer normál és 11,350 liter extra benzint vásároltak, háromszor többet, mint a megelőző hétvégeken. A nagy forgalom ellenére a kút tartályai nem ürültek ki, mert háromszor érkezett utánpótlás. A Mészáros utcai Shell-kútnál szombaton éjszaka és vasárnap délelőtt volt a csúcsforgalom. Itt a “spájzolási” roham idején 33 ezer liter benzint adtak el, de a tartályokat rövid időn belül feltöltötték. Zavartalanul lehetett vásárolni a közeli Áfornál is. A Szilágyi Erzsébet fasori Shell-kútnál ugyancsak bőséges volt a kínálat és a választék. A vezetője szerint készültek is rá, s ezért, mint mondotta, még a kannákat is színültig töltették. Nem hiába: vasárnapra virradó éjszaka háromszor többen vásároltak üzemanyagot tőlük, mint máskor ebben az időszakban. A Kőbányai úti kútnál 500 ezer forint értékű benzint és olajat adtak el vasárnap délelőtt, majdnem kétszer annyit, mint egy átlagos vasárnap délelőttjén. Ketten szolgáltak ki, így sem volt idejük reggelizésre.”