2026-ra mind az aerodinamika, mind a hajtás terén radikálisan átalakultak a Forma-1-es autók. Korábban többen is felvetetették, hogy idén szégyenletesen lassú lehet majd az F1, de ahogy eddig mindig, a mérnökök találékonysága, a gyors fejlesztés végül felülírta a félelmet.
A múlt hétvégi Barcelona-katalóniai Nagydíjon a legmagasabb csúcssebesség már majdnem beérte az előző generációs F1-es járgányok tavalyi legjobbját: mint az F1DataAnalysis rámutat, a vasárnapi versenyen az audis Gabriel Bortoleto már 360 km/órás maximumot ért el, míg tavaly legmagasabb végsebesség Monzában 362,4 km/óra volt az abszolút csúcs (alacsony leszorítóerős csomaggal, szélárnyékban) a futamon.
Tegyük hozzá, hogy az akksitöltés, a más villanyos rásegítés, az eltérő aktív aerodinamika, valamint az új generációs gumik összességében azért tényleg lassítottak az autókon, míg 2025-ben a pole-idő 1:11,546, a verseny leggyorsabb köre pedig 1:15,743 volt, addig az idei két adat 1:14,679 és 1:20,122 lett, hiszen nem pusztán egyenesekből áll egy pálya.
(Utóbbi egyszerre jó és rossz hír a Ferrarinak, hiszen épp a nyers tempó hiánya miatt nem a mezőny legjobb autója – egyelőre – az SF26-os: a futamgyőztes Lewis Hamilton versenyen mutatott csúcssebessége a harmadik legrosszabb volt, a vörös autó „csak” 347 km/óráig jutott.)
Ami a minden idők legmagasabb F1-es sebességeit illeti, mind az időmérős, mind a versenyes rekord ugyanattól a versenyzőtől és ugyanabban az idényben, de eltérő pályákon született: a 2016-os Európa Nagydíj kvalifikációján Valtteri Bottas 378 km/óráig jutott a Williamsszel a mérési pontnál (nem hivatalosan még ennél is gyorsabb volt, mielőtt az 1. kanyar előtt lassítania kellett volna), míg a Mexikói Nagydíjon a versenynapon 372,6 km/óráig „húzatta ki” a másik „végtelen egyenesen”.
