Az autózás hajnalán egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy a sufniban tákolt szerkezeteknek négy kerékkel kell rendelkezniük.  Persze, a jó öreg szekérnek négy volt, de ez nem jelent semmit, hiszen a cirkuszi monocikliből se lett tömegjármű. Szerencsére az ember gyarló, és ha a szükség úgy hozza, képes borzasztó hatkerekűeket építeni.  Ezekből nyújtunk most át egy csokorral, az épeszűség határain épp csak innen.

6x6
6x6

Két kerékkel több lett. Maradhat?

Két kerékkel több lett. Maradhat?

6x6
Rémség
Ha az angoloknak van hatkerekűjük, akkor a franciáknak is kell
Sivatagban jól jön
Kifejezetten csúnya lett
Kettővel több lett
Hóban sem árt a plusz két kerék
Nem létezett sokáig
Hat szekérkeréken
Vicces jószág
Hatkerekű F-1-es
Fotó megosztása:
Hat szekérkeréken

Hat szekérkeréken

Hat szekérkeréken


A Pennsylvania állambeli York városában valószínűleg mindenkinek elállt a lélegzete egy pillanatra, amikor meglátták ezt az 1903 körül épült nagyszerű Pullmann hatkerekűt, amint a város köves, rossz útjain végigcsattogott.  Forradalmi újításnak számított ez akkoriban, hiszen hagyományos négykerekű autót se nagyon láttak, nem hogy hatkerekűt. Sajnos a gyár 1917-ben tönkrement, de előtte azért beírták magukat a történelembe a hatkerekűvel: ők okozták a város első autóbalesetét, amikor a sofőr figyelmetlenségből egy távíróoszlopnak hajtott. Ez is valami.

6X6=?

Kettővel több lett

Kettővel több lett

Kettővel több lett


A Land Rover Defender egy nagyszerű terepjáró, de vannak helyzetek, mikor kevés a négy kerék. Szerencsére akadnak olyan lelkes megszállottak (http://www.foleysv.com/), akik érezték ezt a piaci rést, és vállalják a Land Roverek háromtengelyessé alakítását is. Az Afrikai homokdűnék között jól jöhet a hat hajtott kerék, a hosszított alváz miatt pedig több hely jut a csomagoknak.

Ezt tudja terepen:



Hat kerékkel a győzelemig

A következő autó a maga idejében mindenkit letaglózott, az újságírók fintorogtak, a szurkolók nem értették, a nagyobb csapatok kinevették.  Igen, a Tyrrell P34 az. Derek Gardner brit mérnök régi álma volt, hogy hatkerekű versenyautót építhessen.  A hetvenes években már borzasztó pénzek mozogtak a Forma-1-ben, senki nem vette komolyan az ötletét.  Végül Ken Tyrrell csapatánál kötött ki, ahol nehezen ugyan, de engedtek a nyomásnak.  Az elképzelés azon alapult, hogy az első légterelő mögötti két pár tízhüvelykes keréknek sokkal kisebb a légellenállása, mint az egy pár nagyobbnak, ráadásul így a tapadás is javítható. 

Nem létezett sokáig

Nem létezett sokáig

Nem létezett sokáig


A versenyautó folyamatos fékproblémákkal küzdött, de a csapat bízott benne, mert látták, hogy nem reménytelen elérni az áhított győzelmet.  Be is jött, az 1976-os a Svéd Nagydíjon Jody Scheckter rajt-cél győzelmet aratott, mögötte csapattársa, Patrick Depailler ért célba. Végül az egész projekt ment a kukába, mert a kocsi jóval nehezebb (620 kg) és hosszabb (4320 mm) volt a többi versenyautónál, ráadásul a Good Year se akart tovább kisméretű gumit fejleszteni.

Hat kerékkel az F-1-ben:



El Porschino

Harry Thoma igazi unatkozó milliomos, aki úgy döntött, hogy nem vásárol több luxusautót, inkább megépíti álmai járgányát, egy háromtengelyes Porsche 928-ast. A bonyolult feladat kivitelezésében többen segítettek neki, elszántságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a TÜV- minősítést a Porsche emberei harcolták ki neki.

Szállítani nem lehet vele semmit, de nem is arra készült.  Az eredetileg 5,4 literes V8-as blokkot felfúrták 6100 köbcentisre, így a gyári 350 lóerőből hamar 390 lett. A tulajdonos állítása szerint az autó úttartása rendkívül sokat javult, így könnyen kiautózható a 285 km/h- ás végsebesség. Ne ítéljék el Thoma urat, bár öncélúan vágta szét a 928-ast, de nem kell félni, maradt bőven, jut belőle mindenkinek.

A megvásárolható

Kifejezetten csúnya lett

Kifejezetten csúnya lett

Kifejezetten csúnya lett


A Covini C6W-t Ferruccio Covini 1974-ben álmodta meg, aztán harminc évvel később, 2004-ben be is mutatták. Az autót egy 4.2 literes Audi V8-as motor hajtja, amit felpiszkáltak 440 lóerősre. Az első kerekek mozgását hidropneumatikus rugózással oldották meg, ami szintén különlegessé teszi az autót.

A legutóbbi hírek arról szóltak, hogy 2009 végén megvásárolható lesz az első példány, amivel késnek ugyan, de bizonyára egészen közel járnak a céljaikhoz. Az áráról egyelőre nincsenek hírek, de az szinte biztosra vehető, hogy évente legfeljebb fél tucat C6W-t kívánnak értékesíteni, ez pedig arra utal, hogy az autó ára igencsak borsos lesz. Bizonyára így is akad majd néhány szerencsés, aki meg tudja vásárolni a hatkerekű szupersportkocsit.

Egyenesen a Szaharába

Ha az angoloknak van hatkerekűjük, akkor a franciáknak is kell

Ha az angoloknak van hatkerekűjük, akkor a franciáknak is kell

Ha az angoloknak van hatkerekűjük, akkor a franciáknak is kell


André Citroën a francia autógyár alapítója az első világháború után egy orosz mérnöktől hallott először egy fél-lánctalpas járműről, aminek a szabadalmát meg is vásárolta. Az ötletet annyira nagyszerűnek tartotta, hogy azonnal épített öt “Autochenilles” névre keresztelt járművet, amivel 1922-ben keresztülszelte a Szaharát.  Ennek az expedíciónak állít emléket a 2007-es Genfi autószalonon bemutatott Cruise Crosser, a C-Crosser alapjain nyugvó tanulmányautó. 

Az Espera Sbarro tervezőiskolával közösen tervezett és épített autónak hat meghajtott kereke, és dízel-elektromos ?hibrid motorja van, amely akkor is könnyedén mozgatja a Cruise Crosser-t, ha az elfogyott a gázolaj. Nem tudni, hogy milyen tervei vannak az autóval a gyártónak, mindenesetre jó lenne megint valami értelmetlen, de végtelenül mókás Citroën-nek.

Vajon van létjogosultsága a hatkerekes autónak? Mondják meg Önök!