Belépés: félszázezer forint 1

Belépés: félszázezer forint

Alapdolgok az alapkategóriából, a hifi alapjai: CD-rádiók. A belépéshez elengedhetetlenül szükséges mintegy 50 000 forint, s ekkor a boldog tulajdonos elmondhatja magáról, hogy birtokába jutott egy olyan berendezésnek, amivel le tudja játszani a CD-ket, valamint tudja hallgatni a rádióadásokat. Slussz. De legalább a minőségi ugródeszka szélén áll és belevetheti magát az autós szórakoztató-elektronika bonyolult világába.

Mielőtt mélyebben belemélyednénk a témakörbe, két konstans problémakörre kell kitérnünk. 1. Mi szól amellett, s mi az ellen, hogy a gyári készülékek helyett boltban kapható berendezéseket építünk autónkba? Azt minden szakember, de még a laikus is elismeri, hogy a gyári szerkezetek minősége bőven hagy kívánnivalót maga után. Ezeket kimondottan úgy tervezik meg, hogy minél költséghatékonyabb megoldásként kíméljék a világmárkák “szűkős” költségvetését.

Bizonyos fokig érthető ez a metódus, hiszen sokaknak valóban csak a minimális szintre van szükségük, azaz hallgatni a híreket, vagy csak úgy duruzsoljon a háttérzene. A sok(k)hangfalas antihifikért ráadásul arcátlanul magas árat kérnek el. Ne higgyük el, hogy az alapfelszerelésként kínált rendszer ingyen van.

A hétköznapi használhatóság tekintetében egyedül az ergonómiának van pozitív szerepe, hiszen remekül beleillenek a műszerfalba, s az enyveskezűek sem vadásznak rájuk fél téglával a kabátjuk alatt. Eladáskor jól jöhet a hifi extraként való feltüntetése.

2. Mi az, hogy alap készülék? Ez alatt azokat a márkás berendezéseket értik, amelyek képesek minőségi zenét kiadni magukból. Az egyszerűség kedvéért hívjuk ezeket 40 ezer forintnál drágább CD-rádióknak. Ez az árkategória, 60 ezer forintig bezárólag, szinte csak minimális szolgáltatásokat kínál, természetesen márkánként és típusonként mást-mást preferálva.

A rádió rész általában RDS-rendszerű, ennek segítségével tudjuk név szerint azonosítani az adókat, esetleg a közlekedési hírekre is ennek segítségével kapcsol át automatikusan a készülék, de a pontos időt is többnyire az RDS (Radio Data System) segítségével kapjuk meg.

A 3 hullámsávból a legfontosabb FM régiót mindegyik kínálja, a rádiók keresése és tárolása digitális. A CD-szekció 1 bites D/A konvertert (digitál-analóg átalakító) tartalmaz, s általában az írt CD-ket is megeszik.

A CD-szolgáltatások között megtalálhatjuk a véletlenszerű lejátszást – ha unod a banánt – (RDM), a számismétlést (Repeat) és a számbemutatást (Scan).

Az általános funkciók és szolgáltatási körök között már jóval nagyobb a szórás. Alaphelyzetben 4×40-50 watt kimenő teljesítményre specifikálják a beépített erősítőket, ami egy kicsit jobb, mint a gyári cuccoké, de messze elmarad egy külső teljesítmény-erősítőtől. Főleg azzal összehasonlíthatatlan a különbség, amelyik valódi MOSFET egységeket tartalmaz (de ez már egy más téma).

A lényeg az, hogy ha drasztikusan szeretnénk növelni az élvezeti faktort, akkor ezen segít az úgynevezett RCA-kimenet, amivel lényeges adatveszteség nélkül és zavarmentesen továbbíthatjuk a jeleket erősítőnk felé. A CD-tár vezérlési képesség már ritkábban fellelhető opció e kategóriában, a kézi, vagy kormányról (biztonság!) vezérelhető fejegységek is általában a drágábbak között keresendőek, jobb esetben külön kell pénzt leszurkolnunk értük.

A hátlapon a kijövő kábelrengeteget összeterelik az ún. szabvány ISO-csatlakozóba, amivel egyszerűsödik a telepítés bonyolultnak nem mondható folyamata. A biztonság tekintetében szinte csak a levehető előlap a nyerő, melyet műanyag tokban vihetünk magunkkal, vagy ahogy az esetek többségében lenni szokott, betesszük a kesztyűtartóba (rossz pont), esetleg az ülés alá.

Többnyire az automatikus telefon-némítás funkció is alapfelszereltség (ismét biztonság), csak megfelelő kihangosító berendezésre van szükségünk. Csendben hozzátenném, hogy annak az árát hozzácsapva a félszázezerhez, máris csúcsminőségű CD-rádió vásárlására kapunk lehetőséget.

Az alapkészülékek kezelőszerveinek megvilágítása általában vagy narancs (piros, borostyán), vagy zöld, hogy a műszerfal egyéb színvilágához jobban alkalmazkodjanak. A harmadik lehetőség a VW-tulajdonosoknak kínál alternatívát a vörös-kék szín kombinációjában.

Hangzás-beavatkozásra is van lehetőségünk az alap-CD-rádiók segítségével, ami többnyire kimerül annyiban, hogy a mély (100 Hz körüli), illetve a magas (10 kHz körüli) hangtartományt változtathatjuk. A basszus hangokat általában egy plusz funkcióval turbózhatjuk fel, ám fontos kiemelni, hogy ennek a megoldásnak csak egyszerű hangszóróknál, illetve mélysugárzó nélküli rendszerek esetében van létjogosultsága, s drasztikus használata fals hangképet (beszéd közben brummogás, hamarabb bekövetkező torzítás) eredményez. Ezekhez hasonló opció a gyári hangzásképek program is, amivel szintén csínján kell bánni.

A készülékek beépítési szöge változó, gyártótól függően többnyire 30-60 fok eltérést engednek meg a vízszinteshez képest.

Manapság egyre több autógyár kínál furábbnál furább formájú szerkezeteket. Aki váltani szeretne, nem szabad, hogy megijedjen, ugyanis a legtöbb autótípushoz pár ezer forintért átalakító paneleket kaphat. De ha ilyet nem talál sehol, akkor is megoldható a probléma, csak több időt és vastagabb pénztárcát igényel a kérdés.

A magyar piacon a következő márkák között válogathatunk e kategóriában, a félszázezresek körében: Alpine, Blaupunkt, Clarion, JVC, Kenwood, Panasonic, Pioneer, Sony, VDO. A Becker, a Nakamichi és a Rockford Fosgate nem kínál ilyen olcsó fejegységeket, a Grundig berendezések technikai okokból maradtak ki az áttekintésből.

Összehasonlító táblázat – nagyításhoz kattintson a képre