Kadettiskola 1

Kadettiskola

“Ennek az autónak a megalkotásánál az volt a cél, hogy ára kedvező, üzemeltetése gazdaságos legyen, tulajdonosának kényelmes utasteret, és egy modern autó teljesítményét nyújtsa.” Nagy szavak, mondták 1936 decemberében, amikor Heinrich Nordhoff, az Opel értékesítési osztályvezetője bemutatta a Kadettet. Mondandója azonban fedte a valóságot, mert a Kadett a harmincas évek legnépszerűbb autójává vált. Ebben az időben az Opel volt a legnagyobb autógyártó Németországban. Szerették volna, ha a kisember is az ő autójukba ül, ezért termékpalettájukat lefelé bővítették a Kadettel.

Az új típus szoros rokonságban állt az Olympiával, karosszériája azonban annál néhány centiméterrel rövidebb, hűtőmaszkja pedig kerekebb volt. Kerékfelfüggesztésük is megegyezett. Közös volt a nehezen használható csomagtartó is, mert mindkét autóét csak az utastérből lehetett megközelíteni. Cserébe az Opel reklámemberei a kialakítás előnyeit, tágasságát és pormentességét hangsúlyozták.

Az egymásra tojásként hasonlító két típust kívülről legegyszerűbben a motorháztető oldalán található levegőbelépő-nyílások formájáról lehet megkülönböztetni. Az első Kadettet a P4-esből már ismert 1,1 literes motor hajtotta, de a Kadettben jelent meg az Opel első, felül szelepelt motorja is. Az igazi adu azonban a kocsi ára volt, a 2100 márkás vételár ugyanis lényegesen kedvezőbb volt a konkurenciáénál. 1938-ban az elöl merev tengelyes, szerényebb felszereltségű Kadett már csak 1795 birodalmi márkába került.

1936-ban azonban nemcsak a Kadett jelent meg, hanem az Opelnél kitalálták a félbevágott autó reklámötletét is, amellyel a kiállításokon be tudták mutatni, “mi van a lemezek alatt”. Állítólag ekkor használták először Magyarországon az “Opel, sosem kop el” reklámszlogent is. A Kadett külföldön is sikeres lett. Érdekes, hogy hazájában sokat kritizálták a négyajtós Kadett szűk ajtónyílásait, míg külföldön éppen a négyajtós volt a sláger.

A háborús károk kiheverése nem ment gyorsan az Opelnél, mert a világháború után nem sikerült azonnal beindítani a termelést. Ennek egyszerű oka volt: a kocsi tervrajzait és a bombázások ellenére épen maradt Kadett-gyártósort jóvátételként a Szovjetunióba szállították, és ott üzembe helyezték. Néhány hónap múlva erről a gyártósorról gördült le az első Moszkvics. A két kocsi között az embléma, és a Moszkvics kormányváltója volt a lényeges különbség. Az oroszok nyugati exportra is szállítottak a Moszkvicsokból, mondván, hogy Németországból könnyen lehet hozzá alkatrészt szerezni.

Ismét Kadett

1962 volt az az év, amikor az amerikai autókon egyre kisebbek lettek a fecskefarkak, a Decca lemeztársaság elutasította a Beatlest, John Glenn megkerülte a földet, Marilyn Monroe kábítószer-túladagolás következtében meghalt, Európában pedig a Volkswagen gyárát már több mint ötmillió személykocsi és egymillió Transporter hagyta el.

Bochumban ebben az évben nyitott új gyárat a GM leányvállalata, az Adam Opel AG. “Új üzembôl új autó” szlogennel készült el a mintegy tízezer alkalmazottat foglalkoztató gyárban az első alsó középkategóriás Kadett, amelyből az Astra 1991-es bemutatásáig 11 millió darabot gyártottak, és a cég sikermodelljévé vált. Bár a 4 méter hosszú Kadett A-nak semmi köze sem volt a világháború előtti Kadetthez, a gyáriak a névválasztással is biztosra akartak menni, és a világháború előtti típus sikerének megismétlését várták. Az új modell kerülte az amerikai szélsőségeket, megfizethető, alapvető igényeket kielégítő jármű volt, amelyet kizárólag kétajtós változatban gyártottak, és szokatlanul kicsi, 12 colos kerekeken gurult. További érdekesség, hogy ez a típus volt az első Opel, amelyet belső nélküli abronccsal szereltek.

Újdonságok a futómű területén is voltak. Az első futómű dupla keresztlengőkaros volt, amely keresztbe beépített laprugón rugózott, valamint egy stabilizátort is beszereltek. Hátul merev tengelyt alkalmaztak laprugóval. Előre és hátra is teleszkópos lengéscsillapítót szereltek. Ugyancsak előremutató megoldásnak számított a fogasléces kormányszerkezet.

Az egyliteres motor kétféle teljesítménnyel szerepelt a programban. A gyengébb 40 lóerőt teljesített, a nagyobb sűrítésű, nagyobb átmérőjű szívócsővel szerelt változat pedig 48-at. A könnyű építési mód miatt a versenytársakhoz képest a 680 kilogrammos kocsi menetteljesítményei jók voltak, fogyasztása kedvezően alakult. Az alapfelszereltségű Kadett mellett 1963 márciusában megjelent a gazdagabb L változat és a Caravan 1000 is, amelynek neve a Car A Van szavakból állt össze. Októberben a Coupé következett, amelyet csak az erősebbik motorral kínáltak s vele a Kadett-paletta már hét különböző változatot ölelt fel. A Kadett A-ból 1965 augusztusáig, a termelés leállításáig összesen 522 896 limuzint és coupét gyártottak, valamint 126 616 kombit.

Aki A-t mond…

Az A Kadettet 1965 szeptemberétől követte a B, amelyből Bochumban napi 1200 darabot állítottak elő. A B Kadett tengelytávja nagyobb, nyomtávja szélesebb volt, és természetesen a karosszériája is nagyobb lett. Ezek után nem csoda, ha súlyosabb volt elődjénél, és már nem négy-, hanem ötszemélyesként lehetett forgalomba állítani, sőt négyajtós Kadettet is kínáltak. A súlynövekedés ellenére a Kadett futóműve változatlan maradt, erőforrásai azonban módosultak: az alapmotor 1,1 literes lett és 45 lóerőt, az erősebbik pedig 55-öt teljesített.

1966 novemberétől már igazi versenyautót is építettek Rallye Kadett néven, melynek 1078 cm3-es, 60 lóerős, duplakarburátoros erőforrása 148 km/h-ás végsebességet tett lehetővé. Ezt már szervorásegítéses, nem egy-, hanem kétkörös fékrendszerrel szerelték, ráadásul elöl tárcsafékeket kapott a kocsi. Ebből a Rallye változatból 1971 áprilisáig több mint százezer példányt építettek, ezekbe természetesen a később megjelenő nagyobb motorokat is beszerelték.

Közben a határhelyzetekben nem éppen jóindulatú kocsi hátsó futóművét is továbbfejlesztették, 1967 nyarától a merev tengelyt Panhard-rudas hosszlengőkaros felfüggesztés tartotta már, a rugózásról pedig tekercsrugó gondoskodott, sőt, bevezették a biztonsági kormányoszlopot is. De nemcsak a futómű tökéletesedett ebben az évben: a Rekordban már korábban bemutatott 75 lóerős 1,7 literes és az 1,9 literes 90 lóerős motor megjelent a Kadettben is. 1968 augusztusától az extrák között megjelent az automatikus váltómű.

Az 1973 augusztusában megjelent C típus modernebb formát, nagyobb ablakfelületeket, módosított első futóművet kapott, de a Kadett sikeres alapkoncepciója nemcsak ennél, hanem a D és E típusnál is változatlan maradt.

Ezt a cikket teljes terjedelmében és az összes képpel a Veterán Autó és Motor 2000/egyes számában olvashatja. Ugyanitt vásárlási tanácsadó részletes műszaki táblázattal és az autóra jellemző hibaforrásokkal.