Régóta készül erre a búcsúra a világ, de senki nem várta jobban, mint az az ügyfél, akinek sikerült a Bugatti Mistral széria legutolsó példányát megrendelnie. Hiszen az az autó került a birtokába, amellyel egy huszonegy éven át tartó korszak zárul le, minden bizonnyal végérvényesen, és ez nyilván jelentősen emeli az értékét gyűjtői körökben.
A négy éve bemutatott W16 Mistral 2025 elején került gyártásba, miután pár héttel korábban egy tesztpályán 453,91 km/óra sebességet ért el, és ezzel hivatalosan is a világ leggyorsabb kabriója lett.
A most bemutatott, utolsó (kilencvenkilencedik) sorozatgyártású W16 Mistral vásárlója érdekes módon nem vette igénybe a cég egyedi kívánságokat teljesítő részlegének szolgáltatásait: a széria utolsó, személyre szabott típusa a közelmúltban bemutatott W16 Mistral ‘Blanc Éternel’ volt.
Persze nem maradt teljesen szériakivitelű a modell.
Az utastér több pontján, egy emlékplaketten, illetve a hátsó légterelő alsó felén a ’the last of its kind’ felirat olvasható, utalva arra, hogy fajtája utolsó példányával van dolgunk.
Ettore Bugatti aláírását a fejtámaszokba hímezve, az alumínium küszöbdíszlécekbe gravírozva láthatjuk az autóban, illetve a motorburkolat belső felét is az alapító szignója díszíti.
A Bugatti W16-os motorja, 2005-2026
A Bugatti egzotikus erőforrásának története legalább olyan különleges, mint maga a konstrukció. A fáma szerint maga Ferdinand Piëch, a VW-csoport akkori elnök-vezérigazgatója álmodta meg és skiccelte fel egy boríték hátoldalára (milyen közhelyes!), miközben Japánban, a Sinkanszenen utazott.
Eredetileg a szintén nem átlagos VR6-os (a VW-csoport rendkívül szűk hengerszögű V6-os motorja) adta volna a kiindulási alapot, ebből épített volna közös főtengelyre hármat Piëch. No de 3 x 6 = 18, hogy lett ebből tizenhat?
Nos, a cég akkori főmérnöke jobbnak látta, ha konstruál két szűk hengerszögű V8-as motort, és azokat építi össze.
Négyszer négy henger dolgozik tehát a motorban, négy hengerenként egy-egy turbóval. A 400 kilós monstrum lökettérfogata 8,0 liter.
Egy ilyen motorhoz a kiegészítő rendszerek sem lehettek hétköznapiak. A hűtőrendszer például már az első változatban két körből áll.
A magas hőmérsékletű körben, amely a motort temperálja, 40 liternyi hűtőfolyadék kering, radiátorból hármat építettek be. A turbók töltőlevegőjét egy külön, 15 literes kör hűti akár 130°C-kal alacsonyabbra. Emellett külön olajhűtőt kapott a differenciálmű, a váltómű és a motor kenési rendszere.
Az évek során folyamatosan fejlesztették, tökéletesítették az erőforrást: eredeti változata 1001 lóerőt (Veyron, 2005) adott le, míg a Bolide (2024) fedélzetén már 1850 lóerős volt.
A motor 3712 alkatrészből áll, az összeszerelés teljes egészében kézzel zajlik: két szakember hat napon át rakja (illetve most már rakta) össze a blokkot, amelynél csupán egy különlegesebb 16 hengeres erőforrás létezett a történelemben: Ettore Bugatti 1925-ben konstruált U16-os repülőgépmotorja. Ebben két soros nyolchengeres motort építettek rá egy közös forgattyúsházra; a két külön főtengely fogaskerekeken keresztül hajtotta meg a légcsavar tengelyét.
Fotó: wikipedia / Pinot
A váltókar kristályüveg betétjében a többi Mistral esetében egy táncoló elefántot helyeztek el, itt azonban egy vadászsólyom fejét ábrázoló szobrocska díszíti a kart.
Az ajtópanelen az a három típus látható, amelyet a W16-os motorral szereltek: a Veyron (2005-2015), a Chiron (2016–2024) és a W16 Mistral.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
