Két külön versenynapon bontogatták szárnyaikat a pilóták és navigátoraik egyaránt, itt a szokásokhoz híven a mitfahrer is ugyanolyan jutalmazásban részesül. A különbség a két versenynap között az volt, hogy vasárnap visszafelé kellett teljesíteni a 2,2 kilométeres pályát. Tehát az előző nap felírt és letréningezett itiner másnap csak támpontul szolgálhatott.

Tíz óráig mindenki kétszer edzhette le a pályát, bár a versenyzők nagy része az utolsó pillanatban indult neki a pályabejárásnak, ezért kicsit el is csúszott a rajt a szervezők hibáján kívül.

Többen gyalogosan is végigjárták a pályát, persze ez nagyrészt a navigátorok feladata volt. Csakúgy, mint a nevezés, miközben a pilóta és a “komálósok” az autók körül ténykedtek. Volt aki gumit cserélt, volt aki bikakábelért rohangált.

A gyalogos pályabejárás nem is volt haszontalan dolog, hiszen számos korrekció és fontos információ ekkor került az itinerbe, ne vágd le, szűken, kívül farönk, és így tovább. A rajt előtti mitfahrer “nagygyűlésen” nézegettük egymás feljegyzéseit, ki, hol talált alattomos akadályt.

Az megállapítható, hogy mindenkinél szerepeltek a ködös idő miatti megjegyzések: taknyos, vigyázz csúszik, sodor, dzsuva, nyálas, attól függően, melyik párosnál mi volt a közös nyelv. Pár autónál meglepetést is okozott a saras aszfalt, számos kanyar kijárati ívéről eltűnt mindenféle növényzet a keresztben érkezők bozótvágó technikájának köszönhetően. Az aszfaltos szakaszokat összekötő laza talajt rendesen kijárta a sok erőgép, a harmadik körben már komolyan kellett figyelni a gödrökre, főleg azoknak, akik kartervédő nélkül mentek.

Három mért körből a két jobbik számított a végértékelésben, a legrosszabb idejét minden páros dobhatta. Sajnos előfordult, hogy nem a legrosszabbat vették semmisnek az összesítésnél, ami csak a díjkiosztó után derült ki, így az egyik páros dobogós helye szállt el a sűrű ködben. Nem voltak boldogok.

Többen biztos, ami biztos alapon, stopperral ellenőrizték a fotocellás köridőket, az öt másodperces időkülönbség azonban nem írható a mérési pontatlanság számlájára, és nem haveri időmérésről volt szó, aminél kicsit előbb állítom le a stoppert, hogy azt higgye, milyen jól ment.

A kinyomtatott lapon öt másodperccel rosszabb idő szerepelt a stopperral mértnél. Kár, mert ez az eltérés kicsit keserűvé teszi a küzdelem ízét. Szerencsésebb lenne az eredményeket egyből monitoron megjeleníteni, így joggal állítható, (ami már működik más amatőr versenyeken), hogy a fotocella ellen fellebbezésnek helye nincs.

Az eredményhirdetés már sötétben zajlott, így legalább reflektorfényben úszhattak a dobogós párosok, igen méretes serlegeiket lobogtatva. Kitartó nézőkben most sem volt hiány, szinte már a harmadosztályt megszégyenítő nézősereg állt a pálya szélén, végigszurkolva a versenyt.