Kiskunlacházi “repülés” – XVI P+P Rally Sprint 1

Kiskunlacházi repülés - XVI P+P Rally Sprint

Az egyik kifutópályából kialakított parkoló mind a két nap zsúfolásig megtelt a versenyzők és a nézők autóival. A pálya gyors, de mégis technikás vonalvezetésűre sikerült, ami igencsak megtizedelte az indulókat. Volt, aki már az edzőkörök folyamán eldobta a vasat. A traktorgumikból kialakított lassítók csúnya sérüléseket okoztak a bevállalós, vakmerő sporttársaknak. A sietség érthető volt, súlyos küzdelem folyt a másodpercekért.

Az egy napra szóló ötezer forintos nevezési díj még elfogadható volt, figyelembe véve a megtett versenykilométereket. A büfé árai viszont ötcsillagos szállodát idéztek. A belépőjegy nézők számára fejenként négyszáz forint volt, de talán vigasztalta a látogatókat, hogy a parkolóban is legeltethették a szemeiket a szép utcai autókon.
Külön érdekességként kell megemlíteni, hogy a hosszú egyenes elején egy hármas Golfból (BIT-XXX) traffipax-szal mérték a tempót (lehetett a kasszához járulni…), ez kategóriánkénti különdíjat jelentett a leggyorsabbaknak.

A szervezés és lebonyolítás színvonalas volt, leszámítva a kötelező biztonsági felszerelések hiányát. Ez a sajnálatos vasárnapi balesetnél okozott problémát. Ezen a média már eleget csámcsogott, de egy sikeres, jól lebonyolított verseny sajnos nem hírérték, így ezekről viszont soha nem hallunk.
Ezen a versenyen navigátorként debütáltam. Az N1 első helyét és a kategória leggyorsabbjának járó pezsgőt szereztük meg Papp Gergővel és Trabantjával, 28 másodperccel megelőzve a második helyezettet. A harmadik futam már sötétben zajlott, idézve a nyolcvanas évek éjszakai versenyeit.

Reflektorfényben, egy Robur szélárnyékában esett meg az első (na ne gondoljunk rosszra!) eredményhirdetés. Kevés olyan amatőr verseny van, ahol a navigátor is ugyanolyan díjazásban részesül, mint a pilóta, itt a jobboldaliak is kupával és pezsgővel térhettek haza.
Másnap, akinek még engedte a pénztárcája, tapasztaltabban, a begyakorolt pálya előnyével kezdhetett a viadalba.