Ez volt a harmadik! 1

Ez volt a harmadik!

A keddi verseny immáron a harmadik volt Szabadszálláson, és az előzetes tervek szerint nem is az utolsó. A D’Evil Team idén még tervez egy hó-jég rallyt (tavaly egy gramm hó nem esett), jövőre pedig egész kupasorozatot álmodtak meg, ami a tapasztalatok szerint nem kis fáradságba és időbeli-pénzbeli ráfordításba fog kerülni. Propagandából eddig sem volt hiány, a Budapesti Autókiállításon is találkoztunk hirdetésükkel. A fiúkat (és lányokat) még az sem veti vissza, hogy az MNASZ (autósport szövetség) az idei versenyekhez nem adta a nevét. De talán majd jövőre, a csapaton nem múlik. Azt mondják, a nyelvtudás nem a nyelvvizsgától függ, egy kapcsolat sem az anyakönyvvezetőtől, és az autóverseny sem az MNASZ engedélytől, de azért mindháromnál jó, ha van.

Ha lúd, legyen kövér alapon az egész hosszú hétvége az autóversenyzés jegyében telt. Szombat, vasárnap pályaépítés, erre most még a múltkorinál is nagyobb terület, több hektár állt a szervezők rendelkezésére. Így aztán jól meggondolta az ember, hogy kordában tartja-e a gyomra és a igényeit, vagy legyalogolja a pálya és a büfé közötti távot. Mire visszaér, úgyis újra megéhezik. A szponzorok egyébként a benevezett versenyzőknek ebédet biztosítottak, így ki-ki gyomorzatának megfelelően választhatott a pacalpörkölt- és a marhapörkölt főtt krumplival kompozíciók között. De a jól megérdemelt ínyencségek előtt még dolgozni is kellett. Nem is keveset.

A pályát ismét hosszúra tervezték, el akarták kerülni, hogy a versenyzők úgy érezzék, még fel sem mentek a pályára, máris vége. Általános vélemény volt: “Bedurrant a karom, mire végigmentem!”. Talán a hossz és a kanyarok száma is inspirálta a versenyzőket, hogy megmutassák a legdrágább reklámfelületet, az alvázat. Ez három autónak is sikerült. Egy Trabi nyitotta a sort, majd egy FIAT Argenta és melléjük egy Zsiguli parkolt fejtetőre. Szerencsére kutya bajuk sem esett, a tűzoltók és a mentők tovább unatkozhattak a pálya szélén. Nézői szemmel azonban sajnálatos volt, hogy a füves-földes pálya egy részét a távolság miatt nem lehetett látni (a borulós kanyart sem, sajnos). A verseny gördülékenységét hivatott segíteni, hogy a pálya nyomvonala nem keresztezte egymást, külön rajt- és célvonal volt. Így egyszerre két verda is nyomulhatott a két és fél – háromperces pályán, az utolérés veszélye nélkül.

A tanulópénzt viszont még a harmadik verseny is megfizettette a szervezőkkel. Úgy gondolták, egyenlő esélyeket biztosítanak az egy kategóriában indulóknak azzal, hogy hasonló pályafeltételek mellett, egymás után indítják őket. Először a női, majd az N1, N2, stb. mezőny indult. Ez nem csak azt eredményezte, hogy a szpíkernek ötlete sem volt, hogy az önkényes sorrendben épp melyik versenyző száguld a pályán (főleg, ha egy autóval hatan indultak), de a versenyzők sem tudták, mikor kerülnek sorra, így sokszor késtek, vagy csak felszólításra álltak rajthoz. Amit tehát megspóroltak a réven, azt elvesztették a vámon. Talán mégis egyszerűbb lenne a rajtszámos sorrend. Legyen annyi előnyük a korán érkezőknek, hogy alacsonyabb rajtszámot kérhetnek, mint a későn jövők.

De vissza a kezdetekhez. A pályaépítést a hétfői edzés követte, két kört mehetett minden nevező, amit a legtöbben ki is használtak, így a hétfő is felért egy versenynappal. Főleg azért, mert olyan autók is eljöttek, mint egy EVO VI-os Mitsubishi, egy Skoda Octavia RS vagy egy Opel Calibra Turbo. Feltűnő, hogy versenyről-versenyre egyre többen neveznek, az indulók száma hetven fölött volt, köztük több hivatásos versenyző. Több pesti “aszfaltmenő” is átpártolt erre a versenyre, talán rájöttek, hogy ugyanannyi pénzért többet autózhatnak (és még enni is kapnak!). Aki kedden nevezett, kilenc óra előtt kipróbálhatta a pályát. Kilenckor rajtolt a felvezető autó, az utolsó pedig öt körül ért célba. Fél óra múlva tizenegy kategóriában hirdettek eredményt. Az abszolút első helyet szokása szerint Fazekas Imre tette magáévá a fekete BMW volánja mögött.

Napos idő volt, de nagyon fújt a szél. Ez csak fokozta a gyönyört a rajtnál és célnál álló nézőkben, amikor a futamok végén induló négy szöcske beterítette őket homokkal és porral. No de ez a “versenyfíling”. A tombolán, megtartva a jó szokást, navigátori helyeket lehetett nyerni a különlegesebb versenyautókba, és újabb szponzoroknak köszönhetően autó-felszerelési cikkeket is.

A szabadszállásiak lelkesedése továbbra is töretlen. A nézők szép számmal jelentek meg a versenyen, a helyi szponzorok támogatása sem csökkent. A legszembetűnőbb azonban, hogy az épített Zsigulik és Ladák feljebb léptek az evolúciós létrán (már ők is EVO III-nál tartanak!), csövekkel és változatos színvilágú festékanyaggal lettek gazdagabbak és nehezebbek.

A verseny jó hangulatban telt, a szervezés dicséretet érdemel. Tegyük is meg: Ügyesek voltatok fiúk! (És a lányok is. Nélkületek nem ment volna!). A helyiekkel együtt most már egyre több versenyző várja, hogy az első hó beterítse a szabadszállási határt, és határtalan csapatás helyszínévé váljon.

Ez volt a harmadik! 2

Ez volt a harmadik! 3

Ez volt a harmadik! 4