A rallycross harmadosztály versenye Ádándon

Idén az utolsó versenyt rendezték meg a harmadosztályú rallycrossban, szeptember 30-án. Vasárnap kora reggel indultunk a Balaton mellé, Ádándra. A település határában dombok és egy patak közt találtunk rá a pályára. A szervezők elmondása szerint pár napja még víz alatt volt a terület, de a hétvégére fölszáradt a versenypálya. Olyannyira, hogy utoljára ennyi port az augusztusi szárazságban, homokpályán megrendezett versenyen nyeltem. Az eredetileg fekete bőrkabátos emberek szürkék voltak, mint a rinocérosz, és legalább olyan sárosak is, mert az esőzések azért nem múltak el nyomtalanul, a patakból frissen kikotort agyagos iszap minden cipőn mély nyomokat hagyott és kellemesen árasztotta magából a szagot.

Nézők nem is voltak túl sokan, ez a szervezők szerencséje, mert olyan lehetetlen helyet jelöltek ki számunkra, hogy onnan nemhogy a pályát, de jó, ha egy kanyart be lehetett látni. Nagyobb nézőszámnál biztos nem tudták volna a kordonok mögött tartani az embereket. A leleményesebbje felmászott az előbb említett kikotort iszaptöltésre, vállalva a dagonyázást, de onnan legalább be lehetett látni a pályát. A közönséggel ellentétben a versenyzők és a komálósok annál többen voltak. Itt a verseny szeretete a fő, hisz elég egy-két ember, aki segíteni tud, ha van valami a sufnituningban összerakott autókkal, a többiek meg élvezik a versenyt, velős megjegyzéseik időnként rákerülnek a videofelvételekre, mint szakmai kommentár (a jövő Palik Lászlói).

A vasárnapi edzés fél tizenegyig tartott, de a közelben lakóknak szombaton is ki lehetett próbálni az autókat és a pályát, ami két aszfaltos és két földes részből állt. A vonalvezetés lehetővé tette a lendületes autózást, bőven 110-120 körül estek be egyesek a célegyenes végi sodrós balosba.

A nevezés 4000 Ft volt, ami tényleg nem sok, főleg, ha azt is belevesszük, hogy már szombaton is lehetett zúgatni a pályán, hogy a határban autózáshoz szokott versenyzők ráérezzenek a pálya ízére. Többen voltak, akik frissen elkészült, rallyra, vagy másodosztályú rallycrossra felkészített autóikat az idei utolsó versenyre egyrészt tesztelés céljából hozták ki, másrészt hogy szokják a versenykörülményeket és egy kis rutinra tegyenek szert. A nevezési díj annak fényében még barátságosabb, hogy már egy egyszerű szlalomversenyen is 3000-3500 Ft-ot kérnek el.

A verseny nyolc kategóriában zajlott. Három futamban mindenki 4-4 kört mehetett, és a három futamból a két legjobb időt vették figyelembe a végelszámolásnál. Hozzátartozik a történethez, hogy kézi mérés volt, ami a végén meg is mutatkozott. Egy A-csoportos Suzuki úgy ment, mintha dróton húzták volna, soha nem láttam még embert Suzukival ilyen ügyesen szaggatni, mégis csak az abszolút 19. helyre sorolták. Később kiderült, hogy az egyik futamnál nem is mérték (nem ment a stopper), ezért az előző átlagát vették (egy kör átlagát!? jújj…) Így esett meg az is, hogy az egyik futam után az első hét helyezett időeredménye három másodpercen belül oszlott el, tizedeken is múltak helyezések. Hát ember legyen a talpán, aki leméri a különbséget.

Rallycross harmadosztályban a rajt az MNASZ (autósport-szövetség) új szabálya szerint nem egyszerre történik, hanem a rallyhoz hasonlóan egymás után, de csak pár másodperc különbséggel indulnak a pilóták. Így kívánták megelőzni az ifjú titánok tülekedését a célegyenes utáni kanyarban, de azért így is láthattunk bőven utoléréseket, tülekedéseket, előzéseket, és persze a nagy igyekezetben jókora megpördüléseket. Az egyik tülekedésből kisebb összeszólalkozás is fakadt, de az I. osztályban idén már verekedést is láthattunk, úgyhogy ez tényleg csak a verseny miatti izgalomnak és feszültségnek tudható be.

A tíz legjobb időeredményt elért versenyző indulhatott az úgynevezett szuperdöntőben, amelyet a futamok végén rendeztek. Közülük került ki az abszolút kategória első három helyezettje. A döntő győztese egy Mazda 323-as lett, gyárilag turbóval és összkerék-hajtással felvértezve.

A nap érdekessége, hogy egy 13-14 éves kissrác első helyezést ért el kategóriájában egy VW Sciroccóval, maga mögé utasítva édesapját a második helyre.

Némi elfogultsággal (az építő és versenyző a barátom), de talán anélkül is a verseny szépségdíjasa az a sok munkával elkészült 1.4-es Opel Corsa volt, amivel Gorácz Béla 3. helyezést ért el az A3-as kategóriában. Nem csak a parkolóban tűnt ki, de sokaknak tetszett a finoman duruzsoló motorja is.

Az eredményhirdetés után felkéredzkedtünk még a pályára, egyik barátom Audi Quattrójával tettünk néhány kört, és remek helyszínnek találtuk egy jövőbeni Audi találkozóra (persze télen). Hajrá!