Pénzes Andrea és Hegedűs Andrea a FlixBus-nál dolgoznak buszsofőrként, így ha külföldre kívánunk utazni, jó eséllyel pillanthatjuk meg őket a volán mögött. Ezek a hölgyek akár napi ezer kilométert is levezethetnek egy nap 40-50 emberrel a hátuk mögött. Most elárulták, miért választották ezt a szakmát, illetve, hogy éri-e őket bármiféle megkülönböztetés?
Hegedűs Andrea már egyetemista éveiben is eljátszott a gondolattal, hogy buszsofőr lesz. Alapvetően közlekedésmérnöknek tanult, de az irodai munka nem annyira vonzotta. Egyszer felfigyelt egy D-kategóriás, azaz buszos jogsi hirdetésre és úgy döntött belevág.
Akkoriban úgy éreztem, hogy a számítógép előtt való ücsörgés nem az én műfajom, kipróbálnék valami kalandosabbat is, így jelentkeztem a képzésre. Néhány hónap múlva sikeresen elvégeztem a tanfolyamot és megkezdtem a munkát, közben az egyetemet is sikerült befejezni. Ekkor még úgy gondoltam, hogy pár év múlva úgyis megunom és elvágyódom majd egy kényelmes irodába dolgozni, de végül nem így történt“ – számolt be tapasztalatairól.
Hegedűs Andrea nem akart a számítógép mögött üldögélni. Fotó: FlixBus
Pénzes Andrea viszont egy bank irodai forgószékét cserélte egy kényelmes, légrugós buszülésre. A folyamatos stressz és konfliktusok miatt érezte úgy, hogy más hivatás után kell néznie. Ha valaki megkérdezi őket, mit szeretnek a legjobban a szakmájukban, akkor kérdés nélkül rávágják, hogy magát a vezetést. „Még új vagyok ebben a szakmában, de nem kényszerből vagy a megélhetés miatt vezetek. Több szakmám is van, de ebben érzem jól magam”- árulta el a hölgy.
„Nagyon szeretek vezetni, ezen kívül mivel nem vagyok egy túlzottan társasági ember, nekem inkább feltöltődés egy-egy út, amikor nem beszélgetek senkivel, egyszerűen csak koncentrálok a munkámra” – jegyezte meg Hegedűs Andrea. Számára tehát egyértelműen a nyugodt pillanatok jelentik a legnagyobb pozitívumot.
Elismerés, vagy ítélkezés?
Joggal adódik a kérdés, hogy vajon elismerésből, vagy ítélkezésből jut a hölgyeknek több a volán mögött napi munkájuk során? „A mai napig sok férfi elcsodálkozik, amikor meglát a volánnál. Néha látom a szemükben a kérdést: vajon mikor indul a következő járat, amit férfi vezet? Szerencsére ma már a nagy átlag elfogadja, hogy mi is szerethetünk vezetni, és képesek vagyunk megugrani a magasra állított lécet“ – jegyezte meg Pénzes Andrea. „Az én utasaim inkább meglepődni szoktak, mint ítélkezni. Sok pozitív visszajelzést is kaptam már az évek során az utasoktól, ami minden alkalommal nagyon jól esett!“ – tette hozzá Hegedűs Andrea.
Pénzes Andrea a bankszektorból nyergelt át a buszvezetésbe. Fotó: FlixBus
Mindkét hölgy egyet ért abban, hogy a buszvezetés jelenleg hiányszakmának számít, így egy nőnek a gyermekvállalás miatt nem kell attól tartania, hogy „nem lesz hova visszamenni”. Ugyanakkor a munka és a család összeegyeztetése komoly kihívást jelenthet. A változó munkarend és a hosszú munkanapok miatt a gyermeknevelés és a munkavégzés nehezen illeszkedik egymáshoz. A FlixBus szerint a női buszvezetők helyzete tehát egyértelműen nem egyszerű, de a szakma sok lehetőséget ad, és a társadalmi elvárások változásával egyre inkább megteremthető a nők számára is a lehetőség, hogy sikeresen érvényesüljenek ezen a területen.
Mi a recept? A siker és az elismerés nem várat magára, ha az ember szenvedéllyel és elhivatottsággal végzi a munkáját. A buszvezetés viszont nemcsak a férfiak kiváltsága – a tehetség, a kitartás és a szenvedély mindenkinek egyenlő esélyt ad, hogy sikeres legyen a kormánynál. „Ha valaki szeret vezetni, vonzza ez a szakma és megkapja azt a hátteret, ami ehhez a munkához szükséges , mindenképp élje meg az elképzeléseit!“ – hangsúlyozta Pénzes Andrea.
A hölgyek nemcsak a buszok kormányai mögött tűnhetnek fel. A Vezess nemrég arról számolt be, hogy Norvégiában a hulladékszállító teherautók vezetésében egyre több nő vesz részt.
