Manapság már természetesnek vesszük, ha a havat egy narancssárga Unimog tolja le az útról az autósoknak. Régen ez nem volt mindig így, a német teherautót erdei és mezőgazdasági felhasználásra tervezték a kezdetek-kezdetén. Ráadásul Heinrich Rößler vezető tervező és a modell névadója, Hans Zabel még úgy mutatta be az Unimogot, hogy annak fülkéje sem volt, nemhogy felszerelhető hóekéje. 

1951-ben, tehát három évvel az Unimog hivatalos bemutatása után egy ügyfél “speciális” igénnyel állt elő. A Fekete-erdőben lévő Falkenau faluban élő Alfred Hitz egyszer csak jelezte a gyár felé, hogy jó lenne valamilyen olyan eszköz, ami lehetővé teszi, hogy az Unimoggal akár a havat is takarítani lehessen az erdei utakon. Az ő 25 lóerős – akkor még vadonatújnak számító – Unimogjára kellett tervezni egy hóekét.

A feladat Alfred Schmidtre, a fiatal mérnökre hárult, aki végül egy 2200 mm széles és 1100 mm magas hóekét hozott létre. Az egyszerűen K1-es névre keresztelt hóeke egy-egy láncnak köszönhetően mechanikusan süllyeszthető, illetve emelhető volt, így nem okozott gondot akkor, amikor hómentes utakon kellett vele közlekedni. 

Így született meg a hókotrós Unimog 1

Mercedes-Benz Unimog ahogy éppen leszámol a hóval. 

A fejlesztés bevált és azóta több mint 100 ezer hóekével szerelt Unimogot adott el a Daimler 70 év alatt. A kínálatban jelenleg az U219-es és az U535-ös modellváltozatok rendelkeznek ilyen kiegészítővel. A speciális mentőegységek számára ugyanakkor gyártanak nagyobb fülkével és masszívabb alvázzal rendelkező hókotrós Unimogokat is, amelyek U4023-as, illetve U5023-as típusszámmal futnak. Hóekével és sószóróval felszerelt Unimogok szép számmal akadnak idehaza is, legutóbb viszont a román nemzeti útkezelő vásárolt 135 darab ilyen útkarbantartó kisteherautót. 

Hogy mennyire szívós gép az Unimog, azt jól tükrözi, hogy még a félméteres sártengerben is lazán elhúz maga után néhány hosszabb fatörzset. Az ezzel kapcsolatos videó ebben a cikkben látható.