Korábban sok olvasónk érdeklődését felkeltette cikkünk arról, mi mindenre költöttünk saját használt autóink kapcsán. Ezek a cikkek tükröt tartanak azoknak, akik használtautó-vásárlást terveznek, egy nem reprezentatív, de annál életszerűbb áttekintést adnak arról, mivel jár használni az adott típusú és motorú autókat, többnyire jóval a serdülőkoron túl. Jöjjön egy őszinte visszatekintés az idei évre, kiadásokkal, gondokkal, fogyasztási adatokkal arról a három autóról, amelyek szervizelését én intézem.

Ford Focus 1,6, 2005, 219 000 km

Névsorban első a családi autónk, a Németországból behozott Ford Focus 1,6. Három éve 185 000 kilométerrel jött be, 95 százalékban feleségem használja, de én is boldogan beleülök. 2016-ban költöttünk rá gazdagon, sok pénzt vitt el, bár nem javításra, inkább karbantartásra, vezérléscserére vagy kopóalkatrészekre, fékre, gumira, kuplungszettre áldoztunk.

Évente nagyjából 9 ezer kilométert fut a Focus, az utak zömét a tesztautókkal tesszük meg, hogy legyen róluk tapasztalatom

Az előző évi kiadásoknak megvan az az előnyük, hogy idén nem sok szervizszámlával hízott a mappa. Nyár elején az időnként rángató, csúnyán járó, erőtlen motor arra utalt, hogy ismét gyújtásmizériával állunk szemben, valószínűleg az egyik hengerben nem ég el az üzemanyag.

Ezzel nem szabad viccelni, mert az el nem égett benzin tönkrevághatja az igen drága katalizátort. A szakszerviz diagnózisa gyújtótrafó-hiba volt, 214 000 kilométerig tartott a gyári. Bár az ablakmosóspriccni mellett bejutó víz miatt az egyik gyújtókábelt 2016-ban kicseréltettük, a trafó mellé a használt Ford Focus kapott négy új gyújtókábelt és négy gyári gyertyát is. Az összköltség munkadíjjal kerekítve 60 000 Ft volt.

Hobbiból tavasz végén felszereltem a nyári kerekeket, de nem éri meg. A gyári kerékkulcs nem erre való, gyorsan nyírja a Focus amúgy is problémás csavarjait, egy rendes kerékkulcs árából sok szezonon át cseréli a kerekeket a gumis. Ez sokkal gyorsabb és évente kétszer rá kell néznie szakembernek, hátha szelepet kell cserélni vagy kiegyensúlyozásra van szükség

Korábban már jeleztem egy olajcsere alkalmával a munkafelvevőnek, hogy a kocsinak van valami zaja 60 felett, ami nem differenciálmű, de emelőn a kerekeket átpörgetve nem tűntek rossznak a kerékcsapágyak. A gyújtásjavítást követő próbaúton már a szerelő is észlelte a zajt, amire a hátsó kerékagycsapágy cseréje volt a megoldás. Mivel a csapágy külön nem, csak kerékaggyal együtt cserélhető, munkadíjjal, számlára 33 000 forint volt a 12 éve szolgáló alkatrész cseréje. Így legalább megszűnt az enyhe, de idegesítő darálás.

Ezeken felül idén olajcserére költöttünk, az átvizsgálással együtt a márkaszervizben 23 900 forintot üzemanyagszűrővel. A városi fogyasztás a 100 lóerős, 1,6 literes motorhoz képest továbbra is túlzás, nálunk sok rövid úttal 10-11 l/100 kilométer, de ezt bekalkuláltuk. Városon kívül 6,5-8,5 liter benzin fogy százon, tempótól függően.

Többnyire márkaszervizbe járunk vele

A nem Ti-VCT, tehát állítható szelepvezérlés nélküli Ford Focus C307 1.6 egyszerre képes boldogítani bennem az ár/érték arányra ügyelő családapát és az autóbuzit is, akinek fontos a kormányzás pontossága, a finoman kapcsolható váltó, az élénk gázreakció, a kényelmes és agilis, de nagyon flott kanyarokat engedő futómű. Három év után áldom felségem előrelátását, aki a költségoldalról még jobbnak tűnő Opel Astra H-ra mondott nemet és kislányunk kiváló érzékét, akinek nem tetszett az általam favorizált Smart Forfour.

Mazda 323 BJ 1,4, 2003, 167 000 km

Hamar Balázzsal közösen másfél esztendeje használjuk a széria utolsó évében gyártott 323-as Mazdát, amely a korabeli japán autók jellegzetes hibáját és erényeit összegzi. Oszlásnak induló hátsó sárvédője, az ajtók alján jelentkező rozsda és a küszöbök korróziója szöges ellentétben áll azzal a makulátlan rendelkezésre állással, amit technikája garantál.

Másfél éve jött Ausztriából, felkészítés nélkül megfelelt a magyar műszakin. A menetből letett vizsgát sokan túlértékelik, pedig egy autóba, amelynek fékje, futóműve, kormányzása, világítása és karosszériája nincs olyan állapotban, hogy külön ráköltés nélkül kapjon friss műszakit, én nem ültetném be a családot

Jelenleg 168 000 km van benne, vezetett szervizkönyves, kulturáltan működő és a csámcsogó rozsda miatt egyre csúnyább autó. Behozatal után járt lakatosnál aki a küszöböket és a hátsó sárvédőíveket javította, de nagyon rosszul választottunk. A kocsi ma nem szebb, mint érkezésekor volt, a bukszánk viszont könnyebb lett mintegy 100 000 forinttal.

Idén olajat, olajszűrőt és légszűrőt cseréltünk rajta. Nem fogy belőle a kenőanyag, 5W30-ast rakott bele a szerviz, ahol a hátsó futóműből jövő koppanó hangoknak is meg lett az oka. 2018-ra a hátsó stabilizátorpálcák cseréjét kell beütemezni és ha már újra emelőn lesz az autó, a stabilizátorszilenteket is kicseréltetjük. Előbbi alkatrészköltsége darabonként öt-hatezer forint, a stablizátorgumi ára talán 1600 forint volt és ebből is kettő kell a fekvőrendőrökön és úthibákon hallható hangok megszüntetéséhez.

Szíjas vezérlésű motorok hajtották az utolsó 323-ast, a láncos motorgenerációt a Mazda3 BK vezette be

Nyáron a tömítetlenség miatt kicseréltettük a hűtőt. Lehet, hogy javítható lett volna, de egy új hűtővel hosszú távra jól megoldható ez a gond és utána ismét használható az autó. Munkadíjjal együtt 40 000 forintot költöttünk erre.

Jelenleg a családi és baráti körben a Mazda 323 BJ 1,4 a backupautó, ha valakinek hirtelen kocsi kell, mert az övé lerobban, összetörik, szervizbe megy. Mindig lehet rá számítani, egyhavi állás után elsőre és könnyen indul.

Egyformán rövid az 1,4i és a 98 lóerős 1,6i áttételezése. Autópályán mindkettő hangos, stabilitásuk jó

Városban 8 liter körül fogyaszt, autópályán és országúton 6 literre érdemes számítani az 1,4-esnek mondott, valójában 1324 köbcentis, 73 lóerős motortól. Városban a nagyon gyorsan bemelegedő négyhengeresnek örülünk, országúton a stabil futóműnek és a rendíthetetlen bizalomnak, amit a japán technika és az összes kényelmi funkció hibátlan működése kelt.

Opel Corsa C 1,0, 2003, 218 000 km

2016. augusztusában hoztuk be testvéremnek Ausztriából a piros C Corsát, hogy legyen mivel elkezdenie vezetni. Kezdőautónak most sem tudnék jobbat kitalálni az alacsony alkatrészárú, jó szervizhátterű, nyomott árú márkaszervizes karbantartási csomagokkal megtámogatott és a maga idejében kifejezetten jónak számító kiskocsinál. Persze nem az Opel Corsa C 1.0 az egyetlen jó megoldás, de ez is egy jó megoldás.

Kezdőautónak vette testvérem, eddig nagyon bevált. Akinek fontosabb a kényelem a fenntartási költségeknél és nem városi autónak venne C Corsát, jobban jár az erősebb és egyenletesebben járó négyhengeresekkel. Nővéremnek Budapestre és Balatonfüredre kellett az autó, ezért lett az ezres benzines

Érkezése után volt rajta vezérműlánccsere, kapott jobb hátra egy új kerékcsapágyat, új vízszivattyút, előre új féktárcsákat és fékbetéteket, a lefittyenő indexkar helyett egy bontottat 3000 forintból, pótoltuk az előző tulajoknál elkallódott kalaptartót, a viseltes váltószoknyát és a kezet nyíró, törött váltógombot megszépítette egy kormánybőröző szakember. A nem működő hátsó ablakfűtés maradt, ahogy volt, mert javítása nekünk nem ér meg 40 000 forintot.

Idén kicseréltettük az ablaktörlőlapátokat és a hátsó üléstámlát, mert a lehajtó mechanika nem működött, ezt sajnos nem ellenőriztem a próbaúton. Ti ne feledkezzetek meg erről a részletről sem, mert ritkán kell, de akkor nagyon. Év közben a kazettás rádió helyett az autó egy bontott CD-s gyári egységgel gazdagodott, 15 000 forintért.

Gajdán mester némi fegyverolajjal megjavította az idegesítően nyikorgó ajtót

Műszaki téren két feljegyzésem van csak az idei évre. A márkaszervizben 15 000 forintból megejtett motorolajcserén kívül gyertyákat cseréltettük ki, ha már a hátsó üléstámla cseréje miatt amúgy is a műhelyben jártam. Az új gyári gyertyák hatása a finomabban járó, jobb gázreakciójú és lelkesebben húzó motorban azonnal érezhető volt. Minél kisebb és gyengébb egy motor, annál jobban érezni rajta bármi javulást (vagy romlást).

Idén többször is megijesztett az autó a lábtér beázásával. A C Corsáknál az elöregedő szélvédőtömítésen kívül a víz bejuthat karosszéria vezérlőelektronika (BCM – Body Control Module) házánál is, de ahhoz eső kellene, míg a nővérem autójában száraz időben is állt a víz a hótálcán.

Mivel perzselő nyárban romlott a helyzet, inkább a légkondicionálással a levegőből kicsapott pára lehetett a ludas. Az elvezetőcső eltömődése vagy fájdalommentesen vagy a műszerfal szétszedésével és elég drágán javítható. Ebben a piros háromajtósban az ismerős szerelő kifújta a lefolyócsőbe ült szöszmöszt és nem fogadott el pénzt érte, csak két Autó Magazint. A hiba megszűnt.

Nagy, erős, menő és költséges dízelek helyett a család szívó benzines használt autókat használ

Tetszik a Corsában, hogy az egyliteres, háromhengeres motor ellenére sem teljesen fapados. Tágas belül, szervokormányával nagyon könnyen irányítható és vannak benne apró, kedves figyelmességek. Rükvercbe kapcsoláskor hátsó ablaktörlője magától töröl egyet, ha elöl megy az ablaktörlő, a csomagtérajtó üvegének fűtőszálát sűrűbbre vették a pótféklámpa körül, belül kis kampókra akaszthatók a kabátok a B-oszlopon, a belső világítás szép átmentettel alszik el, akár  színházakban.

Érdemes volt tavaly rendbe rakni a vásárlás után, mert 2017-ben semmi baja nem volt. Nagyon egyszerű vezetni, az egyenletes nyomatékleadású szívómotor elviseli a négyest kettes helyett, kezdőnek ideális autó.

Sokszor kölcsönkérem nővéremtől a kis Corsát, cserébe igyekszem gondját viselni

Fogyasztása nekem csalódás. Légkondicionálással 5,9-6,3 l/100 kilométer autópályán, országúton és városban járva, mert az 58 lóerős, egész gyorsan bemelegedő motornak nyomni kell a gázt, hogy menjen. Türelmesebb használattal ez lejjebb vihető, országúton és sztrádán 5,03 volt az egyliteres régi Swifttel és a modern Škoda Fabiával közös teszten. Autópályán az egyenletes 120-at 5,3 literrel tartja. Összességében eddig nagyon bevált az autó, remélem, hogy 2018 hasonlóan eseménytelen lesz szervizszempontból.