Kétségtelen, hogy az autózás története tele van érdekes megoldásokkal, furcsa ötletekkel és zsákutcákkal. Sok esetben meglévő problémára adtak a mérnökök nyakatekert választ, máskor a probléma sem létezett, amire kiötlötték a megoldást.
Ebben a szürkezónában mozog egy olyan kiegészítő, ami inkább az idősebb korosztály számára ismerős, mert a kilencvenes években még akadtak olyan autók az utakon, amelyeken ott volt ez a furcsaság.
Ez pedig nem más mint a fényszóró külön kis cuki törlőlapátja!
A klasszikus változat a szélvédőmosó logikáját vitte le a fényszórókra: külön motor, kar, lapát, cső, fúvóka, néha külön kapcsoló, néha a szélvédőmosóval együtt működő automata rendszer. A SaabMuseum innovációs idővonala szerint 1970-ben vezették be a fényszórómosó-törlő rendszert a 1971-es modelleken. Ennek érdekessége, hogy a lapát nem félkörben söpört, hanem oldalirányban, szinte kis seprűként dolgozott a lámpa előtt.
A svédeknél volt ráció az újításban. A skandináv tél, latyak, sós út, sötétség és hosszú országúti közlekedés együtt olyan környezetet teremtett, ahol a fényszóró a túlélés egyik alapfeltétele volt, és nem lehetett kilométerenként megállni lesikálni a sarat.
A korabeli autók lapos, sokszor üvegbúrás, viszonylag egyszerű geometriájú fényszórói pedig falként gyűjtötték magukra a koszt, ugyanakkor ez a kialakítás kedvezett a törlőrendszereknek is. A Saab után a Volvo is átvette a megoldást, egy 1981-es Volvo 244 brosúra szerint a 244DL alapfelszereltségében szerepelt a fényszórómosó-törlő.
Egy 200-as Volvón. Fotó: Doroznik/getty Images
Ezzel valóságos divatot teremtettek az 1980-as évekre, sok európai prémium- és felső-középkategóriás autón megjelent a megoldás. Sőt, még a vasfüggönyön túlra, vagyis hozzánk is átszivárgott ez az extra, a Lada esetén a lámpatörlő nem a nyugati exportmodellek kiváltsága volt, de sokan hamar leszerelték őket, mivel minden egyes ablaktörlésnél bekapcsoltak, és gyorsan fogyasztották az ablakmosó folyadékot.
Ahogy az autók orra aerodinamikusabb lett, a lámpák pedig íveltebbek, bonyolultabb formájúak lettek, egy mechanikus lapát már sokkal kevésbé tudott hatékonyan dolgozni. Így helyüket szép lassan átvették a nagy nyomású vízsugárral dolgozó rendszerek.
Valamint a műanyag lámpabúrák megjelenése is problémát jelentett, ezek az üveggel ellentétben érzékenyebbek a karcolásra, felületi sérülésre.
Tehát ez is egy olyan autóipari kiegészítő volt ami az adott kor kihívásaira válaszolt, de ahogy haladt az idő szép lassan okafogyottá vált. Mindenesetre ma már mókás látvány ahogy egy korabeli veterán gépen a kis lapátok dolgoznak.
