A kötelezővé tett két kerékcsere nem jött be, a 2025-ös Forma-1-es Monacói Nagydíj a szándékok ellenére igazi antiverseny lett, melyen az egymás előtt-mögött autózó csapattársak – a Racing Bulls, valamint a Williams pilótái – a mögöttük haladókat feltartva hoztak össze idő- és végső soron pozícióveszteség nélküli kerékcseréket.
Az egyik legnagyobb vesztes a futamra semmilyen épkézláb stratégiával nem készülő Mercedes lett, a mezőny sűrűjéből induló pilótáik értelmetlenül kivárva végig csak mások mögött vonatoztak – egészen addig, míg a vége felé George Russell a szándékosan csak kullogó Alex Albont szabálytalanul meg nem előzte a Nouvelle-sikán levágásával. A frusztrált angol nem adta vissza az ebül szerzett pozíciót, nem is tagadta a szabálytalanságot, a rádión dacosan bemondta, hogy vállalja a büntetést a manőverért.
Russell bokszutca-áthajtásos büntetést kapott, de a helyzet pikantériája, hogy a „lassúsági” versenynek köszönhetően végül így sem veszített pozíciót – persze pontot sem nyert –, a 11. helyen intették le.
„Hogy őszinte legyek, 50 kör után nagyon elegem lett a Williams farának nézegetéséből. Ironikus, hogy végül előrébb végeztem ezzel a húzással, mint ha maradtam volna Alex mögött. Három kör alatt sikerült egy bokszkiállást kiautóznom, mert szabadon futhattam a saját tempómat” – mondta Russell a hétvégén következő Spanyol Nagydíj csütörtöki sajtónapján.
„A hétvégének amúgy is lőttek már korábban” – utalt az időmérős műszaki hibás Q2-es búcsúra. „Egyszerűen csak szerettem volna kiélvezni Monacót. Az egész idényben ez a legadrenalindúsabb verseny, de a helyzet miatt nem volt rá lehetőség. Legalább az utolsó 25 kört élvezhettem. Nem arról van szó, hogy George Russell lázadó, egyszerűen elegem lett abból, hogy Alex nagymamaként vezetett” – folytatta.
A verseny után Albon – valamint a stratégia végrehajtásában szintén aktív szerepet vállaló csapattársa, Carlos Sainz is – arról beszélt, hogy nem élvezte az ügyeskedést, a Russell-lel régi, szoros barátságot ápoló thai pilóta pedig igyekezett is kiengesztelni mercedeses kollégáját egy vacsorameghívással.
„A legdrágább fogást rendelte, de tényleg! Homáros tésztát, de legalább desszertet nem kért, az egy kicsit segített. De semmi gond, jó esténk volt” – mesélte jókedvvel Albon.
„Igen, én fizettem, illett is. Tényleg keserves futam volt, el sem tudom képzelni, neki milyen lehetett. Nekünk is részünk volt ebben, de legalább volt miért ügyeskednünk, másoknak viszont még rosszabb volt” – mutatott rá Albon.
