Lewis Hamilton öt világbajnoki címnél jár – és jó eséllyel idén meglesz neki a hatodik is –, a pole-ok számában már két éve övé a rekord, hamarosan pedig Michael Schumacher megdönthetetlennek hitt, 91-es futamgyőzelmi csúcsát is beérheti és túlszárnyalhatja majd.

A hétvégi Brit Nagydíj előtt arról kérdezték az angol pilótát, hogyan érez azt illetően, hogy egyesek szerint az eredményeit csakis a domináns autónak köszönheti.

“Nem feltétlenül érdekel ez. És ezt nem rosszindulattal mondom, egyszerűen csak nem igazán befolyásol a dolog. Mindenkinek joga van a véleményéhez, de nem ezen múlik, hogy jól végzem-e a dolgomat vagy sem. Én tudom, hogy jól vagy rosszul végeztem, tudom, hogyan teljesítek, és hogy van-e még bennem plusz. Tudom, hogy milyen munkát végzek a csapatnál és azt is, ha egy-egy versenyhétvégén nem remekelek” – mondta, hozzátéve, hogy a külső szemlélőknek amúgy is lehetetlen megítélni, hogy egy-egy Forma-1-es pilóta hogyan teljesít, mit ad hozzá a technikához.

“És az embereknek nagyon nehéz is megítélni minket, hiszen csak mi húszan vezetjük ezeket az autókat, a nagyközönségnek, de még a szaksajtó tagjainak sincs lehetősége arra, hogy, hogy beüljenek egy ilyen autóba és élesben vezessék, mint mi.”

“Én elmehetek kosarazni, és egy-egy pillanatra érezhetem magam LeBronnak (James) vagy Seth Currynek; vagy amikor teniszezünk apukámmal – pocsékak vagyunk, mi a Hamilton család – és néha sikerül a háló túloldalra juttatni a labdát, vagy amikor sikerül a jó sarokba ütnöm, jó volt a szerva, egy pillanatra (Roger) Federernek érzem magam.”

“De F1-es autóba nem ülhetsz be csak úgy, nem lehet menni egy kört és azt mondani, hogy na, Lewis voltam! Szóval nehezebb felmérni, nehezebb érzékelni a nüanszokat, azt, hogy mennyire visszük a határig. Persze vannak olyanok is, akik értékelik, akik az egész show-t vagy a technikát szeretik benne és meg is értik.”