Pontosan öt éve annak, hogy Michael Schumacher a franciaországi Meribelben súlyos agysérüléssel járó síbelesetet szenvedett, és a hétszeres világbajnok állapotáról – hivatalosan – azóta sem kaptunk igazán pozitív híreket.

Az évforduló tehát szomorú, de mi az 5-ös szám jegyében inkább a pozitívumokat kerestük most, alább az egykori Benetton-, Ferrari- és Mercedes-pilóta legszebb futamait próbáltuk összeszedni.

306 futammal, 91 futamgyőzelemmel természetesen bőven volt miből válogatni, ebben az esetben az olyan versenyeket kerestünk, amelyekben valami extra is volt, mert bár a nagy előnnyel megszerzett pole-ból indulva elért rajt-cél győzelem is szép, az mutatja az igazi nagyságot, ha nehéz körülmények között, komoly csata végén jut el valaki a kockás zászlóig.

Íme Schumi öt legjobb Forma-1-es futama – pusztán időrendi sorrendben.

Belga Nagydíj, 1995

Spa-Francorchamps-ot Schumacher nappalijának becézték, nem véletlenül: a német a belga pályán mutatkozott be 1991-ben, a következő évben ott nyerte első F1-es futamát, majd jó néhányszor győzött még ott, például 1995-ben is.

A címvédő Schumacher csak a 16. helyről rajtolt, de sikerült beérnie és megelőznie a bajnoki kihívó Damon Hillt, akit aztán a vizes pályán száraz gumikon is maga mögött tartott, hogy végül majdnem 20 másodperces előnnyel nyerje meg a futamot…

Spanyol Nagydíj, 1996

Schumacher első ferraris győzelme: a Regenmeister megint megmutatta, hogy a vizes aszfalton külön ligában vezetett. A rosszul sikerült rajtnál ugyan visszaesett a 6. helyre, de nem kellett sok hozzá, hogy az élre kapaszkodjon, majd elképesztő tempóban körözött az esőben, végül 45 másodperces előnnyel nyert, a harmadik helyig lekörözte a mezőnyt.

Magyar Nagydíj, 1998

Bár a nagy ellenfél Mika Häkkinen McLarenjén adódó műszaki probléma is segített Schumachernek, a ’98-as Magyar Nagydíjat megérdemelten nyerte meg a német, miután háromkiállásos stratégiára váltva egy bokszkiállásnyi időt kellett nyernie, hogy az övé legyen a vezetés – Schumi gyakorlatilag időmérős köröket futott egymás után egy teljes etapon.

San Marinó-i Nagydíj, 2005

Schumi ezen a futamon nem is győzött, de így is késői ferraris korszaka egyik legjobb teljesítményét nyújtotta: a német a 13. helyről rajtolva, a Trulli-vonatot megszenvedve érte utol az ifjú titán Fernando Alonsót, akivel aztán parádés, sőt, legendás csatát vívott a leintésig, Schumachert végül mindössze 0,2 másodperces hátránnyal intették le a 2. helyen.

Brazil Nagydíj, 2006

Schumi első visszavonulása, a búcsúfutam. A hétszeres világbajnok utolsó ferraris évében is versenyben volt a bajnoki címért, ám a megelőző, Japán Nagydíjon történt kiesése miatt a címvédő Alonso már 10 ponttal vezetett a szezonzáró előtt, így a spanyoltól nullázás, a némettől győzelem kellett volna a fordításhoz.

Ez ugyan nem sikerült, de a szupersztár megmutatta, hogy nem a képességek vagy a motiváció hiánya miatt távozik: a 10. helyről rajtolva a már az első körön bemutatott egy dupla előzést, majd Giancarlo Fisichellával az 5. helyért küzdve defektet kapott, a mezőny végére esett vissza, de ez sem vette el a kedvét, nagy lendülettel és kitartással az utolsó pillanatig küzdve lett a 4.