Lassan öt éve, hogy Michael Schumacher súlyos agysérüléssel járó síbalesetet szenvedett Franciaországban, a hétszeres világbajnokról azóta szinte semmit sem tudni. A család ugyanakkor most nyilvánosságra hozta az egykori Benetton-, Ferrari- és Mercedes pilóta eddigi utolsó, 2013 októberében készült interjúját, íme:
Exclusive:
Schumacher’s family releases the last interview of Michael.
October 2013#KeepFightingMichael pic.twitter.com/t9lueHbKMr— Michael Schumacher (@4everMSC) November 21, 2018
Arról, hogy melyik volt az érzelmileg nagyobb hatású bajnoki címe, az 1994-es első, vagy a 2000-es, első ferraris siker:
“Egyértelműen a 2000-es, szuzukai győzelem a Ferrarival. 21 év bajnoki cím nélkül a Ferrari, négy év számomra, de végül Szuzukában sikerült nyerni, méghozzá egy különleges futamon.”
A Forma-1-ben töltött több mint 20 év alatt melyik ellenfelét tisztelte legjobban?
“Egyértelműen Mika Häkkinent. Nagy csatáink voltak, de magánemberként nagyon jó volt a viszonyunk.”
Fizikailag mennyire megterhelő sport a Forma-1?
“A Forma-1 nagyon kemény. Régen még nehezebb volt, nem volt fékrásegítő, nem volt kormányszervó, de így is az egyik legnehezebb sport, amit űzhet az ember.”
Gyerekként volt-e Forma-1-es példaképe?
“Gyerekként, gokartos koromban Ayrton Sennát figyeltem és Vincenzo Sospirit, akit nagyon nagyra tartottam gokartversenyzőként, de az igazi példaképem Tony Schumacher volt” – viccelt a hétszeres világbajnok, hiszen Tony Schumacher vele egykorú amerikai gyorsulási versenyző, akinek szintén csak a kilencvenes években indult a karrierje.
Tudta-e, hogy egy napon új rekordokat állít majd fel, és kételkedett-e valamikor a képességeiben?
“A rekordok egy dolog… Kételyek? Szerintem fontos, hogy az ember ne bízza el magát, hogy szkeptikus legyen, hogy keresse a fejlődési lehetőségeket, a következő lépést, szóval mindig is úgy voltam vele, hogy nem vagyok elég jó, még dolgoznom kell, azt hiszem, ez volt a sikereim receptje.”
Schumacher mindig is azt mondta, hogy a Forma-1 csapatsport, de valójában nem egy emberről szól a dolog?
“A siker, legyen szó bármiről – legalábbis az általam ismert dolgokban –, mindig is a csapatmunka eredménye. Az ember teszi, amit tesz, de egy csapat részeként sokkal erősebb lehetsz, a Forma-1 pedig egyértelműen csapatmunka.”
A Benettont és a Ferrarit világbajnoki címekig vezette, a Mercedesnél pedig segített az alapok lerakásában – de összehasonlíthatók-e ezek az időszakok?
“A Benettonnál négy-öt év alatt felépítettük a csapatot és bajnoki címet nyertünk, ugyanez volt a Ferrarinál is, és a Mercedesnél is ugyanezzel próbálkoztam, csak rövidebb idő alatt. Szóval hogy van-e közös ezekben? Igen.”
A folyamatos önfejlesztés keretében minden más versenyzőt figyelt, vagy csak a legjobbakat elemezte?
“A fejlődés keretében az ember nem csak az autóval, nem csak önmagával foglalkozik, hanem a többi versenyzővel is, és nem is csak az élmenőkkel, én legalábbis úgy voltam vele, hogy mindenkiben lehet valami különleges, amiből tanulhat az ember.”
Mindig is azt mondta, hogy a gokartozás a legjobb alap a későbbi autóverseny-kategóriákhoz – miért?
“A gokartozás jó felkészülés a későbbi versenyzéshez, mert sok olyan képességet ad, amit aztán továbbfejleszthet az ember, és persze a csaták, a kerék kerék elleni küzdelmek, erről is nagyon sokat tanulhat az ember a gokartozásban.”
Elég-e a puszta tehetség a sikerhez az autóversenyzésben?
“Ahogy minden sportban, a motorsportban is fontos a tehetség, de fejleszteni is kell. Sok különböző képességet kell fejleszteni. A gokartozás jó lehetőséget biztosít a tehetség megmutatására, de autóversenyzőként szükség van további kompetenciákra is.”
