A címvédő Sebastian Vettel az F1 hivatalos oldalának adott interjút, amelyben egyebek mellett az idei szezonról is beszélt. A jelenleg Fernando Alonso és saját csapattársa, Mark Webber mögött a harmadik helyen álló németet arról kérdezték, hogy ki lehet az idény legjobbja, amire így felelt:

“Továbbra is nagyon kiélezett a verseny. Sok versenyző hoz hasonló szintet, ahogy az eredményekből is látszik. Kilenc futam után hárman vagyunk 29 ponton belül! A legkiemelkedőbbek talán Fernando és Lewis, nagyon gyors, még ha Silverstone-ban nem is volt szerencséje.”

“És vannak még mások is. Michael (Schumacher) is képben van, szerintem ma is versenyképes. Az az igazság, hogy mindenki csak olyan eredményes, amilyen az autója, ez pedig kéthetente változhat. Szóval tényleg nem csak egy nevet lehet említeni” – mondta név szerint azért nem említve Webbert.

Míg 2011-ben Vettel könnyedén, igazi ellenfél nélkül menetelt a második bajnoki címéig, idén messze nem ilyen könnyű a dolga, de azt mondja, hogy ennek ellenére is ugyanúgy élvezi az F1-et – igaz, nem tagadja, hogy bőven van árnyoldala is a száguldó cirkusznak.

“Így is szerencsés helyzetben vagyok és értékelem is. Nem panaszkodom, ugyanis imádom ezt az életet és ha választanom kellene, akkor is ezt választanám, a versenyzés adja a legnagyobb örömöt. Semmi nem volt még, ami csak a közelébe is érne. Persze azt is el kell ismernem, hogy megvannak a hátrányai, amik kívülről nem nagyon látszanak. Nem mind arany, ami fénylik!”

“A valóság más, mint ahogy képzelik. Mindig is a versenyzésről álmodtam, abban pedig tényleg ez a csúcs, de a vele járó élet nem szerepelt az álmaimban, senki nem gondolja előre, hogy milyen is. El se tudja képzelni az ember. Állandó utazás, heti hét nap munka, magamra is alig van idő, nemhogy a családra és a barátokra.”

“Ezt nem látják az emberek. Látnak az autóban, és ha jól megy, ünnepelnek. De nem látják, hogy mi is kell ehhez, a szigor, a napi edzés, az önmegtartóztatás, a fegyelem. És ott vannak az intellektuális kihívások is, a mérnöki megbeszélésen ott kell lenni fejben az ő szintjükön, már-már laboratóriumi viszonyok mellett kell képben lenni a technikával. Ezeket a dolgokat nem látják a szurkolók. Amikor bekapcsolják a tévét, megnézik az időmérőt, azt gondolják, hogy na bumm, nem nagy dolog, pár kör, de igazából tíz hónapos éjt nappallá tévő maratoni munka vezet addig.”

“A bőrönd pedig már az ember barátjának számít, egy idő után rutin lesz a pakolás. Persze néha így is sikerült többet pakolni a szükségesnél, de azt hiszem, ezzel minden utazó így van. Azonban úgy hiszem, hogy a mi életünk épp az ellentéte a nyaraló utazókénak. Ők várják, hogy felszálljanak a gépre, ott legyenek a szállodában, reggel lemenjenek a svédasztalhoz, míg mi annak örülünk, ha végre egyszer a saját ágyunkban aludhatunk és a saját konyhánkban ügyetlenkedhetünk otthon.”