A kezdetek

A Forma-1 gyökerei egészen a 20. század első éveiig vezethetők vissza, az autóversenyzés bölcsőjébe, Franciaországba. Az első nagydíjat, grand prix-t 1906-ban rendezték, a Renault-t vezető győztes pedig nem volt más, mint a magyar Szisz Ferenc.

A versenyek a 20-as, 30-as évekre professzionalizálódtak, a lezárt közutak mellett megjelentek az épített versenypályák, és az autógyártók (a francia Bugatti, az olasz Alfa Romeo és Maserati, valamint a német Auto Union és Mercedes) komoly csapatokat állított ki a futamokra.

Megszületik a Forma-1

Már a 30-as években felmerült a grand prix-k világbajnokságba való szervezése, de a második világháború közbeszólt, így az európai autóversenyzés csak a 40-es évek végén éledt újra. 1947-ben foglalták össze a csúcskategória műszaki előírásait, ez lett a Forma-1, az első bajnoki idényt pedig 1950-ben rendezték, a legelső futam a silverstone-i Brit Nagydíj volt.

Az 50-es évek első felében még a háború előtti technikák és versenyzők is hangsúlyosan jelen voltak a sportágban, az Alfa Romeo, a Ferrari, a Mercedes-Benz és a Maserati orrmotoros, virsligumis járgányait olyan pilóták vezették, mint az első világbajnok, Giuseppe Farina, Alberto Ascari, az angol Stirling Moss, vagy a tehetsége okán évente a legjobb autók és csapatok között válogató argentin Juan Manuel Fangio, aki 1957-ig összesen 5 bajnoki címet gyűjtött be.

A sufnicsapatok

Az 50-60-as évek fordulóján megjelent és azonnal elterjedt a középmotoros konstrukció, és a szivar alakú járgányok. Az F1 történetének egyik legnagyobb mérnöke, a Lotus-alapító Colin Chapman számos újítással gazdagította a sportot a következő évtizedben (alumínium monocoque kasztni, a sebességváltó teherviselő elemmé tétele, az ún. szívóhatás).

A 60-as évek a már nagy múlttal rendelkező olaszok által csak garagistéknek, sufnicsapatoknak csúfolt brit alakulatok korszaka volt, a Cosworth DFV motorjai köré mindenki megépítette a saját autóit. A korszak nagyjai közé tartozott Jack Brabham, Jim Clark, Graham Hill.

Szárnyalnak a rút kiskacsák

Az évtized vége újabb korszak kezdetét jelentette: 1967-ben a Lotus autóin megjelent az első szponzori festés, 1968-ban pedig az első légterelő szárnyak bukkantak fel az F1-ben, mindkét újdonság a mai napig a sportág legkönnyebben azonosítható jellegzetességei közé tartozik.

Az autók tekintetében az 1970-es évtized hozta a legtöbb furcsaságot, a tervezők az aerodinamika lehetőségeit ízlelgetve és az akkor még viszonylag laza szabályokat kihasználva óriási kéményekkel, hókotró és tálcaszerű szárnyakkal, hatkerekű autókkal, óriásventilátorral felszerelt járgányokkal álltak elő. A Tyrrell, a Lotus, a McLaren és a Ferrari sikereit olyan nevek hozták, mint Jackie Stewart, Emerson Fittipaldi, Niki Lauda, James Hunt és Mario Andretti.

Vérre ment

A sportág hőskorának egyik szomorú, de igen hangsúlyos eleme volt az óriási kockázat: a 70-es évek elejéig a szezont elkezdő mezőny tagjai közül 2-3 versenyző biztosan nem érte meg a következő évet, a balesetek súlyos sérülésekkel és halálos áldozatokkal jártak. A pályák és az autók biztonságának növelésének egyik élharcosa Jackie Stewart volt.

A pályák melletti kerítések, gumifalak, szalagkorlátok, bukóterek, az autókban a 80-as években elterjedt szénszálas kasztnik, az egyre jobb minőségű tűzálló overallok, bukósisakok, az orvosi ellátás megszervezése mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a halálos és súlyos balesetek száma egyre csökkent, és az F1 fekete hétvégéje, a Roland Ratzenberger és Ayrton Senna életét követelő 1994-es San Marinó-i Nagydíj egyetlen versenyző sem hunyt el az F1-ben.

Az “aranykor”

Az F1-be 1977-ben belépő Renault hozta a sportág következő nagy újítását. A francia gyártó turbómotorjai kezdetben ugyan siralmasan megbízhatatlanok voltak, de a technológia elterjedt és egy évtizedig uralta a száguldó cirkuszt, az erőforrások az egészen elképesztő, 1000 lóerő feletti teljesítményt is hozták. Manapság talán az 1980-as évekre tekintenek legtöbben aranykorként, amikor Nelson Piquet, Alain Prost, Nigel Mansell, Ayrton Senna küzdött a Brabham, a McLaren, a Lotus és a Williams autóiban ülve.

Az évtized az F1 globalizálódásának és üzletiesedésének kezdetét is jelentette, miután a Brabham csapatfőnöke, egy bizonyos Bernie Ecclestone előbb a konstruktőrök szövetségének vezetőjeként egységessé tette a sportág szervezését, majd ügyes húzásaival lassan a saját kezébe kaparintotta az F1 teljes üzleti oldalát, hogy végül megkapja “az F1 ura” jelzőt.

A rövid ’90-es évek

A Forma-1-ben tulajdonképpen csak Mansell ’92-es révbe érése, Prost ’93-as visszavonulása és Senna ’94-es halála zárta le végleg a 80-as éveket, ezután emelkedtek fel a korszak új sztárjai, Michael Schumacher, Damon Hill, Jacques Villeneuve és Mika Häkkinen hozta a Benetton, a Williams és a McLaren sikereit. A korábban csak alkalmi győztes Ferrari ’99-es konstruktőri bajnoki címe azonban már egy új korszak nyitányát jelezte…

A világ nem elég

Az olasz csapat és német pilótája totálisan uralta a 2000-es évtized elejét, Schumacher és a Ferrari öt éven keresztül minden bajnoki címet begyűjtött, a McLaren, a Williams és a lassan tényezővé váló Renault csak mellékszerepet játszott.

A Renault és Fernando Alonso 2005-6-ban törte meg a sorozatot, a főszerep ezután már a következő generációé, napjaink sztárjaié lett, a spanyol mellett Jenson Button, Kimi Räikkönen, Lewis Hamilton, Sebastian Vettel viszi előre az F1-et.

A 2000-es évtized két fő motívuma a Forma-1 teljes globalizációja és milliárdos üzletté válása volt,  a világszintű jelenlét és az égbe szaladó költségek a nagy autógyártók “játszóterévé” tették a sportágat. A Ford a Jaguarral próbálkozott, a Toyota, a Renault, a Honda, a BMW és a McLarenen keresztül a Mercedes is a márka hírnevét igyekezett öregbíteni, de a 2008 végén érkező válság egy-két év alatt elsöpörte ezt, a fent említettek közül ma már csak a Mercedes van jelen gyári csapattal, a költségcsökkentés a kulcsszó.

A gyártói jelenléttel szemben az F1 globalizációja töretlenül zajlott és zajlik, a sportág hagyományos európai bázisát egyre jobban ellensúlyozza Ázsia és az egyéb piacok belépése. A Maláj Nagydíj 1999-es bekerülése után csatlakozott Kína, Bahrein, Szingapúr, Abu-Dzabi, India, de 2013-tól elvileg már az USA-ban is két futam lesz, 2014-ben pedig Oroszország is megrendezi első Forma-1-es nagydíját, a show megy tovább.