Nálunk ritka madárnak számított, de az Egyesült Államokban egész sok modellen feltűnt a megoldás, ami a keménytető és a kabrió közötti tökéletes kompromisszumot adott.
Középen egy masszív hosszirányú merevítő futott, amely a szélvédőkeretet kötötte össze a hátsó bukókerettel. A kivehető panelek készülhettek üvegből vagy a karosszéria színére fújt elemekből, eltávolításukkal pedig a hagyományos vászontetők biztonságosabb, és tegyük hozzá, sokszor stílusosabb alternatíváját kínálták.
A hatvanas évek végén debütált megoldással számtalan gyártó tett próbát, így a legkülönfélébb autótípusokon találkozhattunk vele. Az olyan amerikai országúti cirkálóktól kezdve, mint a Buick Century és a Dodge Daytona, a klasszikus póniautókon át (Mustang, Camaro), egészen Japánig terjedt a láz: a Toyota MR2 és a Nissan 300ZX is kapható volt feláras T-tetővel. Sőt, az olyan kultikus furcsaságok, mint a Subaru Brat vagy a Suzuki X-90, csak még menőbbek lettek ettől az osztott tetőkialakítástól.
Bár a koncepciót széles körben alkalmazták, senki sem tette annyira magáévá, mint a General Motors. Az 1968-as C3-as Corvette-en debütált konstrukció akkora piaci siker lett, hogy a Chevy 1976-ban teljesen le is állította a hagyományos kabrió gyártását. Lényegében a GM jelentette a T-Top tetőkialakítás alfáját és omegáját: a Pontiac Firebird és a Chevrolet Camaro párosa volt az utolsó két modell a piacon, amelyhez a 2002-es kivezetésükig még rendelni lehetett a kivehető tetőpaneleket.
A T-tető kezdeti, robbanásszerű népszerűsége szorosan összefüggött az amerikai Nemzeti Közúti Közlekedésbiztonsági Hivatal (NHTSA) színre lépésével. A korábbi évtizedekben tapasztalható, nagyobb biztonságot követelő közfelháborodás nyomán az 1970 végén alapított NHTSA célja a közúti szabályozás és az autók biztonságosabbá tétele volt.
Az iparágban villámgyorsan változtak az erőviszonyok, és sok márka a nyitott kabriókat ilyen modellekkel váltotta fel, hogy „jövőbiztossá” tegye a kínálatát – tartva attól, hogy a biztonsági előírások a következő években drasztikusan betiltják a klasszikus tető nélküli autókat. Bár a szövetségi borulásvédelmi szabályozások végül sosem tették kötelezővé a felső tetőmerevítést, a dizájn egyfajta strukturális biztosítékként végigkísérte a hetvenes és nyolcvanas éveket.
A japánokat is utolérte a megoldás. A képen a Toyota MR2
Aztán a járművek egyszerűen biztonságosabbak lettek. Az ezredfordulóhoz közeledve a fejlődő technológia, az erősített A-oszlopok és az aktív borulásvédelmi rendszerek lehetővé tették, hogy a hagyományos nyitott autók esetében boruláskor ne a benne ülők koponyája funkcionáljon bukókeretként.
Emellett a fém zsanéros, lenyitható keménytetők is betörtek a fősodorba olyan modellekkel, mint a Mercedes-Benz SLK vagy a Mitsubishi 3000GT. Szintén erős konkurenciát jelentett a klasszikus napfénytetők rohamos terjedése, ami új megközelítést kínált a nyitott levegő és a torziós merevség kompromisszumát kereső vásárlóknak… ráadásul egy olyan megoldást, amely nagyságrendekkel kevésbé volt hajlamos a beázásra, mint az öregedő T-Top tömítései.
Tökéletes keretes szerkezetet ad a történetnek, hogy az a két autó tartott ki a legtovább a T-tető mellett, amelyik a legjobban a magáévá tette: a Chevrolet Camaro és a Pontiac Firebird. Mindkettő a GM F-platformjára épült – ahogy 1967 óta mindig –, és a padlólemez második generációjától kezdve gyárilag integrálták a karosszériába a megoldást.
A Pontiac 1976-ban kínálta először, és miután Burt Reynolds egy legendás, fekete-arany ’77-es volánja mögött száguldott a Smokey és a Bandita című klasszikusban.
A Chevy sem akart kimaradni ebből a kulturális hullámból, így ’78-ban követték a példát a Camaróval. Mindkét izomautó évtizedekig kitartott a kivehető tetőpanelek mellett, egészen a negyedik generációs F-platform 2002-es nyugdíjazásáig.
Az extralista ezen tétele még a 21. századba lépve is elképesztően jól fogyott: a Chevrolet a 2000-es Camaro brosúrájában azzal büszkélkedett, hogy a vásárlóik több mint fele még mindig a kivehető tetőpanelt választja. Amikor azonban a Firebird és a Camaro eltűnt a kínálatból, a T-Top is követte őket a süllyesztőbe, lezárva az autótörténelem egy radikális, utánozhatatlanul menő korszakát.
