Szigorúan véve nem is tévednek nagyot, hiszen az E fokozat valóban egyfajta extra, nyújtott áttételként javítja az üzemanyag-fogyasztást, ami leginkább autópályán és nyílt országúton tesz jó szolgálatot.

A Car and Driver magazin szerint azonban a régebbi, kézi kapcsolású német autók esetében a hivatalos jelentés az Efficiency, azaz a hatékonyság. Az ilyen váltóval szerelt modellek egy kifejezetten hosszú, úgynevezett kímélő áttételt kaptak, amely alacsony fordulatszámon tartja a motort, így spórolva a benzinnel.

Az 1981-es Volkswagen Golf I egy hosszabb löketű, 1,7 literes négyhengeres motorral debütált a tengerentúlon, amelyhez a VW által csak “3+E” néven emlegetett manuális váltót társították. Ez lényegében az 1980-as modell négyfokozatú szerkezetének átdolgozott változata volt, amelyet három hagyományos sebességre és egy “E”, azaz kímélő fokozatra osztottak fel.

Bizonyos piacokon az I-es Golf az 1981-es modellévben egy speciális Formula E változatban is elérhető volt. Ez a csomag magában foglalta a 3+E manuális váltót, a műszerfalon egy felváltásra figyelmeztető jelzést, egy fogyasztásmérőt, valamint egy aerodinamikailag finomított karosszériát a légellenállási együttható (Cw-érték) javítása érdekében.

Később, 1983-ban a VW opcionálisan elérhetővé tett egy “4+E” kézi váltót is bizonyos dízel és benzines Golf variánsokhoz. Ez a szerkezet gyakorlatilag egy hagyományos négysebességes váltó volt, kiegészítve egy hatékonyságnövelő, hosszabb ötödik fokozattal.

A változó szelepvezérlés, a hengerlekapcsolási rendszerek, a közvetlen befecskendezés és a turbófeltöltés elterjedése mellett a modern, roppant okos automaták – mint a fokozatmentes CVT-k vagy a villámgyors duplakuplungos (DCT/DSG) szerkezetek – egyszerűen kiütötték a nyeregből a hagyományos kuplungolást. Bármi is legyen a pontos ok, a 80-as évek olyan obskúrus megoldásai, mint a Golf “E” fokozata, egyre ritkább relikviává válnak.