1985-ben, a Frankfurti Autószalonon mutatta be a Ferrari a 328-as modellt, egyszerre a fix tetős (GTB) és a targatetős (GTS) változatot. Egy korszak végét jelentette ez az autó, ugyanis ezzel fejeződött be azon kétüléses Ferrarik története, melyekbe hosszanti irányban került be szívó V8-as motor. A modell nevét egyébként épp a motor adta: a nyolchengeres erőforrás 3,2 literes volt.
A modell nem volt hosszú életű, 1989-ig készült csak a Pininfarina által tervezett, 271 lóerős sportkocsi, 7412 példányban. Ebből a GTS-verzió 6068-at tett ki, a targatetős nélküli kivitel 5:1 arányban felülmúlta gyártásban a fix tetős GTB-ket.
Most egy ilyet, egészen pontosan a képeken látható példányt árulja egy amerikai és egy brit cég közösen. Kifejezetten megkímélt darabról van szó, melyet jól jelez, hogy alig 2000 kilométert tettek meg vele. Értéke is ehhez méltó, az autót 227 ezer dollárra (75,2 millió forintra) becsülték.
A magas érték ellenére azonban már mindössze 100 dollárért (33 ezer forintért) tulajdonosa lehet bárki ennek az autónak.
Itt gyanút foghat az Olvasó, hogy biztos van valami trükk a dologban, és valóban ez a helyzet. Ennyi pénzért ugyanis nem kapja meg senki a Ferrarit, ugyanis annak csak a tulajdonrészét árulják. Az autó nem kerül senkinek sem a birtokába, azt valahol őrzik, gondozzák és vigyáznak rá úgy, hogy ne veszítsen értékéből. Ez a feladat mondjuk nem nehéz, tekintve, hogy az elmúlt tíz évben 95 százalékkal növekedett az autó értéke.
Erre az autóra tehát befektetési céllal érdemes tekinteni, így akár több mint kétezer tulajdonosa is lehet. Aki befektet az autóba, elmondhatja, hogy van egy Ferrarija, sőt, még a gondozásával, tárolásával sem kell foglalkoznia, cserébe viszont nem vezetheti.
