Sokan csak ülünk a pirosnál, dobolunk a kormányon és szidjuk a rendszert, amiért nem enged át. Pedig rengetegszer nem a „buta” lámpa a hibás, hanem mi magunk. Észre sem vesszük, de sokszor rajtunk, a puszta helyezkedésünkön múlik, mikor szabadulunk a kereszteződés fogságából.
A minap épp egy taxis kolléga mutatta be, hogyan kaphatunk hosszú piros jelzést: megállt a kereszteződésben, de jóval a felfestés és az érzékelő előtt. Csak ült és várta a csodát (a zöldet), miközben a rendszer azt hitte, üres a sáv.
Figyeljük a hurokdetektort!
Sajnos az oktatásból ez a fejezet sokszor kimarad. Senki nem mondja el a tanulóknak, hogy a hurokdetektor felett állva várakozzunk a lámpánál, sőt azt sem, hogy egyáltalán mi az a hurokdetektor, és hogy érzékelik a járműveket a kereszteződésben.

Pedig a működési elve papíron egyszerű, gyakorlatilag egy fejre állított fémkeresőről beszélünk. Csak amíg a kincskeresők a föld felett lóbálják a műszert, hogy megtalálják a földbe rejtett fémet, itt a „kincs” (vagyis az autónk hatalmas fémtömege) mozog a földbe süllyesztett tekercs felett.
Az induktív hurokdetektor tehát egy hatalmas kapcsoló, amit a felette áthaladó járművek „megnyomnak”, és ezzel gyakorlatilag jelzik az igényüket, hogy a pirosban állnak és zöldet szeretnének kapni. Városokban az erre a célra a leggyakrabban használt érzékelő az induktív hurokdetektor, ami az érzékelőhurokból, a kiértékelő áramkörből, egy tápegységből és az ezeket összekötő kábelből áll.

Az utólag beépített detektort könnyű felismerni a hurok elhelyezésére vágott négyszög alakú bitumensávról
Felmerülhet a kérdés, miért is kell mérni a járművek mozgását, miért nem működik a lámpa ciklikusan, mindenkinek ugyanannyi ideig adva a zöldet, hiszen az lenne az igazságos. Nos, a lámpavezérlés is megpróbál demokratikusan működni, vagyis igyekszik arányosan elosztani a zöldeket a különböző irányokban álló, illetve érkező járművek számának függvényében.
Ehhez viszont elengedhetetlen ismernünk a járművek mozgását és számát, amit valahogy mérni kell. Erre szolgálnak a hurokdetektorok.
Persze, ezer más dologtól is függ a lámpaprogram, de egy biztos: érdemes figyelni az aszfaltot. Ha ugyanis nem állunk rá rendesen ezekre a szenzorokra, vagy lustaságból méterekkel előbb állunk meg, a forgalomirányító számítógép egyszerűen levegőnek néz minket.

Van, ahol külön táblával jelölik
Így lehet felismerni
Már meglévő út esetén az induktív hurkot úgy telepítik, hogy az aszfaltba vágnak egy négyzet vagy téglalap alakú, 3-10 cm mély, körülbelül 1 cm széles hornyot, és ebbe teszik bele a hurkot, ami gyakorlatilag egy, a horonyban feltekercselt hosszú vezeték.
Többnyire a négyzet alakú horony felső szigeteléséről látható, hol van a hurokdetektor, tehát a forgalmi sáv közepén, általában a helyzetjelző vonal előtt látható egy fényesebb (bitumen) négyzet, amelyiknek az egyik sarkánál van egy kivezetés az út széle felé. Az új út építésekor a hurokdetektor telepítése megoldható az útfelület vágása nélkül is, ez esetben maga a detektor szabad szemmel természetesen nem látható.
