XC60: Barátságos romboló

Teszt: Volvo XC60 T6

Kulcsszavak: Volvo, XC60

Azért nem egy szörnyeteg

Mi jut eszébe egy Volvóról? Biztonság, család, kényelem-védelem, vastag ajtók, gyerekek, kombi. Ugye?

Ez a kép évtizedek alatt alakult ki a svéd gyártóról, köszönhetően a kitűnő biztonsági eredményeknek, az amerikai filmeknek, és talán nem kevésbé a lelkes gyári sajtóosztálynak valamint az autós újságírók generációinak.

Bivalyerős modellek ugyan eddig is léteztek - elég csak a 300 lóerős R-szériára, a V8-as XC90-re, vagy az összes többi izmos turbómotorra gondolni - de egyik sem volt igazán brutális, a szó negatív értelmében.

Igényes, minőségi anyagok mindenhol

Erősek voltak, de hiányzott belőlük az a keménység, agresszivitás, ami jellemzi a konkurenciát, az, amit egyesek imádnak, mások meg utálnak.

Még a legnagyobb és elméletben legagresszívebb Volvóban, az XC90-esben sem látni  banditákat, sőt legtöbbször talán hölgy ül a volán mögött. Az átlag Volvo-tulajok nem mennek egyenesen a kanyarodósávból, és nem váltanak indexelés nélkül sávot. Hogy mi az oka? Rejtély. Engem leginkább a futómű tartott eddig vissza a száguldástól, amit eddig valahogy nem sikerült eltalálni a Volvónál. Sem az S80-ban, sem a V70-ben, sem az XC90-ben, sem az S60-ban nem ér fel a német konkurensekkel.

Nézz körül te is az XC60-ban!



A körülnézéshez tartsd lenyomva az egér bal gombját, nagyításhoz használd a scroll-t, vagy használd a kép alján látható ikonokat. (Gömbpanoráma: Grépály András Zoltán)

XC60 T6 - ez más

Kicsit agresszívabb az átlagnál

Soros hathengeres turbómotor, 285 lóerő, 400 newtonméter, 1,8 tonna, 16 millió forint. Ezek a puszta tények a T6-os csúcsmodell esetében, amelyekből leginkább a motor mérőszámai szimpatikusak. A már próbált D5-ös dízel sem volt erő híján, de a 185 lóerő igazából pont arra elég, hogy városban visszafogottan, autópályán dinamikusabban megmozgassa az XC60-ast. Családi autónak tökéletes.

A T6 más. A plusz 100 lóerő, a jellegzetes hangon felordító hathengeres turbómotor, a 7,5 másodperces sprintidő százig még az eddig nyugodt Volvo-tulajokból is kivált valami szokatlant.

A lábtér is kellemes

Ezzel az autóval öröm padlógázzal kigyorsítani, és baromi nehéz betartani a sebességhatárokat. A finoman kapcsoló hatfokozatú automatával észrevétlenül vétünk a sebességhatárok ellen, úgy hogy közben élvezzük a csendet. A legnagyobb nyugalommal és minden lelkiismeret-furdalás nélkül lehet vele gyorshajtani, aztán csodálkozni, amikor érkezik a büntetés.

Könnyebb, frissebb, jobb

Az XC60-as rövidebb, alacsonyabb és nagyjából 300 kilóval könnyebb, mint az XC90, de ezek egyikét sem bántuk. Ez az autó most úgy megy, ahogy egy ilyen monstrumnak kellene. Kifejezetten jól rajtol, nem billeg a kanyarban, sokkal stabilabb a huplikon, mint a kissé bizonytalanul mozgó XC90-es, mégis kényelmes.

Két Suzuki fogyaszt annyit, mint egy benzines XC60, de érdemes továbbolvasni!