Teszt: Volvo S60R - A vezetés élménye

Kulcsszavak: Volvo, S60

Az unalmasnak mondott Volvók korszaka leáldozóban van, mivel a számtalan turbómotorral hajtott változat, mindennek nevezhető csak unalmasnak nem. A kissé szögletes formák rosszindulattal ugyan a régi, tank felépítésű Volvókhoz hasonlíthatóak, azonban mégsem keltenek ormótlan benyomást, inkább tekintélyt parancsolóak. Ráadásul meglehetősen sokak rokonszenveznek a hatvanas és nyolcvanas sorozat hátsó lámpakialakításával.

300 lóerőt préseltek ki az öthengeres turbómotorból az 1 bar-on dolgozó KKK feltöltővel, a 400 newtonméteres nyomaték már 1950-es fordulatnál rendelkezésre áll

Volvo vagy nem Volvo, a nálunk járt tűzpiros, 300 lóerős S60 R az egyik legélvezetesebb utcai autó amiben megadatik ülni bárkinek is. Külseje - ha nem pont piros - nem kérkedik a benne rejlő hatalmas teljesítménnyel, de ha szükség van rá, szinte mindenkit maga mögé utasít az utakon. Mint ahogy V70-es testvérét, a limuzinváltozatot is csak hozzáértő szemek különböztetik meg a normál modellektől. Az enyhén módosított frontrész elegánsan agresszív hatást kölcsönöz elölről az autónak, a csomagfedélen található szolid légterelő pedig nem árulkodik igazán a teljesítményről.

Egy-egy lámpánál a 235/45-ös gumikra, a 17 colos felnikre és a mögöttük megbújó, 330 milliméteres hatalmas féktárcsákra vetett pillantás azért néhányakban gyanút kelt, de valószínűleg sokan nem is sejtik, hogy a bemart R jelzés milyen brutalitást rejt maga mögött.

A hatfokozatú Space Ball fantázianevű váltó csak külsejében tér el hagyományos társaitól

A gyári 5,7 másodperces gyorsulási értéket ugyan elég nehéz kivitelezni a Volvóval, de azért nehéz annyira elrontani, hogy ne lássunk csodálkozó arcokat egy kövér gyorsítás után, mikor a következő lámpánál utolérnek bennünket - természetesen várakozó helyzetben.

Az igazi kihívást a motorosakkal való gyorsulás jelentette számunkra, ahol a nagyobb motorokkal szemben természetesen alulmaradtunk, de mégis begyűjthettünk számtalan elismerő pillantást. Érdekes volt látni, amint a speedmotorral közlekedők értetlenül néznek, miközben elhaladunk mellettük, majd ezt nem tűrvén, hangos lánc- és váltórobaj után visszaelőznek.

Az elektronikusan hangolható futóművet Advanced módba kapcsolva a több mint másfél tonnás autó súlyát meghazudtoló közvetlenségre és az utcai autókhoz szokott vezetők számára elképzelhetetlen stabilitásra tesz szert.

A hátul ülők lábtere elég szűkösre sikeredett, a B-oszlopon lévő szellőzőrostélyok viszont

Már városban is éreztük, hogy a kombinál jóval közvetlenebb kormányzás nem fog minket a a szerpentineken sem cserben hagyni. Advanced módban minden egyes kormánymozdulatot azonnal követ az autó még magasabb sebességnél is, mintha nem is létezne a tehetetlenség. Ilyen érzést a közel a körülbelül 700 kilogrammal könnyebb Opel Speedster nyújtott utoljára, tizedekkora biztonságérzet mellett.

A négydugattyús Brembo fékrendszer, a 330 milliméteres tárcsákkal hihetetlen lassításra képes, a váltó pedig könnyedén veszi a visszakapcsolásokat is. Magasabb fordulaton motor- és kipufogóhang egyaránt fokozza hangulatunkat, úgyhogy nem hagytuk igazán leesni a fordulatot, nem mintha a 400 newtonméteres nyomaték nem élne 1950-es fordulattól.

Üléstámlát derékszögbe, ülést előbbre, kormányt közelebb, légkondicionálót ki, menetstabilizálót csökkentett módba, kipörgésgátlót ki - és máris készen állunk, hogy felvegyük a versenyt. Kevés cikázás után rátalálunk az első motorosra aki veszi a lapot, és kezdődhet a hajsza.

Puhától kőkeményig három fokozatban állíthatjuk a futómű keménységét a középkonzolon elhelyezett gombok segítségével

Az utasok combja megfeszül, a kezük a kapaszkodótól remél segítséget, de hiába. A 2-300 méteres egyenesekben 3-4 autó hosszra távolodik a bukósisak előttünk, a kanyar közeledtével azonban látványosan korábban villan féklámpája, mint ahogy mi még a fékezés gondolatáig eljutnánk.

Kanyargósabb szakaszra érvén szinte egyenesen haladva levágjuk a kanyarokat, míg előttünk jobbra-balra dől a motor, és egyre lefaragván a távolságból, egy élesebb, visszafordító jellegű kanyarban fékeznünk kell, nehogy felültessük versenytársunkat a motorháztetőre. Mivel egy előzés befejezésére nincs esélyünk, látványos lassításba kezdünk és torkunkban dobogó szívünkkel elégedetten pillantunk a mellettünk ülőre.